Elismerés

2017.12.28. 17:30

Mindig hitt a csapatában, ezért élték túl a válságokat

Gerber Andrást nem kell bemutatni a somogyi gazdaság szereplőinek, a Kaposvár legnagyobb foglalkoztatójaként jelen lévő Videoton senior igazgatója negyvenhat éve dolgozik a vállalatcsoportnál, illetve annak jogelődjénél. A Videoton Holding Zrt. -nél végzett precíz, konstruktív munkáját a cég csúcsvezetése életműdíjjal ismerte el.

Szűcs Tibor

– Mennyivel különbözött egy munkanapja 1971-ben a maitól?

– 1971 szeptemberében kerültem ide, egyrészt Kaposvárra is, s az Egyesült Izzóhoz (Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.), de Igazság szerint egy évig Budapesten voltam kiküldetésben, hogy tanuljam az elektroncsőgyártás folyamatát. A megyeszékhelyen így 1972-ben kezdtem kezdő mérnökként technológusként.

– Becsülettel végigjárta a ranglétrát.

– Utána lettem laborvezető, aztán osztályvezetőként dolgoztam az elektroncsőgyártás területén. 1975-ben lettem a később átnevezett Tungsram főtechnológusa. A lelkesedésünk akkor is nagy volt, dolgoztunk hétvégente,éjjelenként is. De annyival talán nyugalmasabb volt akkoriban, hogy nem volt mobiltelefon, internet, talán a kívülről érkező kommunikációs presszió volt kevesebb. Akkor még a kurblis gépekkel végeztük az összeadást is, a dokumentációban stencilezéssel és pauszpapírral sokszorosítottunk.

– Mindig is kitartott első munkahelyén, soha nem csábították máshová, más lehetőségekkel?

– Ha volt is ilyen, nagyon nem gondolkoztattak el, itt mindig fokozatosan magasabb pozíciót tudtam elérni, adott volt a karrierlehetőség. Másrészt nem is vágytam arra, hogy Budapestre menjek.

– Hívták?

– Volt szó róla, hogy megyek, különösen abban az időszakban, amikor a General Electric (GE) megvette a Tungsramot. Inkább maradtam, volt Kaposváron is elég tennivaló. A befektetők üzletpolitikája nem esett egybe azzal, amit annak idején mi csináltuk, ennek lett az a következménye, hogy eladták a vállalatot.

– Kutyaszorító helyzet lehetett...

– Két út volt, bezárás, vagy új tulajdonos. Szerencsére jött egy osztrák csoport, amely megvette a céget, igaz, nem hosszú időre. Aztán végül 1996-ban a Videotonnál kötöttünk ki, ami akkor már átesett a privatizáción, s meg tudott maradni a már meglévő, nagyon magas képzettségű, elkötelezett szakembergárda. Nagy kihívások elé néztünk, de sikerült a General Electric által leépített létszámot is újra visszaemelni a bővítésekkel. (A pár száz fős létszám után újra másfél ezer kaposvárinak adott munkahelyet a vállalat – a szerző.)

– Biztosan sok nehéz döntést kellett meghoznia...

– A cég életében és az enyémben is két igazán nehéz időszak volt. Egy, amikor a GE azt mondta 1992-ben, hogy miránk nem számít többet, keressünk valakit helyettük. A másik 1996-ban, amikor az osztrák tulajdonos nem tudott olyan profilt és gyártást biztosítani, ami gazdaságos lett volna a piaci körülmények között. Ekkor, mindkét esetben bizony lótottunk-futottunk jobbra-balra. Volt egy harmadik is a nyolcvanas években, amikor az elektroncsőgyártás megszűnt, mert a termék önmagában korszerűtlenné vált, és akkor kellett egy olyan profilt keresni, amivel tovább tudtunk élni. Ezt részben a Tungsram oldotta meg a lámpagyártási fejlesztésekkel, részben elindultunk önállóan egy elektronikai szerszámgyártási és műanyaggyártási irányba. A 2008-as válság is fejtörést okozott, de akkor már több lábon álltunk. Szerencsére volt olyan termelési profilunk, ami úgy kiegyensúlyozta az ingadozást, hogy nem kellett létszámot csökkenteni, pár hónapig kellet csak négynapos munkarendben dolgozni egyes területeken.

– És magánemberként?

– Mint minden kezdet, a mienk is nehéz volt amikor idekerültem. Őszintén szólva azért jöttünk Kaposvárra szintén villamosmérnök feleségemmel, mert a vidéki ipartelepítés kapcsán itt kínáltak számunkra lakást. Így tudtunk otthonra lelni, ez na hetvenes években nem volt egyszerű. Nem igazán volt családi kötődésünk nem volt.

– Somogy egyik csúcsfoglalkoztatója a Videoton, Kaposváron a legtöbb ember itt dolgozik, nem érezte olykor, hogy túl nagy a felelősség a vállán?

– Mindig arra törekedtem, hogy csapatba dolgozzunk. Hogy olyan kollégáim legyenek, akik segítenek a munkában, ne pedig azt keressék, mit, miért nem lehet megcsinálni. Ezeken a válságokon csak úgy tudtunk továbbjutni, hogy mindig volt egy olyan gárda, amelyikre tudtam és lehetett is támaszkodni. A közvetelen munkatársaimon kívül ide kell sorolni, hogy például a város és a megye vezetésétől is megkaptuk azt a támogatást, amit adott helyzetben csak adhattak.

– A legutóbbi válság után, minta még stabilabb lenne a Videoton.

– 2010-től már elő voltak készítve olyan projektek, amelyek sikerrel be tudtak indulni. Egy nagy ugrás következett, ami jelenleg is tart. Ehhez az is kellet, hogy megvolt a megfelelő szakmai háttér, s az egyik vevőnk pont 2009-ben rendelt többet, mint korábban szokott, s már beindulóban volt a Philips-szel a porszívó- és hajszárítógyártás.

– Melyik olyan termékre a legbüszkébb, ami a kaposvári gyártósorról került le?

– Az elektroncső biztos ilyen, hiszen enélkül nem működtek volna a rádiók és a televíziók, mi láttuk el a hazai televíziógyártást és sok világcégnek szállítottunk. Aztán azokra az elektronikai termékekre, amelyeket mi magunk fejlesztettünk ki, ezek elsősorban gépjármű elektronikához kapcsolódnak, vagy a világítástechnikához. Ma is futnak olyan Ikarus buszok, amikbe mi gyártottunk lámpatesteket. Mindezek nagyon sok mérnöki tudást igényeltek. ha lehet mondanom, a múlt században még szakmaibb kihívások voltak, most inkább gazdasági problémákkal kerülök szembe. Igaz, a fejlesztésekben most újra nagyon sokat dolgozunk, például ilyen a saját team munkájában bizonyos akkumulátor kidolgozása amellett, hogy a gyártástechnológia eszközeinek fejlesztését egy pillanatra sem hagytuk abba.

– Hogyan látja a cég közeli, vagy kissé távolabbi jövőjét?

– Nagy szerencsék, hogy a Videoton egy jelentős, tőkeerős, magyar tulajdonban lévő vállalat, tehát érdeke, hogy folyamatosan fejlesszen. Éves szinten milliárdos nagyságrendű beruházásokat hajtunk végre. Ez a jövő biztosítéka is egyben, a folyamatos innováció minden téren megnyilvánul, gyártásban, infrastruktúrában és a munkaerő folyamatos képzésében. Egy jó darabig látszik a cég előtti felfutási lehetőség.

 

 

A Videoton egy jó lehetőség arra, hogy egy profi vállalati kultúrában dolgozzon az ember bármilyen területen, ám ennek ellenére az utóbbi időben nagyon nehéz munkaerőt találni. Korábban csak szakmunkásokra és mérnökökre volt jellemző, manapság már a betanított munkásokra is – ismerte el a 71 esztendős cégvezető. Gerber András szerint a világpiacra magas minőségben termelő vállalatnak sokat kell tenni azért, hogy hatékony tudjon lenni és maradni. Nagy lehetőséget lát a robotizálásban és az ipar 4.0 adta kommunikációs eszközfejlesztésben, amit negyedik ipari forradalomnak is hívnak. Úgy véli, hogy a hatékonyság az is hozzájárul, hogy a dolgozók és a menedzsment is képzi magát, s jobban meg kell becsülni a munkavállalókat, igazodva azokhoz az életvitel igényekhez, melyek az elmúlt évtizedek alatt jócskán változtak.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában