Reményt hoznak a családoknak – rögös a kiút a mélyszegénységből

Egy esős, novemberi reggelen Mohayné Farkas Ibolya bepakolt a Mélyben és Reményben Alapítvány kisbuszába. Ugyanúgy, ahogy máskor is szokott, ám most mi is elkísértük. Az úti cél Gige volt. Egy öttagú családhoz igyekeztünk, akikhez rendszeresen járnak az alapítvány munkatársaival. Mélyszegénységben élő, többgyermekes családokat segítenek úgy, hogy személyesen keresik fel támogatottjaikat, akikkel folyamatosan tartják a kapcsolatot. Ám nem volt ez mindig így!

Az egyébként építész végzettségű Ibolya 2010-ben döntött úgy, ezt fogja csinálni. Akkoriban végzett el egy mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakot Budapesten, és váltott: kilépett a férjével közös építész irodájukból, amely a válság miatt kettejüket nem bírta eltartani.

 – A Szent Imre plébánián korábban sokrétű tevékenységet folytattam, önkéntesként rengeteg program szervezésben vettem részt – emlékezett vissza a kezdetekre Mohayné Farkas Ibolya. – Egy televízióműsor kapcsán kerestek fel bennünket, hogy rászoruló családokat szeretne karácsonykor a helyi televízió támogatni. Mivel a plébánia környékén nem voltak mélyszegénységben élők, kutatni kezdtünk.

– Személyesen kerestem fel a rászorulókat – mondta Mohayné Farkas Ibolya. – Megdöbbentett, hogy manapság a környezetünkben milyen körülmények között élnek családok, gyermekek. Ez indította el az alapítványt. Úgy éreztem, van időm, energiám, széles ismeretségi köröm, akiket meg tudok szólítani. Így a barátaimmal elindítottuk az alapítványt. Akkoriban a kezdőtőkét karácsonyi ajándékokra költötték, amelyeket a rászoruló családoknak juttattak el. Jelenleg huszonkét, mélyszegénységben élő családot látogatnak heti rendszerességgel. A kicsikkel fejlesztő játékokat játszanak, a nagyobbakat pedig igyekeznek korrepetálni.

 – Ezeknek a gyerekeknek már a fogantatásuk pillanatában kezdődik a lemaradásuk – mondta út közben Mohayné Farkas Ibolya, aki másodmagával dolgozik az alapítványnál, és húsz önkéntes segíti munkájukat különböző rendszerességgel. – Minél előbb kezdjük a fejlesztésüket, annál nagyobbak az eredmények. Csak úgy tudunk segíteni, ha látjuk, mire van szükség. Hónap végén hatezer forint értékű élelmiszercsomagot viszünk a rászorulóknak, mert sokuknak olyankor már nem lenne mit enni.

– Magánemberek és nagy cégek is támogatják a tevékenységünket – emelte ki. – Ez utóbbiak termékeikkel járulnak hozzá a működésünkhöz. A Támogass Egy Szegényt (TESZ) programunk keretében bárki segítheti a családokat egy-egy élelmiszercsomag finanszírozásával. Vannak állandó támogatóink és akad, aki rapszódikusan segít A folyamatosság, a jelenlét és a bizalom által ezeknek a családoknak sikerül reményt vinniük az életükbe azzal, hogy figyelnek rájuk. Vannak helyzetek, amelyeket lelkileg az alapítvány munkatársai is nehezen dolgoznak fel.

Mohayné Farkas Ibolya szerint csak úgy lehet bírni, hogy van személyes kapcsolat. Erőforrás a gyerekekkel való foglalkozás és örömet jelent, amikor egy felnőtt nyílik meg, és elmondja az életét.

– Sokszor megkérdezem magamtól, én bírnám-e, illetve hol tartanék, ha ezeken mentem volna keresztül, ha ilyen körülmények között kellene élnem? – tette föl a kérdést. – Nem lehet definiálni a sikereket, nem lehet lejátszani, mi lenne, ha mi nem lettünk volna a család életében. Nyolc családot már „el tudtunk engedni”, akikről úgy éreztük, megállnak már a saját lábukon is. Természetesen újak léptek a helyükbe – mesélte a Mélyben és Reményben Alapítvány vezetője.

Közben a kanyargós úton megérkeztünk Gigébe, ahol már várták Ibolyát. Az öt gyermeket nevelő család egy rossz állapotú épületben lakik, amely még csak nem is saját tulajdonuk. Havonta bérleti díjat fizetnek érte. Ilyenkor, télen sok elmegy a tüzelőre is. A férj ugyan dolgozik, ám gyakran változtatja munkahelyét, mert nem mindig fizetik ki a bérét.

– Nincs senkink, akire napközben rábízzam a kicsiket, hogy én is dolgozni mehessek – mondta a feleség. – Pedig vannak terveink. Szeretnénk egy saját házat, hogy legalább albérletre ne kelljen költenünk. Nyáron már a szocpol is szóba jött, de nem tudtuk teljesíteni a feltételeket – mesélte az ötgyermekes anyuka.

Pedig ahol tud, spórol: havonta előre kifizeti a mozgóárusnál a kenyeret, így az étel biztosítva van akár hónap végén is. Azt mondta, nem érik utol magukat, mert nincs egy állandó összeg, amit félretehetnének.

Az alapítványnak sem megy mindig egyformán. Egyre kevesebb olyan pályázatot találnak, amely nekik szól. Pedig nincsenek nagy igényeik: évi hatmillió forint magánadományból végzik ezt a feladatot. Ezért december 8-án, pénteken 18 órakor az evangélikus templomban jótékonysági koncertre várják az adakozni vágyókat.