Helyi közélet

2018.01.04. 20:35

Azért sebzett az egyház, mert tagjai nem fedezték fel a sebeket

Annyi felkérése van, s annyi eseményen kell részt vennie, vállalnia, hogy Varga László kaposvári megyés püspököt szinte amolyan „perpetuum mobileként” van jelen a mindennapokban. Intései, szavai megkerülhetetlenek, azt vallja, akkor érünk el valamit, ha nem ítélkezünk, s rendre megbánjuk bűneinket.

Lőrincz Sándor

 

Varga László amolyan „perpetuum mobileként” van jelen a mindennapokban; légyen szó egyházi eseményről, kórházi programról, börtönlátogatásról, évfordulós rendezvényről, kiállításmegnyitóról, konferenciáról, hajléktalan szállón tett látogatásról vagy a más megyékből érkező legkülönfélébb megkeresésekről. A napi egy óra szentségimádásból azonban nem enged, hiszen az Oltáriszentség csendjében töltött idő semmivel sem pótolható erőforrás.

Nemrég egy pódiumbeszélgetés kapcsán szólt életéről, lázadásairól, az egyházat éltető közösségekről, valamint a püspöki jelmondatául választott egyetlen szóról, az irgalomról, hiszen mindannyian Isten képmásai, szeretett gyermekei vagyunk. Az evangélium hajnala pedig akkor kezd majd derengeni a keresztények életében, amikor nem ítélkezünk, s rendre megbánjuk bűneinket. Akár a kaposvári főpásztornak, hiszen püspök volta nem korlátozza abban, hogy gyóntasson vagy lelki beszélgetéseket folytasson. A bűnbánattól tisztul a lélek, régről hozott sebzettségünk gyógyítható.

Ferenc pápa is tisztában van azzal, hogy a világegyház szeplős, de éppen ezért érzi jól magát benne, mert hit és vallás az élettől elszakíthatatlan. Laci atya plébánosként is a valóság szeretetére tanította a híveket és arra, hogy életünk szentmiséje akkor kezdődik, ha a szentmisét követően kilépünk a templomajtón. S hogy ő milyennek látja a XXI. századi katolikus egyház arcát? Azt mondta: olyannak, mint amilyen a keresztre feszített Krisztus és a gyermek Jézus arca.

– Mivel az egyház Krisztus teste, nekem nagyon fontos, hogy Jézus gyermekként, csecsemőként, és nem szupermenként jött el közénk, aki rendet csinált, majd itt hagyott bennünket. Jézus végigjárta a legnehezebb utat – egészen a kereszthalálig – fejtegette Varga László. – Ha a gyermek Jézust nézem, akkor az az üzenet, hogy Isten annyira bízik az emberben, hogy csecsemőként rábízta magát Máriára és Józsefre, a rokonokra, illetve egyházát a tenyeres-talpas apostolokra, akik nem voltak műveltek, társadalmilag befolyásos emberek. Isten mégis bízik az emberben, és nekünk sincs más teendőnk, mint bízni egymásban és Istenben. Az egyház arca nekem a bizalmat jelenti tehát, de a folyamatos megtérés mellett meg kell tanulni nekünk, papoknak is, püspököknek bízni Istenben és egymásban. A bizalom törékeny, de nélküle tönkre megy az élet. Ha egy gyerek nem bízik szüleiben, megbetegszik, ha egy házastárs nem bízik férjében, feleségében, összedől a bizalom; sebzett kapcsolatuk haldoklik. Az egyháza arca a bizalom arca, illetve a keresztre feszített Krisztusé, mert a szenvedők, a betegek, a kitaszítottak, a társadalom leselejtezett emberei – Ferenc pápa kifejezésével – evangéliumi jogon

tartoznak az egyházhoz.

Az Örömhír nekik is szól; azoknak, akik ott nyüzsögtek Krisztus körül. Még sincsenek ott a templomainkban, de más egyházak templomaiban sem. Valamit nagyon rosszul csinálunk; azok maradnak kívül Isten hajlékain, akik rászorulnak a szeretetre, az irgalomra. Minden vágyam az, hogy megmutassam az egyháznak ezt az arcát – elsősorban magamon kezdve és másokkal karöltve –, amely a szenvedő és a feltámadt Krisztus arca is.

Amikor Jézus feltámadt, akkor a mennyei atya nem végzett tökéletes munkát. Bocsánat a kifejezésért, de ott maradtak a sebek a testén. Ha én támasztottam volna fel, akkor eltüntettem volna azokat. De a sebek, a szögek helyei megmaradtak, s ez fontos üzenet: ne botránkozzam meg az egyház sebzettségén és bűnein sem, mert Isten mindezt belekalkulálta. Irgalommal és szeretettel kell válaszolnunk.

Azért sebzett az egyház, mert tagjai nem fedezték fel a sebeket. Ha megtalálják, akkor majd megváltoznak. Mindannyian, függetlenül vallásunktól, erkölcsi állapotunktól ugyanazon Isten képmásai, szeretett gyermekei vagyunk. Az evangélium hajnala pedig akkor kezd majd derengeni a keresztények életében, amikor nem büdös cigánynak, liberálisnak, prostinak vagy melegnek szólítják embertársaikat, hanem amikor valóban felfedezik Isten arcát a másikban.

Szeress másképpen! – hangzik a kívánság

Varga László éveken át a kaposvári Szent Imre-templom plébánosi szolgálatának ellátása mellett a Szent Imre Kollégium igazgatója volt, s arra törekedett, hogy megértse a kamaszok kiáltását és

válaszoljon kérdéseikre. Azt vallja, a házastársak többsége is a szeretetért veszekszik. „Szeress másképpen!” – ezt ordítja férj és feleség, de nem ezekkel a szavakkal. Jó, ha mindannyian megértjük a kódolt üzenetet, ha van fülünk meghallani a másik kívánságát.

Ezek is érdekelhetik