Ázsia után Európát is meghódítaná a szépség

– Mikor költöztetek el Kaposvárról?

– A Nemzetőr Sori „csigalépcsős” Óvodába jártam, utána pedig a Honvéd Utcai Tagiskolában tanultam – emlékezett vissza kaposvári éveire a 15 éves Pásztor Panna. – Amikor felsős lettem, akkor költöztünk Sopronba, majd utána Ausztriába; Bécstől jó 20 percnyire lakunk.

– Hogyan fedezett fel a modellvilág?

– Tizenkét éves voltam, amikor felhívott egy modellügynökség, hogy látnak bennem fantáziát. Ha van hozzá kedvem, akkor szívesen segítenek. Én pedig azt mondtam, hogy miért ne. Ez az ügynökség fedezte fel egyébként Palvin Barbit is, aki szintén először a Távol-Keleten vált ismerté.

– Anyu vagy apu féltett jobban?

– Inkább apu aggódott.

– Akit egyébként Pásztor Attilának hívnak, a Fino-Kaposvár elődjével sokszoros bajnok és kupagyőztes volt, s anno közel 100 alkalommal szerepelt a magyar röplabda-válogatottban.

– Nem sikerült „megfertőznie” a röpivel, de amikor már kinn éltünk Ausztriában, úgy egy, másfél évig tornásztam, azonban abba kellett hagynom.

– Miért?

– Mert izmosodni kezdett a lábam, ezt pedig nem tűri el a modellvilág.

– Két hónapot voltál Japánban, ahová még elkísért az anyukád. Utána Szingapúrba és Koreába már egyedül utaztál. Hogy lehet összeegyeztetni a tanulást a modellkedéssel?

– Nagyon nehezen. Ráadásul most egy új művészeti iskolának lettem a tanulója. Nincs pardon és kivételezés: a tanárok kőkeményen bevasalnak mindent rajtam is. Nagy köszönettel tartozom a barátaimnak, akik mindenben segítenek. Nem is tudom, mi lenne velem, ha ők nem lennének.

– Akár a suliban, akár az utcán megfordulnak utánad az emberek?

– Ezt főleg mostanában tapasztalom. De nemcsak a fiúk, hanem a lányok is megnéznek maguknak, összesúgnak mögöttem.

– Teszel is azért, hogy ilyen szép legyél?

– Azt hiszem, ez főleg anyu és apu érdeme. De azért persze most már egyre jobban odafigyelek magamra. Rendszeresen használom például a futópadot, s arra is ügyelek, hogy mit és mikor eszem.

– Sokan az első számú magyar modell, Palvin Barbara utódjának kiáltottak ki. Találkoztál is már vele?

– Sajnos, még nem. De ez az egyik nagy célom, hogy személyesen is találkozzam vele, meghallgassam és persze meg is fogadjam a tanácsait.

– Ő a példakép?

– Így is lehet mondani, de mindenképpen a nagy kedvencem. Szeretnék olyan sikereket elérni a modellszakmában, mint ő. Ez persze nem azt jelenti, hogy úgymond le akarom őt másolni; saját magamat szeretném adni a kifutón.

– A Távol-Keletet mindenesetre már meghódítottad, ismert magazinok címlapján szerepel(het)tél.

– Nagyon várom már, hogy 16 legyek. Akkor ugyanis már Európában is foglalkoztathatnak, itt is megmutathatom majd magam a kifutókon.

– S utána?

– Tudom, hogy egyszer az az idő is eljön, amikor vége. De a divatvilágtól nem szeretnék elszakadni; ez már az életem részévé vált. Amúgy meg imádok fotózni.

– Vagyis átállnál a túloldalra.

– Valahogy így képzelem majd a jövőmet.

A büszke apa

A 47. életévét taposó Pásztor Attila 15 esztendősen, 1986-ban kezdett röplabdázni Veszprémben a Bakony Vegyészben, s alig egy évvel később már tagja volt az ifjúsági válogatottnak, amelyben összesen 114 alkalommal szerepelt.

1991-ben került Kaposvárra, ahol – két év kihagyással – egészen 2004-ig szerepelt; 1996-ban Belgiumba igazolt, a 2001/2002-es szezonban pedig a nagy rivális Vegyész RC Kazincbarcika játékosa volt.

1989 és 2001 között 92 alkalommal szerepelt a válogatottban.

A Fino-Kaposvár elődjeivel, a Pini, illetve a Kométa-Kaposvár SE színeiben hatszor volt bajnok (1992–1994, 1999–2001), négyszer ezüstérmes (1991, 1998, 2003 és 2004), egyszer pedig bronzérmes (1996). Hétszer emelhette büszkén a magasba a Magyar Kupa győzelemért járó trófeát (1992, 1994, 1997–2000 és 2003), s háromszor volt ezüstérmes (1993, 2001 és 2004).

Minden idők egyik legjobb magyar centere volt, sokan csak sánckirályként emlegették.