Négy nemzedéken át művelték a mesterséget

A Heninger-famíliában négy generációra visszamenőleg faesztergályosok voltak a férfiak. Az ősök Németországból települtek át. A török kiűzése után sok volt a szabad földterület Magyarországon, ám a német telepeseknek nem volt földjük, de a családjaikban 6-8 gyermek sem volt ritka. A telepeseket aztán követték a mesteremberek.

Heninger József édesapja 1943-ban menekült Kaposhomokra, amikor a partizánok be akarták hívni katonának. Még a nagykabátját is otthon hagyta, mert arra gondolt, hogy mire szükség lesz rá, hazatér. Nem úgy lett.

– Kaposhomokon eleinte rokkákat és székeket készített édesapám – emlékezett Heninger József. – A falusi emberek nagy része önellátó volt élelemben és ruházatban, a legtöbb háznál szőttek és fontak, székre pedig mindenütt szükség volt. Apám megélt ebből a munkából. Még Szabolcsba is küldött rokkát, feladta a postán, és megkapta érte a pénzt. Akkoriban még meg lehetett bízni az emberekben, pedig olyannak küldte el, akivel csak egyszer találkozott a vásárban.

1956 után azonban a kibontakozó iparosodás miatt már nem volt kereslet a házilag készített székekre és rokkákra. Heninger József édesapja is inkább szerszámnyeleket gyártott a dombóvári gazdaboltnak. Heninger József villanyszerelő akart lenni, végül mégis faesztergályosi szakmunkásvizsgát tett a kaposvári bútorgyárban, ami a Katona József utcában állt. Sok éven át dolgozott ott, de végül felmondott, mert egyre csak emelték a normát, a pénze viszont kevesebb lett a bérlapon.

Azután a Vasvári Pál utcában álló kaposvári vasöntödében dolgozott mintakészítőként. 1987-ben váltotta ki az iparengedélyt. Amikor Kaposhomokon a vízvezetéket építették ki, vízműgépészi állást kapott a faluban. Másodállásként maradt a faesztergályosság, a műhelyében emléktárgyakat készített a Balatonra érkező turistáknak: gyertya-, szalvéta- és fűszertartókat, dohányzókészletet.

Egy méhész ismerőse kaptárak készítésével bízta meg, végül elfelezték a készletet, és kapott bele méhcsaládokat is. Így kezdődött a méhészkedés, ami a mostani foglalatossága.

– Az a gond, hogy sok a mérgezés, mert a kiszórt vegyszerekre a méhek nagyon érzékenyek – mondta Heninger József. – Faluhelyen pedig sokan nem azzal permeteznek, amivel kellene, hanem amit éppen találnak. Így aztán könnyen pusztulnak a méhek.

A méhészkedésben Heninger József nagy örömet lel, és elmondása szerint nem is fogja feladni, amíg fel tud kapaszkodni a dombtetőn álló kertjébe. Jelenleg 70 méhcsaládot gondoz, pedig jó párat már átengedett a vejének.