Az előzékenység a forgalmi dugóban is kifizetődik

Az 55 éves buszsofőr autóvillamossági műszerésznek tanult, s az egykori Volán 13. számú vállalatnál szerelőként lehúzott évek után 1990-ben buszsofőrnek állt. A Kaposvári Közlekedési Zrt. elődjénél helyezkedett el, a város útjait, kereszteződéseit úgy ismeri, mint a tenyerét. Elégedetten nyugtázta: az utasok többsége barátságosan köszönti a helyi járaton éppúgy, mint a piacon.

– Az első négy-öt év városi vezetés sorsdöntő: ha valaki eredményesen teljesíti a leckét, akkor szerintem később is megállja a helyét a sofőrök között – hangsúlyozta. – Ez tipikusan az a szakma, ahol az éberség, a gyors reagálás alap, bár egyesek azért esetenként próbára teszik a reflexeinket. A Füredi úti csomópontnál régebben egy gépkocsivezető váratlanul satufékezett, mire én teljes erővel a fékbe tapostam. A kalandot sérülés nélkül megúszta az összes utas, ám egy elszabadult görögdinnye a vezetői fülkémben landolt: felszabadult nevetéssel intéztük el az esetet...

Nyáron a meleg okozta ingerültség, bágyadtság veszélyes, de télen is adódhatnak nem várt kalandok, persze a Lonka-hegyi jeges ereszkedésre is kidolgozták a menetrendet a profi sofőrök. Szakaszos fékezés, óvatos kormánymozdulat és a nékülözhetetlen rutin jelenthet megoldást, ám Vajda László szerint a szeszélyes időjárásnál gyakrabban idéznek elő gondot a felelőtlen járművezetők. Gyorshajtás, tiltott helyen előzés: tipikus hibák, ráadásul számos autós az elemi udvariassági szabályokra is fittyet hány. – Azért nem árt belegondolni, hogy a busz hossza több mint 12 méter, s a járaton akár 40-50 embert szállítunk – folytatta. – Nagy a felelősség, ám ha most választanék szakmát, akkor is volán mögé ülnék. Az Ikarus-korszak után MAN-t vezetek, s nemcsak biztonságos, hanem rendkívül kényelmes, örömmel hajtom a lóerőket.