toronyfutás

2018.07.13. 09:00

Robot üzemmódba kapcsol és legyűri a távot Bodó László

Kaposvár Ifj. Bodó László, a Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő egyesület 28 éves tagja kiemelkedő eredményeket ért el a tűzoltó versenyeken. S szó szerint kettős sikert ért el a napokban is: a zalaegerszegi tv-toronyfutó viadalon lett második és a második diplomáját is átvehette az egyetemen.

Harsányi Miklós

 

– Meggyőződésem, hogy a sportra mindenkinek szüksége van – felelte kérdésünkre ifj. Bodó László. – A toronyfutás azonban nem az a műfaj, ahol kizárólag öröm és boldogság éri a versenyzőt. A légzőkészülékes futás keményen megterheli a résztvevőket, ám a várva várt jó eredményen kívül az is ösztönzést jelent, hogy egy-egy verseny lehetőség teremt a találkozásra a tűzoltó barátokkal.

– Duplázott a napokban: második helyen végzett a zalaegerszegi tv-toronyfutáson és átvette a második, tűzvédelmi diplomáját. Elégedett?

– Mindegyik eredménynek örültem. A diplomáért hajtani kellett, de szerencsére olyan közösségbe kerültem, ahol segítettük egymást, s gördülékenyen ment a tanulás. Olyan második mérnöki diplomát szerettem volna, ami hiányszakmának minősül, s úgy érzem, ezzel a végzettséggel tovább lehet lépni. A tanulást, a képzést lényegesnek tartom: korábban a budapesti BM Heros Zrt.-nél dolgoztam, ahol a magyar tűzoltó gépjármű gyártása, fejlesztése zajlott. A tesztvezetésekért feleltem, s magaménak éreztem a munkát.

– Édesapja Bodó László, a Kötél parancsnoka. A pályaválasztásnál döntő jelentősége volt a családi indíttatásnak?

– Sokat jelentett, s jelent számomra a Kötél. Társaimmal közösen lestük el a szakmai fortélyokat, s a gyakorlással, munkával töltött évek során fiatal fiúkból férfiakká váltunk, s az is eredmény, hogy a csapat egykori tagjai közül többen tűzoltóként vagy mentőként szolgálnak. Édesapám keze alatt nőttünk fel, s ha így nézzük, akkor nem is egy, hanem több testvérem is volt, velük együtt nevelkedtünk. Ez a barátság a mai napig erős kapocs, s lényeges, hogy az egyesület most is úgy működik, mint egy család. Mindent megbeszélünk, sok dolgot tanulunk egymástól, az idősebb önzetlenül segíti a fiatalt, s az elméleti képzésen túl a fizikai erőnlétre, állóképességre is nagy hangsúlyt helyezünk.

– Melyre a legutóbbi zalai versenyen is szüksége volt, ahol teljes tűzoltó menetfelszerelésben futott a tv-toronyba. Kínkeservesen zajlott a felkészülés?

– Kiadós edzéseken vagyok túl, s végig jó adag motivációra volt szükség. Érdemes tisztában lenni azzal: a lépcsőfutásnak nincs anyagi hozadéka, kizárólag a győzelem lehetősége lebeg az indulók előtt. Alapvetően futásra épül a megméretés, a siker kulcsa mégis az erős akarat. S mivel bizonyos értelemben monoton versenyről beszélünk, ezért sokszor fejben dől el a történet, s nem feltétlenül kizárólag a fizikai állóképességtől függ a győzelem. Amúgy egyszerű a helyzet: a megméretés során robot üzemmódba kapcsolok, s csak megyek előre.

– Ha a helyzet úgy hozza, akkor rögtön vált a taktikán vagy görcsösen ragaszkodik az eredeti tervhez?

– Nem egysíkú versenyről és egyfajta mozgásfajtáról van szó, olykor előfordul, hogy hiba csúszik a kivitelezésbe. Ilyenkor muszáj improvizálni, korábban többször én is vétettem mozdulatot, s az esést sem úsztam meg.

– Zsinórban érte el a kiváló sporteredményeket, a tanulásban is helyt állt. Így volt ez kamaszkorában is?

– Egy időben rossz tanuló voltam, s tanáraim nyomatékosan arra hívták fel a figyelmet: így az életben nem jutok egyetemre. Ehhez annyit fűznék: telitalálat a mondás, miszerint az embernek idősebb korában nő be a feje lágya... Seregnyi csínytevésem volt, kamaszkoromban hosszabb ideig nem túlságosan kötött le a tanulás. Szerencsére túljutottam azon az időszakon, s ahogy a barátaim, úgy én is felnőttem, továbbtanultam, pályát választottam.

– Honnan merít erőt a sporthoz, a munkához, a tanuláshoz?

– A diplomaszerzésben egyelőre szünetet tartok, a sportban nem. Igyekszem megfelelni az elvárásoknak, egyfajta makacsság, kitartás dolgozik bennem, s a későbbiekben is egyre jobb eredményt szeretnék elérni. Ezzel párhuzamosan az önkéntes tűzoltói munkát is folytatom a Kötélnél. A csapatban egymás között felosztjuk a munkát, mindannyian tudjuk, hogy vonuláskor mi a teendő. S az biztos: akárcsak 20 éve, az induláskor éppúgy a segíteni vágyás vezérelte a társaságot, mint manapság. Továbbra is önzetlenül, önként dolgozunk a közösségért, meggyőződésem, ez is része a társadalmi felelősségvállalásnak.

– Huszonnyolc éves, hogyan képzeli a jövőt?

– Szeretnék családot alapítani, ez biztos pont az ember életében. Úgy érzem: aki boldog, az fizikailag is jobban teljesít.

Fizikai, szellemi, lelki összhang kell

– Nem vagyok babonás, se a versenyen, se a vizsga előtt nincsenek rituálék, amiket végigcsinálok – felelte kérdésünkre ifj. Bodó László annak kapcsán, hogy 1990 április 13-án, egy pénteki napon született Kaposváron. Arra a felvetésre, hogy a megméretés előtt tanácsot kér társaitól vagy a szakmai javaslatokat elengedi a füle mellett és egyedül készül, azt mondta: barátaival gyakran beszélgetnek, ahol kielemeznek egy-egy helyzetet, s megvitatják a feladatsorokat. Szerinte speciális sportról van szó, ahol maximálisan arra kell törekedni, hogy fizikailag, szellemileg és lelkileg tökéletes legyen az összhang.

Ötórás műtét

Ifj. Bodó László azt mondta: a vagányságért gyerekkorában nem kellett a szomszédba menni, ám ennek olykor ára volt. Ugratásokkal és egyéb lenyűgöző manőverekkel tarkított bicajos korszakát élte, amikor egy balesetben mindkét alkarját eltörte. Egy mohácsi sebész közel ötórás műtéttel hozta rendbe.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában