2018.08.11. 10:20
Fotók, régi tárgyak mesélnek a református templomról
Eddig csak az interneten voltak elérhetőek azok a régi, megsárgult fényképek, amelyeket két látrányi hölgy gyűjtött össze a falu lakóitól. Mert – mint ahogy arról korábban már mi is beszámoltunk – régi Idők Látránya címmel nyitottak közösségi oldalt. Munkájuk gyümölcseként képeikből most azonban egy tematikus válogatás készült, amely a helyi református közösség életét, egykori lelkipásztorait, valamint utolsó tanítójának munkáját mutatja be. A kiállításon a képek mellett régi tárgyak is helyet kaptak.
– 1824-ben százötven család kezdte építeni ezt a templomot Kálmán Attila lelkipásztor és Acsai János gondnokságának ideje alatt – mesélte Szász Anikó, a református lelkész anyósa az 1826-ban elkészült templomról. – Akkoriban megtöltötték az emberek, napjainkban azonban jóval kényelmesebben elférünk itt.
A templomot a nyolcvanas években felújították, tetőszerkezetét is rendbe tették. A torony tetején lévő csillagban találták meg az elődök üzenetét az utókornak egy régi, megsárgult papíron, régies nyelvezettel. Az építéssel kapcsolatosan minden információt leírtak benne, így azt is, hogy a százötven család hogyan ment a Bakonyba faanyagért lovasszánnal a Balaton jegén átkelve. Az is kiolvasható belőle, hogy az építkezés gyakran leállt, majd újra nekiveselkedtek. Az építtetők monogramja még mindig kiolvasható a templomot a parókiával összekötő járda tégláin.
A templomban nyílt kiállítás régi, megsárgult képek segítségével mutatja be, milyen aktív volt a reformátusok közösségi élete Látrányban. A templom mellett iskola volt, ahonnan a nebulók minden reggel áhitatra érkeztek. Működött itt színjátszókör, asszonykör, és a férfiak is megtalálták a maguk elfoglaltságát. A terület egy gazdaság része volt. A helyi lelkészek közül ugyanis többen is szívesen gazdálkodtak.
– Puskás János tiszteletes, aki egy Kunffy festményen is látható, nagyon mogorva ember hírében állt, de kertészkedett, voltak állatai – mondta Szücs Zoltánné, aki aktívan részt vesz a fotók gyűjtésében és rendszerezésében. – Az 1930-as években tőle vette át a szolgálatot Ván Benjámin, aki hatalmas gazdaságot vitt ugyanitt. Később Kiskunhalasra került, ahová a presbiterek elkísérték, és még fénykép is készült arról, hogy sírt mindenki az áthelyezés miatt
– A régieknek Simon Lajos volt „A Tiszteletes”, valamit nagyon tudhatott, mert nagyon kedvelték, több fénykép maradt fenn róla is – mutatta Szücs Zoltánné a képet, amelyen édesapja is ott mosolyog. – A harmincas-negyvenes években készült fotók a pünkösdi konfirmáláskor készültek. Ezen az 1943-as fényképen szereplő, akkor tizenhárom éves fiatalok közül már csak a nagynéném él.
– Győr Sándor 1956-tól volt itt lelkész, a férjem volt az első, akit kisbabaként megkeresztelt, s a keresztelői ebéden kétszer merített levest, de megbánta, amikor látta, hogy lesz még más fogás is – nevetett Szücs Zoltánné, aki közben egy korabeli anyakönyvet és imakönyveket is megmutatott. Azt mesélte, hogy régen az volt a szokás, hogy az imakönyv belső borítójára jegyezték fel a családban született gyerekek nevét és az évszámot, ezért ahol még megvannak a régi könyvek, könnyebben azonosítják a fényképeken szereplőket. Gyakran segítségükre van a nagy tiszteletnek örvendő néhai Varga László kántortanító fia, aki szintén a legidősebbek közé tartozik a környéken. Édesapja sokakat tanított a településen. A fényképek mellett régi templomi kegytárgyak is láthatók a reformátusok életét bemutató tárlaton.
– Az egyik legérdekesebb ez a szétcsavarozható ónkupa 1788-ból, amely az úrvacsora hordozható kelléke volt – mesélte Szász Anikó a kiállítás tárgyairól. – De van egy régi, csorba szenteltvíztartó az 1700-as évekből keresztelőkhöz, és táblák a zsoltárokhoz, amelyeket kézzel készítettek, festettek mívesre a falusiak. A kutatócsapat eltökélt szándéka, hogy a tárlatot folytatják majd mindig újabb képekkel.
