Második a Bookline sikerlistáján Hatos Pál könyve

– Én is a jelenben élek, de történészként az a feladatom, hogy ne az utókor bölcsességével ítélkezzem – mondta Hatos Pál. – A saját életünkben és egy nemzet életében is hajlamosabbak vagyunk valamit a következmények felől megítélni. A korszakban alakult meg a kommunisták magyarországi pártja. Tudjuk, milyen katasztrofális hatást gyakorolt a kommunizmus több évtizedes uralma hazánkra, de 1919-ben csak azt látták Leninben, hogy képes volt kivezetni a cári Oroszországot a világháború borzalmaiból. Akkor még a kommunista eszme el tudta hitetni magáról, hogy új világot hoz.

– Az első világháborúról sokat hallani mostanában, de azt követő korszakról nem.

– A világégésben 660 ezer magyar férfi, jórészt paraszt baka veszítette az életét a harctereken. Az utolsó piavei csatánál az irtózatos veszteségbe a fiatal király, IV. Károly beleőszült. Egyes csapategységeknél 50 kiló alá esett a katonák testsúlya. A férjek, fiúk és apák hiányoztak otthonról. 1918-ban a magyarok kétharmada a mezőgazdaságból élt. Nagy volt a háborús veszteség az agrár vármegyékben, köztük Somogyban.

– A könyv hatásosan érzékelteti a forradalmi utcát és a haláltáncot.

– Szerettem volna visszaadni a kor atmoszféráját – tette hozzá Hatos Pál. – A halál jelenléte mindennapos volt az otthonokban is. Megnéztem a somogyi települések anyakönyvi feljegyzéseiben, milyen irtózatos pusztítást végzett a spanyolnátha. Az erőseket is elvitte, ezért haláltánc hangulat volt. Az őszirózsás forradalom a háború tragédiájából született, mert a katonák hazahozták a dühöt, a csalódást. Látták, milyen szegénységben élnek az itthoniak. Felgyulladtak a szénakazlak, kastélyok.

– Ez a pusztítás viszonylag gyorsan lezajlott, és máig keveset tudunk róla.

– Az ismeretlen parasztforradalom végigvonult az országon, Somogyon is. Legtöbbször nem követelt emberéletet, de néhány jegyzőt agyonvertek, főként akik visszaéltek a hivatalukkal. Előfordult, hogy kirabolták a zsidó boltost vagy megölték a papot. Néhol csak annyi történt, hogy az urasági halastavakat lehalászták. Kevés volt az ennivaló. A város és a vidék egymásnak feszült.

– Kaposvár kifosztása a kor nevezetes eseménye.

– A környező falvakból behívott katonák összefogtak a városi örömlányokkal és kifosztották a Fő utcai boltokat. A dúlás hat halálos áldozatot követelt. Anarchia volt, egyik napról a másikra összeomlott a közigazgatás, a kaszárnyák kiürültek. Sokan jöttek haza Oroszországból megfertőzve a bolsevik eszmékkel, de ez csupán az „Elég volt!” dühkitörése. A somogyi főúri uradalmakban jelentős cselédtársadalom élt. Az őszirózsás forradalom egyik legnagyobb tragédiája, hogy a parasztság földhöz juttatása nem következett be, mert ez politikai küzdelmek áldozata lett. Somogyban Latinkáék hergelték a cselédeket a kisgazdák ellen. Megosztották a parasztságot.

– A könyv erénye, hogy a jobboldali bűnbakképzést és a baloldali mítoszképzést igyekszik felszámolni.

– Az egyik tarthatatlan mítosz szerint csak Károlyi Mihály felelős azért, hogy az ország területi integritása elveszett – hangsúlyozta Hatos Pál. – Ki kell jelenteni, hogy négy és fél év háborús szenvedés után a társadalom nem volt alkalmas még a honvédő harcra sem. A katonaság egységei feloszlottak, még azok is, melyek fegyelemmel jöttek haza, mint a kaposvári ezredek. A másik mítosz, amelyet a baloldal táplál, hogy régóta készülődő törekvések nyertek kifejezést a népköztársaság kikiáltásával. A korábban marginális köztársasági mozgalom azonban csupán a múlttal való leszámolás eszköze volt. Az őszirózsás forradalomban ünnepelték a függetlenséget, de senki sem gondolt arra – és ez a magyar politikai elit rövidlátása – , hogy az ország feldarabolása ilyen gyorsan végbe mehet.

– Mekkora munkát fektetett a kutatásba?

– Sokat kutattam, így a somogyi levéltárban is. Büszke vagyok, hogy találtam egy ismeretlen, korai Márai Sándor írást. A Magyarország című lap tudósítójaként írta a háború végén a katonák hazatéréséről Finálé címmel. Ezt egyetlen Márai kötet sem közölte azóta, egyetlen bibliográfia sem tartalmazta. Én fogom közölni nemsokára. Digitálisan találtam meg, amely megkönnyíti a történész munkáját, de nem váltja ki a megsárgult papírokkal bíbelődés élményét.

A reformációt kutatta Svájcban

Hatos Pál a negyedik kötetét írta. Korábban a reformáció történetét kutatta Svájcban is, a kálvini korszaktól a XX. századig. Majd Ravasz Lászlóról írt monográfiát, a múlt század meghatározó kálvinista egyházfőjéről, de a katolikus egyháztörténetről is írt. Nem tartja magát egy korszak kutatójának, mert minél nagyobb részét átfogná a magyar és európai történelemnek.

Erős a művészeti kar

Három éve vezeti az egyetem művészeti karát. Hatos Pál számára sokat jelent, hogy olyan művészek közelében dolgozhat, mint Vidnyászky Attila, aki a színházi képzést vezeti. De ugyanúgy elismeréssel említi Eperjes Károly, Kéri Kitty vagy a fotográfia képzésről Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Társaság vezetője nevét. Szándéka szerint nemcsak a régiónak, hanem az országnak bocsátanak ki kreatív, alkotó embereket, Kaposvár színházi és képzőművészeti kultúráját gazdagítva. Hatos Pál hitvallása szerint kicsiben a globálisat, a nemzetiben az egyetemeset is meg akarják mutatni, mert erről szól a művészet.