Néptánc

2019.01.19. 11:00

Felde Rebeka az aerobic óráiba is beépítette a néptáncot

Néptánc, vagy népzene, Felde Rebekának teljesen mindegy melyik. Mindkét műfajban otthon érzi magát. A népzenét még az általa tartott zóna aerobic foglalkozásokba is beépítette. Így hozta létre Péntek Enikő inspirációjára Kaposváron a Folk-ZONA edzést, amely a somogyjádi fiatalt országosan is ismertté tette.

Turbéki Bernadett

– Napjainkban, amikor mindenki musicalt szeretne énekelni, hogyan lesz valakiből népdalénekes?

– Az óvodában kezdődött... Puskás Ildikó, egykori „somogyos” volt az óvónénim, aki rengeteget énekelt nekünk. Tőle tanultam az első pár népdalt. Felfigyelt az érdeklődésemre. Az ovis évzárón énekelhettem is, ahol Husi Gyula népzenész is hallotta a produkciót. Azonnal kézbe vette a dolgot és tanítani kezdett: archív felvételeket mutatott, hogy a „nyers” énektudásom megmaradjon. A népdalénekesek torokhangon énekelnek. Nem jártam klasszikus értelemben vett énektanárhoz hangképzésre.

– Aki a népzenébe belecsöppen, nem kerülheti el a néptánc világát sem.

– Somogyjádon nagyon intenzív volt a művészeti iskola oktatása, így könnyű volt belecsöppenni a tánc világába is. Akkoriban Antal Roland tanított ott, aztán jött Turi Endre, a Somogy Táncegyüttes koreográfusa. Miután Jádon megszűnt a csoport, áthívott Kaposvárra. Pörögtek az események. Tizenkét évesen a Somogy Zenekar meghívott énekelni. Sőt, Franciaországba és Németországba is elvittek magukkal. Egyszerű volt a táncosok közé is belépni, mert mindenkit ismertem a közös fellépésekről. Amikor tizenhárom éves lettem, az éppen alakuló Juhos Együttes keresett meg, mint lehetséges énekest.

– A középiskolában hogyan fogadták? Szinte már egy „helyi sztárnak” számított...

– A Toldi gimnáziumba jártam, ahol mindig is támogatták, ha valaki kilép a szürkeségből. Egy hátrányát éreztem, hogy iskolán kívül is elfoglalt vagyok: a közösségi életemet is alakították a fellépések, én pedig nehezen tudok valahol „nem ott lenni”. Emiatt a mai napig gyakran kések, mert mindenhol eleget szeretnék tenni a kötelezettségeimnek. Azért azt hozzá kell tenni, hogy a középiskolában nem számított menőnek a néptánc, az egyetemen viszont annál inkább.

– Iskola, néptánc, próbák, fellépések. Nem érezte magát túlságosan leterheltnek?

– Ebbe nőttem bele, nem teherként élem meg, nekem ez a természetes. A színpadon vagyok teljes, szeretek ott lenni. Tévedés lenne azt állítani, hogy csupán a művészeti vonalra hatnak a szereplések. Az élet számtalan szituációjában segít: nem esek kétségbe, ha szóbeli vizsgán kell teljesítenem, és a munkám során gyakran ismeretlenekhez kell szólnom.

– Népzene után aerobic edző lett. Éles a váltás, nem?

– Budapesten, az egyetemi évek alatt futni kezdtem. Négy éve még Maratont is futottam. Beleszerettem a fitnesz világába. Az aktív tánc inkább „lefelé ment”, miközben fitnesz- és TRX edzői képzést végeztem sikeresen. Közben vonzott, amit láttam a neten Péntek Enikőtől. Nem koreográfia alapú edzés, nem hasonlít az ismertebb aerobic irányzatokhoz. A zóna aerobic, zenére irányított köredzés, gimnasztika alapokkal, a komoly állóképességet adó kemény tréningek, amelyre férfiak is járnak. Ennek a funkcionális aerobicnak a Somogy megyei edzőjévé választottak több száz jelentkező közül. Egy megyében csak egy Zónaedző lehet. Évente kiírják a pályázatot. Már két éve én tartom Somogyban az edzéseket.

– A munkájába is belecsempészte a népzenét, ami azért egyedülálló, mert egy modern irányzatot öltöztetett népművészeti köntösbe.

– Mielőtt Péntek Enikőhöz mentem a pályázat kapcsán, utánam nézett a neten. Kérte, hogy énekeljek neki. Mivel ő is szereti a népi kultúrát, összebeszéltünk, hogyan lehetne ötvözni a két irányzatot. Az eredmény ősszel érte el csúcspontját, amikor a budapesti fitt arénában, Folk-ZONA kollekciós ruhában tartottam Folk-ZONA edzést. Azzal kezdtünk, hogy énekeltem egy népdalt, aztán ráúszott a zene, és jöttek a népi elemekkel összemosott fitneszelemek, amiket természetesen népzenére hajtottunk végre.

– Edzéseken használja a saját hangfelvételeit is?

– Először kicsit furcsa érzés volt saját magamat hallgatni, de szükség van az efféle nyitottságra a színpadi életben.

– Mennyire vált népszerűvé ez a teljesen új műfaj?

– Hetente tizennégy edzést tartok, bár egyszerre csak húsz főt tudok fogadni. Kéthetente pedig van egy hétvégi örömedzés, amire akár gyerekek is jöhetnek. Ezt a katolikus gimnázium tornacsarnokában tartjuk, mert gyakran száz fölötti a létszám. Nagyon jó közösség alakult a zónaedzés köré. Van úgy negyven fő, akikkel mindenhová együtt megyünk. Bálokba, moziba edzőtáborba is.

– Szülei nem terelgették a klasszikusan „rendes polgári” foglalkozások irányába?

– A legfontosabb és őszinte kritikusaim a szüleim és a testvérem. A nagyszülők túlságosan elfogultak velem kapcsolatban. Volt egy időszak, amikor mondogatták, hogy „kell a papír”. Nemzetközi igazgatást tanultam, és jövőre megszerzem hozzá a jogi diplomám. Nem tudom, szükségem lesz-e valaha a „papírra”, mert a színpadi élet jobban csábít. Nekem nem a társadalmilag elismert szakma megítélése a fontos. Az számít, hogy amit csinálunk, abban legyünk sikeresek. Egy jó kézművest, vagy asztalost ugyanúgy értékelek, mint egy jó jogászt...

Jelmezben is edz

Felde Rebeka két éve már nem aktív, ami a táncolást illeti. Több potenciált lát az új irányzatban. – Ebben a formában vissza lehet hozni, újra meg lehet szerettetni a népi hagyományt, a kultúrát. Nem egyenlő a néptánccal, de nem baj, hogy tágítjuk a tereket az új lehetőségek segítségével – mondta a Folk-ZONA megteremtője, aki farsang idejére jelmezes edzést tervez. Nagyobb közönség előtt legközelebb a városi farsangon énekel majd, és kéthetente Juhos-táncházakban csodálhatják majd hangját a táncoslábúak, de fellép a TiTi-Táncházban is.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában