Nem szabad elfeledni a hazaszeretetüket és bátorságukat

– A Don-kanyar számunkra örök trauma – mondta Pásztor István a Mindszenty téren rendezett megemlékezésen. A nyugállományú ezredes felelevenítette, hogy a harcokban részt vett a 10. kaposvári könnyű hadosztály is, az egykori Rosseb bakák utódja.

– Vonattal vitték őket, majd ezer kilométeres erőltetett gyalogmenet várt rájuk. A hadosztály létszáma 13 500 fő volt, közülük több mint hétezren nem tértek haza – jegyezte meg Pásztor István. Gárdonyi Mihályné, a Füred Rock Szín Kör Bartis Ferenc Előszó versével emlékezett.

– A mai emléknapon egy olyan időszakra emlékezünk, amely sokáig a magyar történelem árnyékos oldalán nyilvántartott esemény volt, amely sok magyar család személyes tragédiája lett – kezdte ünnepi köszöntőjét Borhi Zsombor. Kaposvár alpolgármestere felidézte: a kaposvári 10. könnyű hadosztályt scsucsje térségéből január 14–én hajnalban érte a legsúlyosabb támadás. Még volt annyi erejük, hogy január 15–én reggel Palai alezredes vezetésével ellentámadást indítottak és visszafoglalták Kolomejcevót, megtartani azonban nem tudták, mert a túlerőben lévő szovjet csapatok kiszorították a kaposváriakat a településről. A katonák többsége a 40 fokos hidegben kijutott a harcok körzetéből és hetekkel később megérkezett Kijev környékén lévő a gyülekezési körzetekbe. Nem csak az ellenség tizedelte katonáinkat, hanem a hideg, az éhezés és a napi 50–60 km–es gyaloglás a nyílt hómezőkön. Az első sebesülteket január 28–án két német kórházvonat hozta Kaposvárra. Április 25–én kezdődött meg a hadosztály maradékának hazaszállítása. Hétezeren soha nem térhettek haza.

– Kegyelettel őrizzük meg emléküket, átörökítve azt utódainkra, a következő nemzedékekre- zárta gondolatait Kaposvár alpolgármestere. A gyászünnepségen a Mártírok és hősök emlékművénél helyezték el az emlékezés virágait, az állami szervek, a városvezetési és civil szervezetek képviselői.