páros élet

2019.02.10. 17:36

Áldás a jó házasság, a család pedig egy hatalmas csoda

A házasság és a család fontosságáról, szépségéről, értékéről beszélgettünk Székely Attilával és feleségével Székelyné Kiss Emesével. A kaposfői református lelkészpár a házasság hetéhez kapcsolódva osztotta meg gondolatait az olvasókkal.

Marosi Gábor,

– Mit jelent önöknek az, hogy házastárs, tartozni valakihez?

– Ez annyira természetes, hogy nem tudjuk máshogy elképzelni. Olyan szoros és különleges kötelékben élünk, hogy ez nem lehet máshogy. A házasság és a család olyan, mint egy csapatjáték. Az úgy nem megy, hogy van egy valaki és a hátán viszi a többieket. A családban van anya, apa és a gyerekek, mindenkinek megvan a szerepe és mindenki egy nagyon fontos fogaskerék. Hogy bibliai példát mondjuk, Pál az egyházat a testhez hasonlítja. Az egyház Krisztus teste és mindenkinek megvan a szerepe, a karnak, a lábnak, a fejnek és a nyaknak is, így van ez a házasságban is. Akkor lehet kiteljesedni, ha az ember magát adja és nem akar más lenni. Azt gondoljuk, hogy a házasságban egy férfi az legyen férfi, a nő pedig nő. Az nem jó, a ha nőre hárul a férfi feladat és fordítva. A lényeg, hogy jól kell érezni magunkat ebben a kapcsolatban és akkor jól is működik.

– Mióta házasok?

– Már több mint tizenöt éve, 2003. augusztus második kötöttük össze az életünket.

– Voltak nehéz időszakok?

– Nem. Ugyan ezen nagyon sokat gondolkodtunk, de keresve sem találtunk olyan időszakot, amire azt lehet mondani, hogy ez tényleg milyen nehéz volt. Nyilván voltak apró döccenők, ez természetes minden kapcsolatban, de olyan, hogy válság, gond, probléma, soha nem volt.

– Mennyire fontos és mekkora érték a mai világban a házasság, a család?

– A család ma nagyon felértékelődött, ez egy nagyszerű ajándék. Ha valaki boldog, jó házasságban él, és így tudja felnevelni a gyermekeit, akkor ez hatalmas csoda. Persze az ember lát jó házasságokat is meg rosszakat is. A jó házasság áldás, a rosszban meg szenved az ember. Gyakran kérdezik tőlünk is, mi a véleményünk a válásról. Sajnos van, amikor nem tudunk mást mondani, mint hogy váljanak el, mert annyira azt látjuk, hogy mindenki gyötrődik a kapcsolatban, minden tönkre megy, a gyerekek szenvednek, ilyenkor nincs más megoldás. Nem vagyunk váláspártiak, de van amikor azt kell mondani nagyon szomorúan, hogy inkább váljanak el, minthogy tönkremenjen valakinek az élete, ha már tönkre nem ment addigra. A házasság a megoldási lehetőségek keresése is. Egy csapatjáték akkor működik jól, ha mindenkinek megvan a szerepe és élvezi, de ez lemondásokkal is jár. Ha csak egy kamasz pár kapcsolatát megnézzük: van egy fiú meg egy lány, akik elkezdenek járni, ott is van lemondás. Mert mondjuk onnantól kezdve a fiú hetente nem háromszor megy el a bulizni a barátaival, hanem csak egyszer, mert a barátnőjével akarja tölteni az időt. Ilyen a házasság is.

– Mennyi idejük van egymásra?

– Kevés, sajnos nem sok lehetőségünk van a közös programokra. Édesanyáink távol vannak, de azért van sok olyan barátunk, akikre rábízhatjuk a gyerekeket, ha erről van szó. Ősszel például elmentünk feleségemmel Rómába egy pár napra, aztán hosszú idő után moziba is eljutottunk. Közös program még, hogy egyikünk fut a Deseda körül, másikunk pedig kíséri biciklivel, de van olyan is, hogy közösen tudunk ebédelni. Azt gondoljuk, hogy kell idő, amikor az ember felfrissülhet egy kicsit, és fontos hogy magára és a házastársára is legyen ideje. Nekünk azért van, ugyan nem könnyű, de igyekszünk úgy rendezni a dolgainkat.

– Már többször említették a gyerekeket. Mindig is szerettek volna?

– Azt gondoljuk, hogy ez az életnek a természetes velejárója, legalábbis a mi felfogásunk szerint. Az ember felnő, felnőtté válik és családot alapít. Szerintem ez a normális. Bár nem biztos, hogy sokak számára manapság ez következik. Ma inkább azt látjuk, hogy a fiatalok, a felnőttek, akár 30-35 éves korig is eltolják a családalapítást. Mi meg úgy gondoltuk és így hozta az élet, hogy az ember felnő, összeházasodik, családot alapít, gyerekek születnek, és éljük ezt a sokak által talán unalmasnak gondolt életet. Mert szerintem sokan azt gondolják – és nekünk is vannak ilyen ismerőseink – hogy ó, hát ráérünk még azzal, utazni és élni kell. Tény, hogy sok lehetőség megnyílt a fiatalság előtt azzal, hogy lebomlott a vasfüggöny. Lehet menni külföldre dolgozni, tanulni és ez nagyszerű dolog, ki is kell használni. Ugyanakkor meg azt látjuk, hogy a család az élet része. Mert annál nagyszerűbb dolog nincsen, amikor a gyerekeink ránk mosolyognak, megölnek reggelente. Ha valamelyikünk nincs otthon, akkor telefonálnak, hogy mikor ér már haza, s ez egy nagyszerű dolog.

Kiváló kezdeményezés a házasság hete

– A jó bornak is kell a cégér – fogalmazott Székely Attila. – Ezért fontos reklámozni a házasságot, a jót is el kell mondani sokszor. Másfelől nagyon sokszor hallunk arról, hogy a házasság intézménye válságban van, az emberek csak úgy összeköltöznek. Annyi rosszat, tönkrement dolgot látnak a fiatalok, hogy nagyon kell a jó példa. Persze azt is el kell mondani, hogy ez nem valami csupa rózsaszín dolog, vannak nagyszerű dolgok a házasságban, de ez melós intézmény, amiért küzdeni kell. Jók ezek a programok, de arra figyelni kell, hogy hogy az egy hét elteltével tudjuk aprópénzre váltani a hallottakat – tette hozzá Székely Attila.

Három gyermek, egy család

A lelkész házaspár 2003-ban került Kaposfőre Zemplénből. Emese helyben és a környéken szolgál, Attila pedig tábori lelkészként. Mindig is három gyermeket szerettek volna. Legidősebb lányuk Adél, 2007-ben született, őt követte a most kilencéves Blanka, Ákos fiuk pedig márciusban tölti be ötödik életévét.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában