Húsvéti rét és tavaszi kiállítás a téli fonóesték anyagából Somogyszobon

Közben jótékonysági ajándékvásárt is tartottak az alapítvány működéséért – mondta Spanics Ágnes alapítványi elnök, aki tárlatvezetésen mutatta be gyűjteményüket és a fehér gyászt. A téli hónapokban minden pénteken délután négy órakor összejöttek a fonóba különböző kézműves technikákat tanulni, gyakorolni. A programok közül mindenki szabadon választhatott. Az itt készített munkákat is kiállították.

Berta-Szabó Georgina és Pecsét Emőke – fő szervezők – népviseleti ruhában érkeztek, valamint jó pár leányzó és fiú. Ők a locsolóverseket és a locsolást mutatták be a résztvevők nagy derültsége közepette. Sok feladat közül választhattak a résztvevő gyerekek, akik sorsoláson sok édességet nyerhettek. Nagy izgalom előzte meg a csokitojás-kereső versenyt. Major Flóra Réka egymaga tizennyolc darab kis csokitojást talált. A falut megmozgató eseményen gyerek és felnőtt jól érezte magát.

A húsvéti rét a mai Köztársasági utca helyén volt. Húsvét hétfőjén a falu apraja-nagyja itt gyűlt össze, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Az 50-es években beépítették, pár évig még a falu északi részében megtartották a vásártéren, aztán elsorvadt ez a szokás.

Dr Jankovits Tihamér szobi plébános, Somogyszob történetének összeállítója és kutatója ezt írta: „Húsvéti rét: húsvét napján és másnap délután az ifjúság kimegy az uradalmi rétre labdázni. Ott van az egész község, az idősebbek, mint nézők, a fiatalság, mint résztvevők. Csak itt láttam ezt a szokást. Mindenki vitt magával kínálnivalót, perecet, patkót, kuglófot, bort, pálinkát. Sokan almát vittek húsvéti ajándékba a keresztgyereküknek és itt adták át. A fiatalok locsoltak, csak vízzel, tojásokat dobáltak, körtáncot, körjátékot játszottak, utolsó pár előre fuss-t, ne nézz hátra jön a farkast. Ilyenkor lehetett ismerkedni is. Az idősebbek beszélgettek, kínálgatták egymást.”