virtusvetélkedő - fotó, videó

2019.08.13. 14:39

Erő és ügyesség kell a jó csapatban virtuskodáshoz

Vasárnap rendezte meg a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szabadidősport Szövetsége az érdekesen hangzó Magyarlakta települések virtusvetélkedőjét Balatonszárszón. A legnagyobb közösségi oldalon is beharangozott esemény az érdekes nevével egyszerre sejtette a sport és az önfeledt szórakozás ígéretét. Ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbájuk, mennyi bennünk a híres magyar virtus, és neveztünk a megmérettetésre.

Barkóczy László

Már a versenykiírásból látszott, hogy pusztán a lelkesedés kevés lesz. Mivel egyéni számok nem voltak, így a Thor Kaposvár csapatával küzdöttem végig a feladatokat, mely az első pillanattól jó választásnak ígérkezett.

A balatonszárszói strand adott otthont a rendezvénynek, immáron harmadik alkalommal. Később mondta el Borbély Attila, a rendező szövetség elnöke, hogy ez már a huszonhatodik alkalom összességében, hogy ilyen pontos, ám vidám módszerekkel mérik a lakosság virtusfokát. A cél természetesen korántsem ennyire tudományos: sokkal inkább szórakoztató módon igyekeznek sportra, mozgásra buzdítani mindenkit az országban, és a határon túl is.

Ebben az évben összesen tíz csapat nevezett, a tizenegy feladatot így forgásban teljesítették.

 

 

Erő, ügyesség, elszántság

 

A Thor Kaposvár csapatával a gumi hajítással kezdtünk. Láttunk már autógumit, és hajítottunk is dolgokat, csak eddig valahogy ez kettő nem kapcsolódott. Így is sikerült elég messzire dobni, de ahogy azt előre sejtettük, azért az oldalt figyelő csapattársak biztonsága sem volt garantált. A zsákcipeléssel folytattuk a versenyt. Férfiaknak hatvan kilós zsákkal kellett szlalomban futni, míg a nőknek – igyekeztünk semmilyen előítéletet megfogalmazni – két nehéz bevásárló táskával. A bírók mint minden állomáson, itt is kedvesek és elnézőek voltak, hisz kivel ne fordulna elő, hogy a nehéz súllyal nem arra szédeleg, amerre a kellene?

A talicskatolás aztán az előző feladat gépesített változatának tűnt, természetesen nehezebb súllyal. Minden izmot megdolgoztatott, hisz hol a taliga röpült a sebességtől, hol mi.

 

A tapasztalatot a lelkesedés pótolta

 

A három erőfeladat után, újabb erőmorzsákat gyűjtöttünk, és a strand előtti parkolóban mértük össze ügyességünket curlingben. Ez az a játék, amikor egy bázisponthoz kell minél közelebb csúsztatni a nyéllel ellátott korongot. Nem nagy titok, csapatunk egyetlen tagja sem rendelkezett hosszú évekre, de még csak másodpercekre visszanyúló tapasztalattal sem ebben a sportágban. Ennek ellenére sok tapsot, és gratulációt sikerült begyűjtenünk.

Egy sejtelmes nagy kék busz is állt a parkolóban, mint kiderült, abban volt a lőtér. Légpuskával lőttünk négy bukó alakra, melyhez öt lövedéket kaptunk. Szerencsére csapatunkban több rendvédelmi dolgozó, sportlövő is volt, így mondjuk úgy, helyt álltunk.

 

A számító csapatszellem

 

Visszatérve a strand területére, olyan feladat következett, melynek azóta sem találtam megfelelő nevet. Egy – praktikusan a legkönnyebb lányt – kellett hat fiúnak három heveder segítségével elemelni a földtől, és különböző színű labdákat ilyen módon szállítani egyik pontból a másikba. A feladatot nehezítette, hogy a hevederen fekvő lánynak be volt kötve a szeme. Nem mondom, hogy pontosan értettük a feladatot, de hogy a csapatösszetartást fokozta azt biztos.

A saroglyatartás igazán embert próbáló feladat volt ezután. Két fiúnak kellett a 360 kilós szerkezetet elemelni és tartani időre. Ha nem egyszerre emeltünk esélyünk sem volt, de sikerült, így azt gondoltuk, ott állunk majd mondjuk keddig. Aztán egy perc után mégis a gravitáció nyert. A lányoknak 240 kilóval terhelték „csak” meg a saroglyát, és négyen tarthatták. Elképesztő mennyire erősek voltak a csapattársaim!

A petrencésrudat majdnem két percig tartottuk aztán, bár sokat elvett a küzdőszellemből, hogy volt olyan csapat, ahol öt percig is képesek voltak megtartani...

A kés, és mindenféle éles hegyes eszköz farönkbe (vagy ahova éppen sikerült) dobálása inkább szórakoztató volt, mint sikeres, de a bírók itt is vajszívűségükről tettek tanúbizonyságot.

A versenyt a mi csapatunk számára a kerékpáros tanpálya teljesítése zárta. Itt hibapont nélkül teljesítettünk, és mivel ez a feladat volt a legközelebb a Balatonhoz, azonnal hűteni is kezdtük sportban megfáradt testünket. Majdnem három percig, mikor kaptuk a kérdést, hogy a traktor ugyan ki fogja a parkolóban elhúzni időre, ha nem mi?

Ki a vízből, és csurom vizesen, de elképesztő gyorsasággal rángattuk el az ősöreg mezőgazdasági vontatót.

Az ebédet az eredményhirdetés követte, ahogy az versenyeken megszokott. A szervezők nagyon figyeltek rá, hogy egyik csapat se menjen haza üres kézzel, így mindegy versenyszámot külön is érétkeltek. A Thor Kaposvár csapata a zsákfutást megnyerte, és összesítettben is az ötödik helyen végeztünk éppen az abszolút győztes Bölcskei Sportegyesület mögött néggyel.

De egy pillanatig nem az eredmény számított a csapatomnak, mint az az önfeledt szórakozás, amit ezen a versenyen átéltek. És mivel is zárhattuk a rendezvényt? Igen, megterveztük, hogy jövőre hogyan is indulunk majd újra.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában