Dóra írott örökségével közönségdíjat nyert

– Kisebb, játékos pályázatokon már sikeresen szerepeltem, ezért úgy döntöttem, hogy benyújtom komolyabb hangvételű versemet az országos pályázatra – nyilatkozta Dóra. A téma, illetve maga a gondolat nagyon tetszett, valamilyen jelet, nyomot hagyni magunk után az utókornak. A mai felgyorsult, gépesített világban a sokszor csak bántó szavak elszállnak, a jótett pedig elmarad… Ezért különösen fontosnak tartom, hogy maradandó nyomaink, azaz alkotásaink építő jellegűek legyenek, mindig adni és soha nem elvenni. Ez jelenti számomra a költészetet, ezt szedtem rímekbe az irodalmi pályázaton nyert művemben – egészítette ki. Kezdő sorai így hangoznak: „Vigyázz, nyelvedet már ne úgy forgasd, akár az éles szikét! Ajkaidról surranó, édes nektár töltse meg gyermekeid szívét!”

Takács Dóra júliusban egy megrázó élményt (s)írt ki magából, akkor kezdett el verselni. Az azóta eltelt néhány hónap igen termékenynek bizonyult, hiszen a pályazatokra írt műveket beleérve már közel száz versnél tart. Nagyon megkedvelte a Kortárs magyar irodalom Pundurka nevű csoportját; itt négysoros 18 szótagból álló fogalmazás várt ránk az adott hétre szóló témában. – Az első meghatározó irodalmi mű az életemben Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez című költeménye. Máig emlékszem, hogy édesanyámmal éjszakába nyúlóan közösen küzdöttünk azért, hogy megtanuljam – folytatta. – Akkor még nem láttam meg e vers szépségét, ma már azonban megragadja a lelkemet, átérzem minden egyes sorát, szavát. Wass Albert, Ady, József Attila és Radnóti az örök kedvenceim. Az aktuális hangulatomtól, lelkiállapotomtól függ, hogy melyiküket olvasom a legforróbb szívvel. A szerelem, az idő és az elmúlás mindegyikük művében megtalálható. Ezek ereje hat rám leginkább, e szavakból és a pillanatnyi érzéseimből -mely lehet akár boldog, vagy éppen gyötrő- merítek kifogyhatatlan ihletet a versíráshoz.