A sarki fény után indult a két kutyaszános kalandor

– A hazai „hóhiány” csak egyik oka annak, hogy Finnországba utaztunk – mesélte Bognár Róbert – régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy jó volna átlépni a sarkkört, gyönyörködni az északi fényben.

– Az egész család „gyűjtögeti” az országokat, ahol jártunk. Skandináviát ezzel az utazással kipipáltuk, mert tavasszal már tettünk egy svéd–norvég–dán körutat. Bár akkor nem volt hó – mesélte északi élményeiket Bognár Bernadett, aki férjével egy 3500 lelket számláló finn települést vett célba. A lappföldi Ivalo a sarkkörön túl 300 kilométerre, a számik, vagyis lappok által lakott vidék. Ők az utolsó nomádszerű népcsoport Európában. Rénszarvast tenyésztenek, és híresek szánhúzó kutyáikról.

– A két főtevékenység mellett a turizmusból élnek, csúcsszezonban minden szállást kiadnak. Arrafelé speciális üvegezésű házakat építenek, hogy akár a hálószobából lehessen látni a sarki fényt. – A sarki fény lett volna a fő apropója az utazásunknak, ám az erős havazás miatt felhős volt az ég, így be kellett érnünk a sercegő hangjával, és egy kis zöld derengéssel a felhők fölött – mondták már idehaza az utazók.

– A kutyaszánozás azonban kárpótolt bennünket az aurora borealis (sarki fény) helyett. Minden nap hosszú túrákat tettünk az egyébként sík vidéken, így találtuk meg ezt a lehetőséget is. A semmi közepén volt egy kutyafarm, ahol csaknem kilencven felnőtt kutya várt bevetésre. Gyorsan megmutatták, hogyan működik a szán, így magunk hajthattuk, miután ránk adtak még egy réteg meleg ruhát – elevenítette fel Bognár Bernadett, akinek feltűnt, mennyire szolgálatkészek és barátságosak ezek a speciálisan kiképzett ebek.

– Eléggé fázós vagyok, de elegendőnek bizonyult a hideg elleni felszereltségem. A helyi gyerekek viszont kitárt kabátban, kerékpárral mentek iskolába. Nulla és mínusz öt fok között alakult a nappali hőmérséklet, ám az utolsó napon ízelítőt kaptunk a valódi hidegből: mínusz tizenkilenc fok volt – nevetett Bernadett.

A kirándulásból nem maradt ki a befagyott folyó jegén való közlekedés, láttak vadon sarki rókát, rénszarvast, és egy helyi vadrezervátumot is felfedeztek, ahol a tundra élőlényeit közelebbről is megismerhették.

– Magas az életszínvonal, nincs nagy fizetésbéli különbség. A legelégedettebb népnek mondják a finneket. A napi 20-25 kilométeres barangolásaik mellett természetesen a szauna lehetőséget is kihasználták, hiszen Finnországban több a szauna, mint a forgalomba helyezett személyautók száma.

– Megkóstoltuk a rénszarvaslevest és a rénszarvassteaket, ami hasonló a szarvashoz, mégis más. Mindenhez áfonyás desszertet kínáltak. Azon viszont nagyon elámultunk, hogy lazacból legalább harmincféle variációt lehetett kapni – mesélte a gasztronómiai kitérőről Bernadett. Hozzátette, a hó és a feldíszített, fényekkel telerakott porták igazi karácsonyi hangulatba hozták már novemberben mindkettőjüket.