űrprogram

2019.12.30. 14:00

Hiába várta az űr a taszári pilótát

A kormány a következő három évben szeretné elérni, hogy 2024-ben újra magyar űrhajós mehessen a világűrbe. A mindmáig egyetlen magyar asztronauta, Farkas Bertalan állítólag a taszári Elek László Mihályt tartotta a legfőbb riválisának, aki végül fogproblémái miatt jött haza Moszkvából.

Fenyő Gábor

– Hogy milyen ember volt apánk? Szigorú, de nagyon következetes – mondta az idősebbik leánya, Dérné Elek Viktória a majdnem űrhajós somogyiról. – Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Putnoktól alig öt kilométernyire található Hét településen élt öt testvérével együtt, s apámnak a tanulás mellett dolgoznia is kellett, hogy el tudja magát tartani, tudjon besegíteni a szüleinek. Amolyan központi figura volt; imádta a sportot, s a gimnáziumban még egy darabig klarinétozott is. Világéletében vadászrepülő-pilóta szeretett volna lenni, s meg is tett annak érdekében mindent, hogy valóra váltsa az álmait – mesélte az űrbe vágyó édesapjáról.

Elek László Mihály a „négyek” kiválasztottjaként utazhatott Moszkvába, de idővel el kellett jönnie. – Azt mondta, hogy nem érte váratlanul a döntés, elfogadja. De szerintem soha nem tudta igazán megemészteni. Bár jó barátok voltak, Farkas Bertalan mégis a taszári vadászpilótában látta a legnagyobb riválisát. S hogy miért nem teljesülhetett Elek László Mihály nagy álma? Állítólag fogproblémái voltak, s ezt veszélyesnek tartották a szovjet orvosok. Aztán, egy évvel később, 1981. októberében Taszáron a repülőtér közelében gyakorló repülés közben katapultálnia kellett. Öt másodperc állt a rendelkezésére, hogy felelősen döntsön – folytatta a „Hugi”, azaz Viktória két évvel fiatalabb testvére, Annamária.

Egészen 68 éves koráig makkegészségesen élt. Utána viszont csőstül jöttek a bajok. – Egészen addig még csak gyógyszert sem látott. Előbb az emésztőszerv-rendszerével volt baj, aztán tüdőrákot diagnosztizáltak nála. De simán legyőzte mindkettőt. A nyelvgyök-daganat és a stroke viszont már túl sok volt. Nem tudta elviselni az ágyhoz kötöttséget, a tolószéket, s azt, hogy csak nehezen tudott beszélni. Végül 71 éves korában adta fel szervezete a küzdelmet.

 

Heten maradtak a szigorú rosta után, legvégül négyen utazhattak a fővárosba

A ROVKI, azaz a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet 1977-ben kezdte meg a magyar űrhajósok kiválogatását, illetve kiképzését Kecskeméten. Az első körben összesen 27-en – szinte majd mindannyian vadászrepülő-pilóták voltak – jelentkeztek, majd végül heten maradtak. A hetek közül négyen kerültek ki Moszkvába. A négyeket a világűrt megjárt Farkas Bertalan, továbbá Buczkó Imre, illetve a 2017-ben elhunyt taszári Elek László Mihály, (Csucsu) és a 2018-ban meghalt Magyari Béla alkotta.

– Csucsu 1969-ben került Taszárra; akkor még MiG 15-ösök repkedtek – mondta a 80 éves Hajdu Tibor, aki szintén több taszári vadászrepülő-pilótával együtt jelentkezett, ám „túlkoros” volt. – A 15-ös gépeket aztán a 19-esek váltották, majd amikor már megvoltak a 23-asok és a 25-ösök is, kikerült a MiG 21 bisz. Egyetlen század volt csupán, s az is Taszáron működött. Itt repültünk együtt jó másfél évtizeden át Csucsuval. Volt, amikor együtt voltunk egy kis motoros gépen, más alkalommal 12 vadászgép szállt fel egyszerre kötelékben. 1991-ben aztán a Gerecse fedőnevű akció keretében az elsők között küldtek minket nyugdíjba – mesélte. Elek László Mihály és Hajdu Tibor jól ismerte egymást, mondhatni barátok voltak. Az is gyakran megesett, hogy együtt mentek külföldre, Lengyelországba és Bulgáriába pihenni.

A magyar pilóták egy évig Szolnokon ismerkedtek az orosz nyelvvel, majd ezután három évet a Szovjetunióban töltöttek el. Ezt három év kiképzés követte immár Magyarországon, amelynek keretében 500–600 órát repültek.

Ezek is érdekelhetik