Pro Comitatu Somogy

2020.01.09. 15:00

A megyei közgyűlés legrangosabb elismerését vehette át Hajas Béla

A tehetség Isten adománya, zenetanárnak lenni a világ legszebb hivatása – vallja Hajas Béla trombitatanár, a marcali zeneiskola igazgatója, a Balaton M&K Egyesület elnöke, Magyarország legidősebb fúvósfesztiváljának főszervezője, aki a megyei közgyűlés legrangosabb elismerését, a Pro Comitatu Somogy kitüntető címet vette át hétfőn a Vármegyeházán.

Lőrincz Sándor

– Ez az országnyi megye számos sikerük helyszíne. A nemzetközi fúvósfesztivál megszületése és gazdag programsora kapcsán az ideérkező fúvósok Európa-szerte hírét vitték Somogynak. Milyen szervezői stáb áll a karmester háta mögött?

– Fúvósfesztiválokat 1981 óta szervezünk, és az idő mú­lásával egyre több meghívott vendégzenekarunk lett. Előbb csak szűkebb környezetünkből, majd a külföldi nyaralóknak köszönhetően határon túlról is érkeztek zenészek. Az első időszakban a helyi könyvtáros, kulturális munkatárs volt a legfőbb segítség, aztán egyre több barát, szülő, ismerős csatlakozott a szervezőkhöz, és a zenekar fiatal tagjai is kivették részüket a munkából. Egymást érték a külföldi utazások, fesztiválok, ahol bebizonyosodott: mindenhol elkél az önzetlen segítség. Azt is tapasztaltuk: a civil szerveződésekben hatalmas az erő. Talán Hamburg-Bergedorf volt az a helyszín, ahol a legtöbbet tanultunk a civil társadalmat illetően; remek kapcsolat alakult ki az ottani fesztiválszervezőkkel. 2001-ben Hamburgban a 11. Nemzetek Fesztiválja záró eseményén bejelentették: a következő Magyarországon, a Balaton mellett kerül megrendezésre. 15-20 fős lelkes rendezői stábunk már volt ugyan, de egy ilyen horderejű rendezvény túlmutatott Balatonkeresztúr és Balatonmáriafürdő lehetőségein. A települések vezetői mindenben segítettek bennünket, s közösen fordultunk a megye vezetőihez, ahol további támogatást kaptunk. Gyenesei István akkori elnök sokéves segítsége nélkül ma biztosan valami másról beszélgetnénk.

– Kodály azt vallotta: nem lehet egészen boldog ember az, akinek nem öröm a zene, ám erre az örömre tanítani kell az emberiséget. Ön évtizedek óta ezt teszi. Sok a boldog gyerek a marcali zeneiskolában?

– Zenetanárnak lenni az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, jóllehet kudarc is ér bennünket, de sokkal több a siker, amit nevezhetünk boldogságnak is. Hogy sok-e a boldog gyermek az iskolánkban és a zenekarban? Sajnos nincsenek sokan, illetve elegen. Kevés az olyan gyermek, akiknek a zene útján való boldogságszerzés megadatik. Ez nem rajtunk, zenetanárokon múlik. Én 9 éve vezetem a Hidas Frigyes Zeneiskolát, és hiába legfőbb célkitűzésem a növendéklétszám emelése, örülünk, ha tudjuk tartani a létszámot. Sajnos nem elég a zenét tanuló gyermekek száma Kodály országában. A szülőket kell meggyőzni arról, hogy fontos, amit csemetéjük szeretne, de kisgyermek korban a gyermek még azt kell, hogy csinálja, amerre a szülő irányítja. A relatíve kevesebb növendék mellett viszont jobban koncentrálhatunk a szakmai munkára; a kiemelkedően tehetségesekre több energia jut, sokan tanulnak tovább zenei pályákon.

– Szívesen hallanám művészetpedagógiai ars poeticáját!

– Kodály tanár úr híres mondásai közül az egyik: „Végül is lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” A zenetanárnak két kiemelt fontosságú feladata van. Az egyik, hogy minél több olyan növendéket sikerüljön nevelni, akiknek a zene, a zenéhez való kapcsolódása, esetleg a hangszeres zene, életüket vagy annak minél nagyobb részét végigkíséri. A másik önmaguk, vagyis a szakmai utánpótlás nevelése, felkészítés a zenei pályára. Hiszem, hogy a legvirágosabb rét a társas zenélés során tapasztalható meg leginkább.

– Minek tekinti a tehetséget? Velünk született képesség? Isteni adomány?

– Felfogásom, világképem szerint isteni adományként kapjuk azt a képességet, mely velünk születik, és amely képességet magunknak kell kibontakoztatnunk. Abban hiszek, hogy születésekor mindenki valamilyen képesség birtokában van, melyet tehetség szintjére fejleszthet. Ebben a szülőknek is nagy a felelősségük, jóllehet a mai szülők nagy része a liberális nevelést helyezi túlsúlyba és gyermekére bízza a döntéseket. A tudás megszerzéséhez, a tehetség kibontogatásához örömteli, kitartó, sokszor gyötrelmes, lemondásokkal teli út is vezet.

– Amikor a Balaton vízében állnak a különböző nyelvterületről érkezett fúvósok, még inkább érzékelhető: igazi örömzenét játszanak…

– Igazából ez egy show. Bár ez is igényel előkészületeket, mégis legnagyobb része spontán, a résztvevők találékonyságukkal teszik sokszor viccessé. Egyes zenekarok évről évre új show-elemekkel készülnek. Az újaknak pedig az egyedisége, a hangulat miatt élmény vízben fúvószenét játszani. A boldog, felszabadult zenélés, a különleges helyzet, a parton és vízben álló közönséget magával ragadja.

– Milyen előadásokat hoz az év?

– Gazdag repertoárral egy tavaszi koncertre készülünk, majd Künzelsauba, Marcali német testvérvárosába utazunk zeneiskoláink közös hangversenyére, s a nyáron ismét Nemzetek Fesztiválja lesz Balatonmáriafürdőn…

Gyógyszerfelelős a külföldi utakon

Hajas Béla feleségének, Mártának nem túl könnyű az élete férje mellett, ugyanis a muzsika, a próbák, a fellépések sora mindent felülír. A kellő empátiával , toleranciával megáldott asszony rengeteg áldozatot hoz. Mióta férje mindennapjaihoz hozzátartozik egy-egy gyógyszer bevétele, azt is megszervezte, hogy a külföldi utakon legyen „Béla bácsi, gyógyszert bevenni!” – felelős.

Ezek is érdekelhetik