Somogy Polgáraiért Díj

2020.01.30. 15:43

Felébresztették az alvó várost és közösséget építettek Siófokon

Somogy Polgáraiért Díjat kapott a megyehét alkalmából rendezett ünnepi közgyűlésen Fodor János, a Siófok Kézilabda Club tulajdonos ügyvezetője.

Molnár Gábor

Sikeres vállalkozó és sportvezető, mindig egyértelmű célokat fogalmaz meg és pontos stratégiát is ad a megvalósításukhoz – Fodor János vezetésével a Siófok KC európai élcsapat lett. Vezetésével szinte a semmiből nőtt ki a világszínvonalú infrastruktúra a Balaton partján és ennek hozadékaként a kézilabdaklub óriásit lépett előre az utánpótlás-nevelés terén. A beszélgetésünk során sokszor szóba került a közösség és a segítség, s ahogy fogalmazott, ő egy közösség felépítésével, a sport által segíti az embereket.

Fodor János Somogy Polgáraiért Díjat vehetett át az ünnepi közgyűlésen.

– Büszke vagyok arra, hogy gondoltak rám – mondta Fodor János, a Siófok KC tulajdonos-ügyvezetője. – Mindig kaptam kisebb díjakat, de egy kitüntetés, amit azért adnak, mert tettünk valamit Somogyért, fantasztikus dolog. – Már az átadón is hangsúlyoztam, komolyan gondolom a közösség építését, hiszen nagy szó, hogy Somogy megyét és Siófokot elvisszük a világba, de az, hogy a Balatont képviseljük, mind közül a legnagyobb. Hiszen a település és a magyar tenger a turisztika fellegvára.

Fodor János 2006-ban vette át az akkor még a harmadik vonalban szereplő Siófok KC-t.

– Hosszú idő telt el azóta, amióta elkezdtük a kézilabda­klub felépítését, kezdve a megyei bajnokságtól egészen a tizenegy éve tartó NB I.-es tagságig – emlékezett vissza. – Az összes kollégámmal azon dolgoztunk, hogy egy olyan közösséget építsünk fel, mely fontos mindnyájunknak, de őszintén szólva, bár bíztam benne, de nem gondoltam, hogy 2020-ban itt fogunk tartani. Büszke vagyok arra, hogy az eredményeinket közösen értük el, karöltve a fantasztikus szurkolóinkkal. Hiszek minden egyes munkatársamban, s úgy gondolom, ők is bennem. Az a hit, amit mi sugárzunk, célt ért, hiszen a siófokiak szeretik a csapatot, s nem csak azok, akik a helyszínen szurkolnak. Csodálatos dolog, hogy az emberek leszólítják az utcán a felnőtt- és az utánpótláskorú sportolóinkat, a szakmai stáb tagjait, sőt szinte bárkit, aki nálunk dolgozik. Biztatnak minket, minden jót kívánnak, ez sokat jelent nekünk.

A kiváló eredményekhez kellett az a hétlépcsős fejlesztési stratégia, melynek köszönhetően megépült többek között a munkacsarnok, a sportszálló, a szivacskézilabda-csarnok és a minden igényt kielégítő Kiss Szilárd Sportcsarnok.

– Kettőezer-tizenháromban először a Déli úti sportközpont üzemeltetését vettük át az önkormányzattól, s már akkor pontosan tudtam, mit akarok megvalósítani – tette hozzá. – Két irányt határoztunk meg, az első az infrastruktúra fejlesztése, a másik a csapat­építés volt. Évekig döcögött a szekér, mert nem tudtunk egyszerre két dologra koncentrálni. Komoly erőfeszítést jelentett ugyanis, hogy elkészítsük az épületek terveit, de mindig lépésről lépésre haladtunk és mindenki jól tudta, mikor mi fog következni, hiszen mindent előre bejelentettünk.

Az első és a legfontosabb az volt, hogy a játékosaink egy komoly munkacsarnokban tudjanak edzeni, hiszen a 4-es iskolában (a Siófoki Beszédes József Általános Iskola – a szerk.) nem lehetett minőségi munkát végezni. Következett a kollégium, ami azért volt fontos, mert bár Siófok nem nagy város, de esetenként öt kilométert is kellett gyalogolniuk a gyerekeknek edzésre, majd jött a többi beruházás. Vannak további elképzeléseim, de sajnos mindig vannak akadályok, most éppen a rehabilitációs központnál merült fel egy újabb, pedig ez lenne az egyik legfontosabb eleme a fejlődésnek.

Siófokon nemcsak beszélnek az utánpótlás-nevelésről, hanem tesznek is érte.

– Közel háromszáz gyermek kézilabdázik nálunk, összesen 24 együttest versenyeztetünk – hangsúlyozta Fodor János. – Az elmúlt tíz évben sem tétlenkedtünk, hiszen több tucatnyi olyan nálunk nevelkedett játékos van, aki az NB-s bajnokságokban sportol. Nagyon fontos, hogy ezek a gyerekek nem vesztek el, s úgy gondolom, ezzel sokat tettünk a magyar kézilabdáért.

A rivális csapatok szurkolói mégis sokszor kritizálják az egyesületet, mert idegenlégiósokra épít.

– Nem vagyok „külföldipárti”, de jelen pillanatban a céljaink eléréséhez szükség van rájuk – emelte ki. – Olyan minőségi játékosokat foglalkoztatunk, akik emelik a hazai bajnokság színvonalát, s így az ellenfeleink is fejlődnek, hiszen hétről hétre sztárok ellen kell bizonyítaniuk. Ez viszi előre ezt a sportágat, nem a büntetések. Bízom abban, hogy a siófoki csapatban, a lehető legrövidebb időn belül, egyre több saját nevelésű, illetve magyar játékost fogunk tudni alkalmazni, mert sokat teszünk azért, hogy a nálunk pallérozódó fiatalok idővel megállják a helyüket a legmagasabb szinten is. A szakemberek szerint 10-15 év kell ahhoz, hogy beérjen a nevelő munka, mi pedig még nem tartunk ott, mégis sokat letettünk már az asztalra. Arra törekszünk, hogy tőlünk kerüljön ki az új Görbicz Anita vagy éppen Tomori Zsuzsanna, akik példaképei lehetnek a gyerekeknek.

Sokáig döcögött a Siófok szekere a bajnokságban, a csapat jó volt, ám egy 2011/2012-ben elért harmadik helyen kívül nem jöttek az eredmények. Aztán megépült az új fellegváruk.

– Az igazi áttörést a Kiss Szilárd Sportcsarnok jelentette, hiszen innentől már ketté tudtuk választani az infrastruktúra-fejlesztést és a csapatépítést – fogalmazott Fodor János. – Fantasztikus bevételi forrásra tettünk szert, hiszen míg a 4-es iskolában mínuszban voltunk a mérkőzések rendezésével, addig ma már elmondhatjuk, hogy az egyik biztos lábunk az arénából befolyt bevétel. Értem ezalatt a jegyeket, a bérleteket (az ülőhelyek több mint felét értékesítettük) és a meccs­napon befolyt összegeket. Sokan kérdezik tőlem, miért csak ekkora sportcsarnokot építettünk. Most már lehet, hogy egy háromezres arénát is meg tudnánk tölteni, de én mindig azt mondtam, meg kell teremteni fenntartási és üzemeltetési szempontból is a gazdasági stabilitást és csak addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takaró ér.

Kiváló szezont zárt az SKC: olyan eredményt ért el, melyre nagyon kevesen számítottak.

– Mindig olyan csapatot próbáltunk építeni, ahol a játékosok és a menedzsment is egyet akar, az pedig a győzelem – fűzte hozzá. – Nagy dolog, hogy vissza tudtunk kapaszkodni a dobogóra és megnyertük az EHF-kupát, az idén sem vagyunk rossz helyzetben, de sokkal nehezebb megvédeni, mint elhódítani a trófeát. Nagyon boldog lennénk, ha a Debrecen után mi is dupláznánk.

A szakma szerint a Siófok KC már most felvette a versenyt a Ferencvárossal, sőt már a Győr is látótávolságon belül van.

– Ha már mi is három lábon állunk, mint például a Győr, azaz magunk mellett tudhatjuk a várost, lesz egy önálló nagy szponzorunk és a meccsbevételeinkre is tudunk támaszkodni, kijelenthetjük, hogy anyagilag stabilak vagyunk. Akkor tudunk majd 4-5 éves szerződéseket kötni a játékosokkal, így a csapat sokkal masszívabbá válik, hiszen nem cserélődik szezonról, szezonra a keret. Ezután látjuk majd meg igazán, fel tudjuk-e venni a versenyt a Győrrel és a Ferencvárossal. Jelenleg nekünk a háromból csak másfél van meg, de már így is letettük a névjegyünket itthon és Európában, s ha híre megy, hogy nem csúszunk a kifizetésekkel, akkor még vonzóbb célponttá válhatunk. Ha pótolni tudjuk a hiányzó lábakat, akkor nagy dolgok történhetnek Siófokon.

Nem kellett sokat várni az elsőre, hiszen hazai pályán legyőzték a veretlennek hitt Győrt. Fodor János szerint ez egy újabb mérföldkő az életükben, hiszen áttörtek egy gátat, s olyan hangulat volt a csarnokban, hogy arra a játékosok és a szurkolók is örökké emlékezni fognak. De természetesen ettől sem szállnak el, hanem lépésről lépésre építkeznek tovább.

Bár tulajdonosként megtehetné, hogy minden feladatot a kollégáira hárít, mégis kiveszi a részét a napi munkából.

– Kegyetlenül sokat foglalkozom a csapattal – mondta nevetve. – A fő tevékenységem az ingatlanfejlesztés, de a kollégáim sokszor megjegyzik, hogy az időm döntő többségét a kézilabda teszi ki. Ma már több mint száz alkalmazott dolgozik a klubban, s próbáljuk leosztani a munkát, de napi szinten sok a teendő, így elkerülhetetlen, hogy ne vegyem ki a részem belőle. Régebben hetente legalább három napot Budapesten töltöttem, most jó, ha egyszer-kétszer el tudok utazni a fővárosba.

Amikor rákérdeztünk, nagy szerelem-e a Siófok KC, gondolkodás nélkül rávágta: igen! – Az elején nem gondoltam, hogy így lesz, de már teljesen hozzám nőtt, s nemcsak az eredményesség miatt. – Amit mérkőzésről, mérkőzésre látok az emberek arcán, az a kíváncsiság. Érdekli őket a klub sorsa, mit tervezünk a jövőre. Ez azt jelenti, hogy megmozdult valami Siófokon, egy alvó várost sikerült felébresztenünk. S ami talán a legfontosabb, kortól és nemtől függetlenül imádják a csapatot, s ez boldogsággal tölt el.

Az EHF-kupa-döntő volt a csúcs

Fodor János minden győztes találkozóra szívesen gondol, de a csúcsot természetesen a győztes EHF-kupa-döntő jelentette.

– Olyan telt ház és hangulat volt, mint előtte soha – emlékezett vissza. – Az együttes és a nézők is éhesek voltak a sikerre, sok olyan játékosunk volt, akinek akkor adatott meg először, hogy egy nagy trófeát a magasba emelhessen, természetesen nekem is. Minden szinten bebizonyítottuk, hogy egy igazi európai csapat vagyunk egy fantasztikus táborral, s ezt a nemzetközi ellenőrök is elismerték.

A tulajdonos-ügyvezető szinte minden percét lekötik a vállalkozásai és a Siófok KC, így ha akad egy kis szabadideje, akkor pihen, de elmondása szerint még akkor is azon gondolkodik, mit lehetne még jobbá tenni...

Közel háromszáz gyermek sportol a Siófok KC utánpótlás-együtteseiben

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában