Karanténba vonultak az idősekkel a szociális otthon dolgozói

Mint az ország többi hasonló intézményében, a Zselici Rózsakert Idősek Otthonában is látogatási tilalom van. Látogatók, szolgáltatók nem léphetnek be az épületbe, a kapcsolattartásra marad a telefon, az internetet. A szigorú szabályok minden lakóra és dolgozóra egyaránt kiterjednek. Ennél azonban a szentbalázsiak jóval többet tettek.

– Túl sok gondolkodni való nem volt ezen, mert azt akartuk, hogy mindenképpen védjük meg a ránk bízott idős embereket – mondta egyszerűen, keresetlen szavakkal Tóth Fonai Györgyné intézményvezető. – Az látszott a legjobb és legbiztonságosabb megoldásnak, hogy vállaljuk, végig velük együtt maradunk. A hét elején egy ebédnél ezt közösen megbeszéltük a kollégáimmal. Közülük a 60 évnél idősebbek, és akiknek valamilyen betegsége volt, otthon maradtak. A többiek tudták, hogy másnap reggel beköltözünk, és jöttek.

Harminc lakót gondoznak az otthonban, most két üres szobába költöztek be a szociális gondozók. Otthonról csak ágyneműt hoztak magukkal és ruhákat. Az intézményvezető azt gondolta, hogy most sok szabadidejük lesz, mindent bepótolhat, mégsem lett idő semmire. Mire ideér az este, mindenki hullafáradt, még ruhákat válogatnak, 9-10 óráig is fent vannak, pedig éjszakás ügyeletes is van. Naponta kapcsolatban vannak a saját hozzátartozóikkal.

– Együtt vagyunk, tudjuk, hogy kinek mit gondol a családja – mondta a többiekről. – Van, ahol akad nehézség, mert idős szülőt meg gyerekeket hagytunk hátra. A napi munka lefoglal bennünket, mert az otthonon belül ugyanúgy zajlik az élet, mint előtte. Ugyanúgy fürdetünk, beszélgetünk az idősekkel, foglalkoztatjuk őket. Nagyon szeretik, hogy itt vagyunk, hálásak érte, elmondják, hogy milyen jó, hogy csináljátok, biztos nehéz nektek is...

Tóth Fonai Györgyné 2010 januárja óta dolgozik Szentbalázson, előtte is szociális területen tevékenykedett. Fonóban lakik, onnan jár be a munkahelyére, de most nem kell ingáznia. Arra a kérdésre, hogy mi tartja őket most is a szociális otthonban, azt szokta felelni, hogy aki marad és vállalja, az szívvel-lélekkel csinálja ezt a munkát, nem csak azért van itt, mert valahol pénzt kell keresni. Számukra természetes, hogy több türelem és lemondás szükséges ebben a munkakörben, mint másutt.

Hatan vállalták

Tóth Fonai Györgyné azt mondja, összetartó, jó csapat az övék. A vele együtt karanténba vonult hat kollégája – Habóné Szabó Szilvia főnővér, Horváthné Nagy Erzsébet és Teller Tünde gondozónők, Csordás Krisztina és Kübler Dávidné takarítók – azt mondták: abban hasonlítanak egymáshoz, hogy valamennyien szívvel-lélekkel teszik a dolguk.