Sivatagon át jutott az Andok tetejére a kaposvári kalandor

Három hetet töltött Bognár Róbert a dél-amerikai nyárban, februárban. A kaposvári hegymászó a Mont Blanc, a Kazbek, az Elbrusz és az indiai Himalája Stok Kangri csúcsait követően ezúttal olyan hegyet mászott, amely után már csak a Himalájában találni magasabbat. Argentínában, az Andok legmagasabb csúcsát, a 6960 méter magas Aconcaguát hódította meg. A földön található tizennégy nyolcezres csúcs után a „legkisebb nyolcezresnek” nevezik, mert teteje abba a magasságba ér, ahová „nagytestvéreié”. Bognár Róbert szerint ebből a magasságból tiszta időben olyan szétnézni, mintha repülőből látná a tájat. Dél-amerikai mászása során a legszélsőségesebb időjárásban volt része. Olyanban, amelyet korábban még nem tapasztalt.

– A közelben található az Atacama, a föld legszárazabb sivatagja. A túra kezdetén hőség, szárazság, egy-két százalékos páratartalom fogadott – mesélte a hegymászó, aki huszonnyolc kilós hátizsákkal vágott neki a hegynek. A felszerelése a „strandruházattól” a legmelegebb expedíciós pehelykabátig mindent tartalmazott, és mindenre szüksége is volt. Nappal harminc, éjjel pedig mínusz tizenöt fok volt.

– Ahogy haladtunk felfelé, úgy vettük elő az egyre melegebb holmikat. Még soha nem sérültem meg hegymászás közben, ám itt a fagy kikészítette az ujjaimat és az orrom. Az Aconcagua nem igazán rejt technikai kihívást, mást kell legyőzni. A csúcstámadáskor mínusz harmincöt fok volt. Nem vagyok benne biztos, hogy voltam már ennél hidegebb helyen. A hajszálerekbe már nem jut el a vér, a szervezet folyamatosan „kapcsolja le” a perifériákat, próbálja tartani a testhőmérsékletet: amelynek következtében az ujjak, a fül, az orr gyenge vérellátásban részesül, azokról a szervezet előbb lemond. Utána, két hétig érzéketlen volt az orrom hegye, és a hüvelykujjaim is.

Hárman indultak, de végül ketten tudták teljesíteni a tervüket. Az alaptáborban orvosi vizsgálat után kaptak csak engedélyt a mászáshoz, a vérnyomásmérés mellett az oxigénszaturációt is ellen­őrizték. – Talán a komoly ellenőrzés miatt szinte nincs is halálos áldozata az Aconcaguának – mondta a hegymászó.

– A hegymászás után körül néztünk a környéken: Mendoza tartományban, amely híres a malbec vörösboráról, és a steak ára a magyar csirkehúsárakkal van egy színvonalon. Egy fapados géppel Peruba is eljutottunk. Chilében nagy rendőri jelenlét volt a pár héttel korábbi zavargások, metrógyújtogatások miatt, de a koronavírust is szerencsésen megelőztük, így tudtunk kicsit gyönyörködni a szép gyarmati épületekben és a Csendes-óceánhoz is eljutottunk, amelyben természetesen megmártóztunk – tette hozzá.

A hét földrész hét legmagasabb pontja közül a másodikat is legyőzte tehát a kaposvári családapa. Ami a csúcshódításokat illeti, továbbra is vannak tervei. – A következő Afrika legmagasabb csúcsa, a Kilimandzsáró lehet, amelyet általában nyáron szoktak mászni. Jó volna addig felmenni rá, amíg megvan a folyamatosan olvadó jégsapkája. Az ausztráliai Kosciusko is tervben van – mondta Bognár Róbert.

A csaknem háromhetes dél-amerikai kiruccanás után leszállt Ferihegyen a repülőről, csomagot cserélt, és már ment is tovább.

– Egy kollégám elhozta a kis bőröndöt, amelyet a feleségem összecsomagolt az üzleti utamra, én pedig a csomagtartóba tettem a hátizsákomat. Azonnal indultam tovább Németországba, egy üzleti tárgyalásra, ahová már vasalt ing dukált...

Palack nélkül

Oxigénpalack nélkül mászott, azonban tudni kell hogy a tengerszinten mérhető légnyomásnak csupán 40 százaléka tapasztalható a csúcson, ami erősen oxigénhiányos érzetet kelt, vagyis úgy érezhetjük, mintha a tüdőnk 60 százalékban nem működne. Öt táboron át vezet az út a csúcsig. A csúcsmászások sikerrátája 30 százalék, tehát a hegyet megmászni készülők 70 százaléka nem éri el a csúcsot. Ennek az időjárás mellett az is az oka, hogy ez a magasság már könnyen idéz elő magaslati tüneteket.