Az ősbizalom, az egység legfőbb védelmezője a bátorító Szentlélek

A közelgő pünkösd kapcsán – amikor az egyház születésnapját, a harmadik isteni személy, a Szentlélek kiáradását ünnepeljük – arra kértünk három püspököt, osszák meg gondolataikat arról, hogy a Szentlélek miként alakíthat át emberi sorsokat. S e krízishelyzetben milyen reményforrást jelenthet, tudva azt, hogy a Lélek nem megy kényszerpihenőre, és nem vonul ki a történelemből.

Lőrincz Sándor

– Az egy Isten legmélyebb vágya, szándéka valósult meg, amikor a kezdetek egyházában elmondhatták a Krisztust követőkről, hogy „a sok hívő mind egy szív, egy lélek volt.” (ApCsel 4,32) Ezt nem saját nagyszerűségüknek és különlegességüknek köszönhették, hanem a bennük és köztük működő Szentléleknek. A Szentlélek az egység Lelke és működésének azóta is legbiztosabb jele az egység megőrzése, munkálása önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel – mondta Varga László kaposvári megyés püspök, aki úgy véli: egységünk forrása az, akitől ajándékba kaptuk a létet, a világot, s egymást. Teremtettségünknek köszönhetően a Szeretet ajándékai vagyunk, önmagunk, egymás és Isten számára. Amikor ezt elhisszük, akkor él bennünk az ősbizalom, és épül az egység. Ennek legfőbb védője maga a Szentlélek, aki bátorít, buzdít, és ha kell, vigasztal.

A püspök szerint a kezdeti egység megtört, amikor a Vádlónak sikerült gyanúba fogni a Szeretetet és megkérdőjelezni irántunk való szeretetét. Az ősbizalom helyébe gyanakvás, vádaskodás, önigazolás, bizalmatlanság lépett. Elidegenedtünk egymástól és Istentől. A gonosz lélek jelenlétének legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása ma is a megosztottság, széthúzás, egymás szavakkal és tettekkel való bántása. Akár a világban, akár az egyházban vagy egyházak között tapasztaljuk ezt, a háttérben ott működik a diabolosz, a széthúzás lelke, és nagyon eredményesen működik közöttünk, amikor ítélkezünk magunk vagy mások felett; lenézzük, kinézzük, megvetjük és megalázzuk azokat, akik mások, mint mi.

Varga László a jelenlegi helyzetet meghívásnak és lehetőségnek tekinti az egység elmélyítésére.

– Gyönyörű látni, hogy a szolidaritásnak, egymás segítésének, az egymásra figyelésnek milyen nagy erői szabadultak fel – jegyezte meg. – Így a pünkösdi Lélek ma is választás elé állít bennünket. Kire hallgatunk: a Vádlóra vagy a Védőre? Én a Védőre!

Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke vallja: Isten a Szentlélek által aktivizálja a cselekvését; Isten az ő éltető lelkét adta az embernek. Úgy is mondhatnánk, hogy minden lélegzetvételünkkel Istenről teszünk bizonyságot. Az Isten dicséretére és az ember javára, szolgálatára elküldött Lélek erőt ad, hitet ébreszt. Nem a magunk erejéből tudunk hinni, Isten szolgálatába állni, hanem az Ő Lelke által. Jézus Krisztus feltámadása és mennybemenetele után elküldte a Szentlelket, akit Ő Bátorítónak és Vigasztalónak nevezett. A püspök szerint ez azért fontos, mert esendő, gyarló, törékeny, beteg és halandó emberek vagyunk, s nincs közöttünk olyan, akit ne érintene meg élete egy pontján – főképp, amikor vigasztalásra, segítségre szorul. Nem vitás, hogy a növekedést Isten adja. A statisztika nem teológiai, hitbeli kategória…

– Reménységünk, hogy Isten a népét mindig megőrzi. Nem esünk kétségbe, ha nem látjuk rögtön az eredményt, ha más nemzedék aratja majd le a mi magvetésünket. Mindenkor tele vagyunk reménységgel, hiszen „a reménység nem szégyenít meg” – emelte ki, majd arról beszélt, vajon tudunk-e „Szentlelkesen” lelkesek lenni.

– Bármit teszünk, az Isten ügye iránti szeretet ott kell, legyen bennünk. Ez a józanság lelke által áthatott „Szentlelkesség”; nem túlbuzgóság, de buzgóság, az ügy iránti szenvedély. Akár saját hivatásunkra irányuló, mivel abban is Isten ügyét kell, szolgáljuk, hiszen a Teremtő ránk bízta a legközelebb állókat: hitvestársat, családot, gyülekezetet, munkahelyi kollégákat és a hazánkat. Imádkoznunk kell a Szentlélek által vezetett vezetőkért, ahogyan a Bibliában is olvassuk József esetében: az is fontos, hogy találunk-e olyan vezetőt, akit Isten Lelke vezérel.

Szemerei János a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Timóteust idézte: „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7). Püspöktársaival ezt a mondatot választották bátorító mottóul az evangélikus egyház hívei számára, amikor útmutatást fogalmaztak meg a koronavírus okozta veszélyhelyzet kezelésére.

– A krízisben és a bizonytalanságban nagy szükségünk van a Szentlélek erejére. A Szentháromság Isten személyei közül a Szentlélek az, aki számunkra a legkevésbé megfogható, legnehezebben érthető – nyomatékosította.

Az első pünkösd eseményei a Szentlélek működését a szél és a tűz hasonlatán, illetve a különböző nyelveken való beszéd jelenségén keresztül mutatják be. Szemerei püspök szerint ma is a Lélek működésének lehetünk tanúi, amikor az emberek kimozdulnak a holtpontról, fellelkesednek a szolgálatra, és amikor megértés támad különböző társadalmi státuszú, kultúrájú vagy nyelvű emberek között, mert összeköt minket a közös hit.

– Az elmúlt időszakban, amikor személyesen nem találkozhattunk a templomi istentiszteleteken, hanem csak lélekben lehettünk együtt, fokozottan éreztük a Szentlélek munkáját. A fizikai távolság ellenére Ő forrasztott minket egységbe – nyomatékosítottam, majd arról szólt: A Szentlélek legnagyobb csodája az, hogy az egyház még mindig él, mert a Lélek újra és újra, minden generációban megszólít embereket, és hitet ébreszt bennük Jézus Krisztus iránt.