Hallhatóvá gyógyítja a világot a rendelőben

– Már gyerekként sem volt ismeretlen önnek az orvosi pálya. Egyértelmű a családi indíttatás?

– Nagyon sok felmenőm között volt orvos. Édesapám és anyai nagybátyám is fül-orr-gégészként dolgozott. Anyai nagyapám testvére 93 éves koráig élt és 70 éves kora után kezdett el foglalkozni gerontológiával, világhírre tett szert a tudományterületen végzett munkájával. Remélem, ezeket a géneket én is örököltem.

– Miért pont a fül-orr-gégészet szakterületet választotta?

– Mielőtt az orvosi egyetemre mentem, a pécsi fül-orr-gége klinikán dolgoztam műtőssegédként. Nagyszerű emberek vettek körül, motiváltak abban, hogy ezen a szakterületen dolgozzak. Mikor végeztem tanulmányaimmal, a kaposvári kórházba kerültem, ahol 25 évet, életkorom egyharmadát töltöttem. Ha még egyszer választhatnék, újra az orvosi pályára mennék.

– 1999 fordulópont volt életében...

– Felmerült, hogy Somogy megyében létre kellene hozni egy Fül-Orr-Gége Központot, egy Audiológiát. A feleségem a siketek óvodájában dolgozott gyógypedagógusként, már korábban kötődtem az intézményhez emiatt. Sok segítséggel sikerült egy olyan központot létrehozni a Duráczkyban, amelybe az ország minden tájáról érkeznek hallássérült gyerekek. A kicsik egy része genetikailag örökli a siketséget, de közben szerzett betegség miatt is kialakulhat.

– Amikor kezdett, még hallócsővel vizsgáltak, mára óriási fejlődésen ment át a fül-orr-gégészet tudománya.

– A cochleáris implantátum abszolút helyettesíti a hallást, a központi idegrendszer hallópályáját ingerli, ahol nem szokott probléma lenni, csak nagyon ritkán. Gyakorlatilag épp hallóvá tette a siket gyereket. Ha minél kisebb korban elkezdjük gyógyítani őket, annál nagyobb rá az esély, hogy halló felnőttekké válnak.

– Munkája során több száz gyermeket gyógyított. Melyik eset maradt meg örök emlékként?

– Mikor idekerültem, egy nagyon aranyos, csodaszép hároméves kislány jött hozzánk, aki semmit sem hallott. Az elsők között kapta meg a cochleáris implantátumot, amely kitörő sikert hozott. Nagy élmény volt, mikor mentem a folyóson és egyszer csak hallom a hátam mögül, hogy „szia, doki bácsi”, és mikor megfordultam a siket kislányom volt az.

– Milyen hatással vannak az elektromos eszközökhöz csatlakozott füldugók a fiatalokra?

– Nagyon haragszom rájuk. Ha valaki hirtelen egy erősebb hangot kap a fülébe, akkor a dörejártalom lép fel. Anno, az első világháború idején lett ismerté, mikor az ágyúzásnál nem védekeztek és a katonák a 120 decibel feletti hang hatására megsüketültek. Mindig mondom a fiataloknak, hogy csak óvatosan hallgassák a fülükben a zenét, mert komoly károsodást szenvedhetnek.

– A közelmúltban vehette át a Batthyány-Strattmann László-díjat. Meglepődött?

– Álmomban se gondoltam, hogy ezt a ritkán adandó, nívós elismerést egyszer én is megkapom. Nagy meglepetés volt számomra. Felidézném az Egy orvos imája alkotást, ami megegyezik ars poétikámmal és az életműdíj üzenetével. „Segíts Istenem, tarts távol a tévutaktól, hogy feladatomat minden teremtmény javára méltón teljesíthessem. Erősítsd meg testemet, lelkemet, hogy mindig kész legyek mindenkinek segíteni, szegénynek és gazdagnak, jónak és rossznak, szeretetreméltónak és megvetendőnek egyaránt. Add, hogy a betegek bízzanak bennem.”

Az unokák, a séta és az úszás tartja fitten

Totth László 1945. augusztus 10-én született Vámosgyörkön. Jászárokszálláson, majd Egerben végezte az általános és középiskolát. Az érettségi után dolgozott többféle területen, 1968-ban nyert felvételt a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. A diploma megszerzése után 25 évig dolgozott a kaposvári kórházban, 1999 óta a Duráczky Módszertani Központ Audiológiáját vezeti. Emellett magánrendelést is tart. Szinte minden nap úszik, szívesen sétál Béni kutyájukkal, amelyet a kaposvári menhelyről fogadott örökbe három éve. A család nagyon fontos szerepet tölt be életében, unokáival, fia két gyermekével szívesen kirándulnak.