vadulás

2020.07.25. 15:30

Túl közel jött a természet a lakókhoz Nagyberekben

Vaddisznó, aranysakál, róka. Van, aki küzd a jelenlétük közelsége ellen, mások azonban inkább kuriózumnak tartják, ha lakókörnyezetükben vadon élő állatfajok tűnnek fel. A Balaton-Nagyberek szomszédságában élők között mindkét tábor jelen van, ahogy a különféle vadak is.

Turbéki Bernadett

Tavaly nyáron még hangos volt a sajtó a vaddisznókkal kapcsolatos „rémtörténetektől”. Arról számoltak be, hogy Alsóbélatelepen az esti szürkületben már nemhogy az utcára, a saját kertjükbe sem mertek kimenni a nyaralók, mert a környéket népes vaddisznócsaládok vették birtokba. Gyakran a kerítéseken áthatolva, kertről kertre jártak, akadályt nem ismerve túrták fel az udvarokat. Idén is megfigyeltek már vaddisznócsaládokat, de a beszámolók alapján kevesebbet, mint korábban.

– Folyamatosan gyérítjük a vaddisznóállományt, az elmúlt évben vaddisznóból csaknem ötszáz példányt lőttünk ki ezen a területen – számolt be a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának tevékenységéről Bende Zsolt, a terület hivatásos vadásza. – A jelenséget, hogy a vadon élő állatok emberlakta környékre merészkednek, magunk okozzuk. – A nem megfelelő hulladékkezelés, a komposztálók, a gyümölcsfák, és a le nem kaszált ingatlanok tökéletesen és változatosan terített asztalként szolgálnak az állatoknak. Itt tulajdonképpen háborítatlanul élhetnek az év nagy részében – mondta Bende Zsolt, aki szerint maguk a helyben élők is sokat tehetnének azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsák. Ezt a tevékenységet segítve a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága összefogott az önkormányzatokkal, hogy az érintett területeken az eldudvásodott telkeket lekaszáltassák a nyaralótulajdonosokkal, vagy jelenlétük hiányában, a terhükre végezzék el a feladatot. Ezekben a ritkán karban tartott udvarokban ugyanis teljes nyugalomban élhettek rejtőzködve a vadak.

– Érezhetően kevesebb vaddisznó portyázik a környéken, ám érthető módon nem egy hónap alatt orvosolható a probléma. Az érintett terület két és fél éve tartozik a Balatonfelvidéki Nemzeti Park vadászati fennhatósága alá. A tisztázatlan vadászati jog kérdése miatt nyolc hónapig nem volt vadászat a területen, megnövekedett a vadállomány létszáma, amit azóta jelentősen csökkentettek. Ennek arányában a területet érintő, éves szinten kifizetett vadkárok negyvenmillió forintról, úgy az ötödére csökkentek. Tavaly csupán hat–nyolc millió forintba került a vadállomány portyázása a Nemzeti Parknak.

A vaddisznóállomány csökkentésében szerepe lehet a Nagyberekbe éppen visszatelepült aranysakálnak is, amelynek egyedei még malac korában tizedelik az állományt. Jelenlétük a lakosság előtt sem marad titokban: üvöltésükkel adnak hírt magukról.

– Szerencsések vagyunk, hogy tanúi lehetünk a jelenségnek, hogy egy Magyarországon teljesen kipusztult faj visszatelepül eredeti élőhelyére. Ha új elem jelenik meg a táplálékláncban, az mindig hasznos lehet. Az aranysakál hiánypótló, ami a ragadozókat illeti, mert a hiúz, a farkas és a medve hazánk nagy részéről eltűnt. Az aranysakál az 1990-es évektől van újra jelen – mondta Bende Zsolt.

– Az aranysakál, vagy más néven toportyán, is a táplálék miatt merészkedik az ember közelébe. Ugyanaz vonatkozik rá, mint a vaddisznóra: a szemétkupacaink és az ahhoz kapcsolódó rágcsálók, dögök vonzóak neki. Abban különböznek a rókától, hogy jelenlétük üvöltésük miatt nem marad titokban. Ott tartunk, hogy évente gyéríteni kell az állományt, mert túlszaporodásuk nem lenne szerencsés – mondta Bende Zsolt, akinek éppen doktori disszertációjának szolgáltat témát az aranysakál. A nádi farkasnak is nevezett ragadozónak pár száz példánya él a Berek területén. Évente százharminc toportyánnal kevesebbre ritkítják az állományt.

– A csupán tizennégy kilós, kutya méretű felnőtt állatok jobban félnek az embertől, mint mi a vadállatoktól. Ha az udvaron találkozunk vele, biztosak lehetünk benne, hogy a lehető legrövidebb úton elmenekül.

Túl sok a családi rókaszelídítő

Bende Zsolt hivatásos vadászként gyakran találkozik azzal a jelenséggel, hogy az adott területen élő lakóközösség tagjai sincsenek szinkronban egymással, ha a vadállatokról esik szó.

– Előfordult már, hogy bármi csalit kitettünk a rókának, napokig nem sétált bele a csapdába, pedig a legfinomabb falatokkal próbálkoztunk lépre csalni – mondta a hivatásos vadász. – A szomszédból egy bácsi javasolta, hogy próbálkozzunk a piros pöttyös labdával, mert azzal szokott játszani. Néhány órán belül sikerült is befognunk a ravaszdit – tette hozzá.

– A rókának, mint ahogy a többi vadnak is, nincs helye a településeken. Számos, akár halálos betegséget is terjesztenek, és ezek közül nem a veszettség a legveszélyesebb, hiszen az szinte eltűnt a vakcinázásnak köszönhetően – mondta a fővadász, aki gyakran azon bosszankodik, hogy maga a lakosság sem ért egyet a vadak eltávolításával. Sőt, előfordul, hogy a róka még a házban is megfordul, és nem tesznek ellene semmit, inkább örülnek a „saját Vuk”-nak...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában