Már gyerekkorában tudta, hogy az állatok lesznek élete legfontosabb részei

– Honnan ered a vonzódása az állatok iránt?

– Mondhatnám, hogy örököltem, mivel mindkét szülőm családja erősen kötődött az állattartáshoz. A lovak szeretete dominált, de minden más háziállatot szívesen tartottak. Gyerekkoromban voltak kecskéink, disznóink, tyúkjaink, nyulaink és természetesen kutyáink, macskáink is. A gimnázium elvégzése után egyértelmű volt, hogy az állattenyésztési tudományok felé fordulok. Ezért jelentkeztem az akkori Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolára, ahol nagybátyám, Anker Alfonz, az általa megálmodott KA-HYB sertés nemesítésével foglalkozott és ért el jelentős sikereket. Mivel először politikai okokból nem vettek fel – Pannonhalmán érettségiztem –, ezért egy évig a főiskola kisállattenyésztési telepén dolgoztam olyan világhírű kutatók, oktatók mellett, mint Horn Péter, Perényi Miklós, Ballay Attila, Ballay Attiláné. Végleg elköteleződtem a nyúltenyésztés mellett. Az elmúlt 45 év nagy részében a nyulakkal kapcsolatos tenyésztési, kutatási és oktatási munkában vettem részt Szendrő Zsolt munkatársaként. Rengeteget tanultam tőle, mindig szerettem vele dolgozni. Egy remek csapat tagjaként többnyire sikerült is megvalósítani terveinket.

– Ezek szerint példaképekből nem volt hiány. Azt tartják: óriások válláról messzire ellátni…

– Hála istennek, ám ennek ellenére soha nem volt egy konkrét személy, akit példaképként szerettem volna követni. Próbáltam mindig a lelkiismeretemre figyelve tenni a tőlem telhetőt. Mondhatnám azt is, hogy mindenkinek mindene voltam. Többnyire igent mondtam a kérésekre, feladatokra. Segítettem, amiben tudtam, hiszen a cél közös volt.

– A gyakorlati képzésben való szerepvállalás tovább erősítette a nyúlszeretetet?

– Mindenképpen. Valószínűleg velem született érzékem van az állatokhoz. Az évek alatt egyre világosabb lett számomra, hogy a várt jó eredmények eléréséhez az elméleti tudás mellett milyen fontos a gyakorlat. „Állatközelben” szívesen mutattam meg a hallgatóknak mindazt, amiről az elméleti órákon hallottak. Ezért is öröm számomra, amikor a gyakorlati tapasztalataimról beszélhetek tanítványaimnak.

– Hogy értékeli: az elmúlt két évtized alatt milyen szellemi tőke halmozódott fel a Szent István Egyetembe beolvadó Kaposvári Egyetemen?

– Ide számítanám a korábbi éveket, az egyetem jogelődjeit is, hiszen csak a szervezeti forma változott, a személyek maradtak. Sok-sok nemzetközileg is ismert és elismert szakember tevékenykedett és dolgozik ma is itt. Az elmúlt 45 évben több jelentős változás történt az egyetem életében. Soha nem riadtam vissza az újtól, az új kihívástól. Mindig bíztam azoknak a jó szándékában, bölcsességében, akik az átszervezést indították és végrehajtották. Vallom: aki akar, az az új rendszerben is tud kimagasló eredményeket elérni. Reményeim szerint ez a jövőben is így lesz, és akkor a Szent István Egyetem egyik vagy talán a legfőbb büszkesége lesz a kaposvári campus. Kovács Melinda professzor asszony bölcsessége, tapasztalata garancia erre; csapatában megtisztelő tevékenykedni.

– Feleségével, Mártával komoly missziót teljesítenek: a Kaposvári Egyházmegye családreferenseiként a keresztény házasság erejét hirdetik a fiatalok között. Hogy látja: „trendi” lehet valaha az ifjak körében az Isten szent színe előtt kötött házasság?

– Nem tudom, mit hoz a jövő, de remélem, hogy egyre többen jönnek rá: a tartós házassághoz nemcsak hűséges házastársra, hanem a Jóisten segítségére, támogatására is szükség van. Az általunk szervezett egyházmegyei jegyesfelkészítő tanfolyamon erre is igyekszünk rámutatni. Talán, ha ezzel a lelkülettel kötődnek a házasságok, akkor egyre kevesebb válás lesz. A szeretet is tanulható.

– Öt leány szüleiként élik mindennapjaikat, szervezik hétvégéiket. Nem találkoztak még gyanús tekintetekkel?

– Lehet, hogy nem járok eléggé nyitott szemmel és füllel, de eddig még nem érzékeltem furcsa tekinteteket és „beszólásokat”. Viszont többektől elismerő véleményt hallottam már. Sőt olyanokkal is találkoztam, akik, ismerve anyagi körülményeinket, azt kérdezték, hogyan tudtatok ennyi gyereket tisztességesen felnevelni? Hálás vagyok a Jóistennek, hogy olyan feleséget adott nekem, akivel hasonlóan látjuk a fontos és kevésbé fontos dolgokat. Eddig még egyik leányunk sem jött azzal, hogy ha nem ebbe a családba születik, akkor jobb lenne neki, mert mindent megkapna, amire vágyik. A legtöbb, ami adható a gyermeknek: a szeretet. Ezt mindig megkapták. Még akkor is, amikor már üres volt a pénztárca. Nagy megelégedettséggel tölt el, hogy a gyerekeink követik a szülői mintát, a munkához való hozzáállásban, értékrendben és a Jóisten kegyelméből a személyes istenkapcsolatban is.

Nyulak, egyetemi hallgatók és pályázatok közelében telt az elmúlt négy és fél évtized

Misszió: Családi Életre Nevelés

A gyerekek sok fontos dologról hallanak az iskolában, de az érzelmi intelligenciájuk fejlesztése háttérbe szorul, pedig ez határozza meg leginkább, hogy felnőttként mennyire érzik magukat boldognak, megelégedettnek. A házaspár a CSÉN-program keretében azt szeretné elérni, hogy az általános és a középiskolákban is a tanrendbe építve, „családórákat” tartsanak, ahol vonzó módon önismeretről, emberi kapcsolatokról – különösen a párkapcsolatról – „tanulhatnak” a fiatalok. Augusztusban harmadszorra szerveznek képzést a leendő CSÉN-oktatóknak.