2020.08.13. 14:00
Tíz éve a nyugdíjas szövetség feje, de sosem bánta meg, hogy ezt az utat választotta
Napra pontosan tíz esztendeje került Somogy legnagyobb civil szervezete, a megyei nyugdíjas szövetség élére Stikel János nyugállományú honvéd ezredes. Tíz esztendő vezetői munkájáról, az ez idő alatt szerzett tapasztalatairól kérdeztük.
– Milyen indíttatásból döntötte el, hogy elindul az elnöki tisztségért?
– Az akkori vezető, Klujber László betegsége miatt lemondott, emiatt új választásra került sor. A honvédségnél a civil kapcsolatokért feleltem, később a megyei önkormányzatnál is hasonló munkakört töltöttem be, ezért testhez állónak éreztem a feladatot. Emellett a megyét járva megismertem a nyugdíjasok életkörülményeit is, komoly kapcsolatrendszert sikerült kiépítenem.
– Ezek szerint nem volt kérdés, hogy anno megválasztják…
– Nem engem szántak erre a posztra, sőt, még a választásra sem hívtak meg. Jómagam több nyugdíjas szervezet felkérésére indultam, az pedig, hogy én lettem a befutó, döntően az ismertségemnek volt köszönhető. A szavazás előtt felolvasott ajánlásból az is kiderült, hogy az akkori megyei vezetők sem velem képzelték el a folytatást, ezért évekig nem is kaptunk támogatást. Hogy mégis fennmaradtunk, az egyrészt a hajdani elnök, Kovács Lajos által félretett tartaléknak, és a befolyt tagdíjaknak köszönhető.
– Gondolom, a támogatás hiánya komoly nehézségeket jelentett.
– A munkához való hozzáállásomat csupán az határozta meg, hogy a lehető legteljesebben tudjak foglalkozni az idősek ügyeivel. Ez így volt akkoriban és ma is. Soha, egyetlen beosztásomat sem anyagi gyarapodásra fordítottam, ezt bárki leellenőrizheti. Ami pedig a támogatást illeti: az évek során egyre többen rájöttek, hogy jó dolgok történnek a szövetség háza táján, ezért érdemes mellénk állni. Ezt felismerték a jelenlegi megyei vezetők is, akik ma már gyakran megjelennek a rendezvényeinken is. Csak a Somogyért Egyesületnek és a megyei közgyűlésnek vagyok tagja, és ahogy azt már sokszor hangoztattam: nekem sincs jobb- vagy baloldali nyugdíjas, csak somogyi nyugdíjas van. József Attila gondolatát, az „érted haragszom, nem ellened”-et pedig úgy értelmezem, hogy mindig valami mellett és nem valaki ellen kell kiállni. Ez a valami pedig számomra mindenkor az emberi értékekből és a nyugdíjasok érdekeiből fakadt.
– A tíz év távlatában milyennek látja az összképet?
– Összességében büszke vagyok az eredményeinkre, különösen arra, hogy ma is meghatározói vagyunk a megye kulturális életének, híven ápolva a gazdag somogyi hagyományokat. Sokat dolgoztam azért is, hogy kialakuljon a szövetség mai arculata. Megreformáltuk a szervezetet és a kulturális bemutatók rendjét, saját logót és szignált készíttettünk. A négyféle kitüntetés létrehozásával a legkiválóbbak elismerése mellett azokra is gondoltunk, akik a háttérben végeznek évek óta kiemelkedő tevékenységet, és ilyen módon ismerjük el a külső támogatóink segítségét is. Mindemellett több ezer éltes korú, sokszor magányos embernek is sikerült örömet szereznünk a születésnapi emléklapjainkkal.
– Hogyan fogadták mindezeket az érintettek?
– Megértették, hogy ezek fontosak egy önálló szervezet számára, mint ahogy a rend és fegyelem is előnyükre válik. Ma már a megyei gálákon is csendben nézik, hallgatják egymás produkcióit. Az elismerésekkel pedig sokaknak szereztünk örömet, ezáltal is növelve a szövetségünkhöz tartozás érzését.
– Mivel nem elégedett, mit csinálna másként, ha újra kezdhetné?
– A nyugdíjrendezés ügyében nem sikerült eredményt elérni, némi sikert csak az jelent, hogy ma már egyre szélesebb körben köszönnek vissza a javaslataim. Nem sikerült megállítanunk a közösségeink elöregedését sem, amiben bár rajtunk kívülálló okok is közrejátszanak, de már előbb meg kellett volna szólítanunk a nem tag nyugdíjasokat és a velük kapcsolatban lévő kívülállókat is.
– Visszatekintve az eltelt évtizedre, feltette-e magának a kérdést: megérte?
– Igen, többször is feltettem. A válaszom pedig mindannyiszor igen volt.
Jónak tartja a kormányzat intézkedéseit
Stikel János a koronavírus-járvány után indított nemzeti konzultációval kapcsolatban megjegyezte, hogy számos kérdés érinti az idősek ügyét és a szövetséget is. Úgy véli, az időben meghozott intézkedések, valamint a lakosság, és főleg az idősek fegyelmezettségének köszönhetően nem beszélhetünk valódi járványról, legfeljebb csak esetszám-növekedésről. A szövetség soraiban is komolyan vették a rendeleteket, ami hozzájárulhatott a kevés betegszámhoz megyénkben. Ezzel együtt az idősekben jelentkezhetett az indokoltnál nagyobb félelem, amiben szerinte az is közrejátszhat, hogy nincs egységes vélemény a szakemberek körében sem a veszély nagyságával, sem pedig egy esetleges második hullámmal kapcsolatban. A meghozott rendeleteket jónak tartja, de a mostani helyzetben szigorítaná a magyarok határon történő ki-be közlekedését, és jobban ellenőriztetné a szájmaszk használatát is, mivel ezt eléggé lazára fogták az emberek. Mindezekkel együtt hisz abban, hogy már túl vagyunk a nehezén.