Olvasmányos novellák őrzik Nagycsepely történetét

Már néhány évtizeddel ezelőtt, az 1990-es években felvetődött az ötlet, hogy meg kellene írni Nagycsepely történetét, de csak most jelent meg a hiánypótló monográfia Elek János (képünkön) amatőr helytörténész tollából. Saját költségén, támogatás nélkül adta ki a könyvet.

2014-ben még két barátjával állt neki a gyűjtésnek, aztán a többiek elmaradtak a kutatómunkából, Elek János viszont egyre jobban beleásta magát. Járt a megyei levéltárban, sokat kutatott internetes adatbázisokban. Sok, máshonnan már nem megismerhető érdekességre bukkant a Somogyi Hírlap, a hajdani Somogyi Néplap, és a régebbi vármegyei lap tudósításaiból. A falu 880 évének történetéhez sok név és adat tartozik, de neki az volt a szándéka, hogy olvasmányos írás szülessen.

– Mondhatom, rengeteget lejegyeztem azokból a történetekből, amelyeket a nagycsepelyi idősek meséltek nekem a Rákosi-korszak és az 1956-os forradalom helyi vonatkozású eseményeiről – elevenítette fel az író. – Az ezeket az időszakokat átélt emberek meséltek nekem a megpróbáltatásokról, a megtorlásokról.

A második világháborúban a front elkerülte a községet, de a nagycsepelyieknek lovas kocsival kellett a Balaton északi partjára szállítani a német katonákat, s csak a tó jegén tudtak gyalog hazatérni, miután elkobozták a lovaikat. Később sok falubelinek kellett börtönbe mennie, mert disznót vágtak a Rákosi-időkben. Volt, aki az édesapjával együtt ült a kaposvári börtönben. A feketevágás mellett a téesz elleni izgatásért is büntetés járt. A szerző egy kuláknak nyilvánított helyi gazda hányattatásait is megörökítette, akit mindenáron megpróbált megtörni a hatalom. Kilakoltatták, adókkal sújtották, elfoglalták a házát, amelyből traktoros műhely lett, de a karakán paraszt­ember akkor sem engedett az igazából.

Sokoldalú életút vezetett az íráshoz

A megjelent könyv borítóján a helyi református templom látható, melyet 1784-ban kezdtek építeni. A 180 oldalas helytörténeti műből 50 példányt készített a nyomda magánkiadásban, az alkotó maga volt a lektor és a szerkesztő is. A terve az, hogy pendrive-on is terjeszti majd, és később egy internetes örökségtárban elhelyezi. A nyugdíjas férfi élete során volt szakoktató, buszsofőr, üzletkötő, vezetett kft.-t és közterület-felügyeletet. Nyughatatlan típusnak tartja magát, és gyermekkora óta szenvedélyes olvasó. A monográfiával kedvet kapott az íráshoz, így a műnek lesz még folytatása, ígéri.