Kézjegyüket őrzi Somogy

2021.01.18. 17:30

Az expolgármesterek azt vallják, a hivatalon kívül is van élet

Nemrég somogyi polgármesterek voltak, ma arborétumot gondoznak, lovat tartanak, táplálék-kiegészítőkkel foglalkoznak. Vallják: örülnek, hogy a közért dolgozhattak hosszú időn át, ám van élet a polgármesteri hivatalon kívül is.

Lőrincz Sándor

Fotó: TIBOR KOVACS

– Most, hogy az asszony itthon van, legalább mindig találok néhány vasalt inget a szekrényben – jegyezte meg Czeferner József, a nagy vitalitással megáldott expolgármester-asszony férje. Czeferner Józsefné 1981-ben került Nagybajomba a Szigetközből; Somogy régen a hazája lett. Fiai is itt eresztettek gyökeret, unokáinak valódi haza e föld. Tizenhárom évig volt polgármester, s boldog, hogy végre több idő jut a családjára és már az egészségére is jobban figyelhet.

Ráadásul mandátuma lejárta után belecseppent egy egészségvédő programba, és táplálék-kiegészítőkkel foglalkozik. Mint mondta, örül, hogy most is emberek közt lehet, ráadásul önmaga is tanul, az ismeretterjesztés révén pedig hasznosnak érzi magát.

– Most legalább tudom, hogy az egészséges epeműködéshez naponta 3 szem dió vagy 3 falat töpörtyű szükséges – újságolta lelkesen a 70 feletti, Somogy Polgáraiért-díjas volt településvezető –, s azt is, akadnak igencsak korlátolt emberek. Nemrég megkérdezték tőle: te beszélsz az utódoddal? Miért ne beszélne? Sőt, büszke rá. No de a kritikákhoz volt ideje hozzászokni. Amikor látták, hogy a település érdekeiért lobbizva anno belekarolt Suchmann Tamás országgyűlési képviselőbe, akkor is tetemre hívták. Ő meg nem foglalkozott a huhogókkal, csak tette a dolgát.

Azt mondta, jó érzéssel gondol vissza polgármestersége idejére – leszámítva a számtalan feljelentést –, és leginkább az tölti el elégedettséggel, hogy sokat tehetett a nagybajomiakért, s a környezetért. Az emberek közelségét most is érzi, hiszen megállítják úton-útfélen. Bár nyugdíjas, de a gondolatai nem vonultak nyugállományba. Tesz is ezért, mert élete példázza, a gondolatnak teremtő ereje van.

Forintos László, a 16 településrészből álló Bárdudvarnok egykori polgármestere – ma már díszpolgára –, 20 évig vezette képviselőtársaival az igézően szép zselici települést, s mivel régóta pipázik, legtöbb remek ötlete illatos dohányfüstben fogant. Tíz esztendeje maga akaratából vonult vissza, ám munkája így is akad bőven. Háromhektáros, minősített magánarborétumában 350 növényfaj él, köztük pompás rododendronok, melyek száma évről évre nő. Ám már nem a saját lovai állnak a karámban. Az arborétum oázissá fejlesztett környezetében ott van még a teniszpálya, de már csak évente 1-2 alkalommal játszik rajta gazdája. Azt mondta, ízületeinek állapota olykor gátolja ebben. Szívesen dolgozik a hegyen, a szőlészet-borászat családi örökség. Pincéje falai titkok őrzői, hiszen a jóféle nedű mellett könnyebben szárnyal a szó. E nyugodt, higgadt derűre régóta vágyott, és nem bánja, hogy az első ember szerepkör, és vele együtt a felelősség is már régóta másé. Feleségére is több ideje jut a korábbinál, és boldog, ha Mónika lánya besegít a munkába, ha nagyobb a fű a kelleténél. A kaposvári iskola-igazgatónőnek nem derogál felkapni a fűkaszát, hogy ismét szemnek kedves legyen a látvány.

Forintos László sajnálja, hogy a kétszintes házban már csak ketten élnek, de amikor a 3 felnőtt unoka is megérkezik, forróbb a levegő a szeretettől és jókedvtől. Olykor vadhús is kerül az ünnepi asztalra – most egy finom vaddisznópörköltre fáj a foga –, hiszen a falu valamikori első embere e szenvedélyéről nem mondott le, különben is, a vadhús a „legbióbb”.

Így van ez jól

Orbán Margitnak, Rinyakovácsi rendszerváltozás utáni első polgármesterének e mostani már a második ciklusa, amikor nem jelöltette magát. A Somogy Polgáraiért-díjas hajdani faluvezető, aki a közelmúltban töltötte be a 80-at, úgy vélte: dolgozott eleget, vigye tovább a település gondjait és örömeit ifjabb utódja. Döntését nem bánta meg, jóllehet: a visszavonulás első hónapjai lelkileg kicsit megviselték, ám azzal nyugtatta magát, mindez így van jól. Szellemi frissességét a rejtvényfejtéssel őrzi – rejtvénymániás volt már fiatal korában is –, és próbálja csökkenteni restanciáit az olvasás terén.

Mint mesélte, gyakran nosztalgiázik, régi búcsúi és szüreti bálok, egykor élő népszokások hangulata elevenedik meg előtte. Fényképek segítenek ebben, kedves fotóit nagy becsben tartja. A közelmúltban pedig a szülői ház padlásán egy színes szalaggal átkötött csomagot talált, melyből több évtizede kapott szerelmes levelek hulltak ki. Német nyelvű udvarlója írt neki rendszeresen. Sorait most szavanként fordítja le s közben gondolatban visszafiatalodik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában