Karád kántora népénekekkel, múlt üzeneteivel élteti a reményt

– Hivatás és szolgálat miként fonódott össze az életében?

– A szolgálat ugyanúgy, mint a hit, Isten ajándéka, a valódi hívő élet titka. Orgonajátékkal, Istent dicsőítő énekekkel, a szövegek érthetővé tételével szeretném felhívni a hívek figyelmét a mondanivalóra. Példaképem, Egyed Lajos plébánossága alatt, 1967-ben Tapsonyi Aladárné Hanti Emma kántornőnek és Skotnyár Julianna nővérnek köszönhetem, hogy elindítottak zenei utamon. Két évig orgonáltam és énekeltem a miséken, majd egy évtized elteltével a látrányi egyházközség területén voltam kántor. Hidvégi Ervin atya, mint kántor és segédlelkész működött Karádon a 70-es évektől, mellette segédkántorkodtam, de jelenlegi tudásomat rajta kívül feleségemnek is köszönhetem.

– Egyik kulcsfigurája volt a templomfelújításnak. A megszépült épületet Soltész Miklós államtitkár jelenlétében szentelte fel Varga László megyéspüspök. Egy templomfelújításnál való „bábáskodás” milyen élményt adott Önnek?

– A 80-as években kerültem kapcsolatba Temesi Tamás építész, műemlékvédelmi szakmérnök jóvoltából az építészettel, a műemlékvédelemmel, és szinte megszállottja lettem. Az egyházközség képviselőjeként aktívan részt vettem nemcsak hitéleti, hanem más feladatok végzésében is. Szívügyemnek tekintettem a műemlék templom és a plébánia állapotát, és örömmel segítettem a papoknak. A tervezéstől a pályázati munkán keresztül a kivitelezésig minden munkafolyamatban részt vehettem, így kapocs voltam plébános, tervezők és kivitelezők között. Sok szabadidőmet fordítottam erre, de a családom támogatott ebben is. Hatalmas élmény volt a Szent Flórián-szobor megtalálása, az épülettörténeti kutatás éppúgy, mint a jótékonysági és kulturális rendezvények előkészítése, melyek bevételét a felújításra fordítottuk.

– Az építkezés mellett a hit karbantartása legalább olyan fontos. Fogékonyak az Örömhírre a helybeliek?

– „Bemegyek az Úr oltárához, mert Ő nékem ujjongó örömöm” – voltak idők, amikor mint ministránsok, minden szentmisét a bevezető szöveggel kezdtük. A szekularizált világ elvonja az újkor gyermeke figyelmét a vallásgyakorlás élménye elől, de a templomot látogató, szentmisén résztvevő hívek aránya a városok és települések lélekszámarányát figyelembe véve arányosnak mondható. Örömteli, hogy emelkedett az egyházi esküvők és a keresztelések száma.

– Pandémia idején milyen módszer maradt a hívek „megtartására”?

– A tavalyi év első néhány hónapjában Facebookon közvetítettük a vasárnapi szentmiséket, a járvány terjedésének csökkenése után a védekezés szabályainak betartása mellett visszaállt a korábbi rend.

– Karád nemcsak gyönyörű fehér hímzéséről ismert, hanem irodalmi-zenei múltjáról is. Gyűjtött itt Kodály, és Gárdonyi Géza is tanítóskodott itt...

– Gárdonyi segédkántortanítói pályafutását 1882-ben, 19 évesen kezdte nálunk, s a közismert „Fel nagy örömre…” kezdetű karácsonyi ének dallamát és szövegét is Karádon írta. Számos műve született itt, megelevenítve helybeli személyeket – mint az Én falum vagy a Durbints sógor. Az általános iskola közelében lévő, Csókoló utcában járt kedvesével, s ABC-s könyvet is tervezett Karádon. Több mint 170 éves szekrénye néhány vers­idézetét is tartalmazza, köztük az egyik: „Még urad én voltam, oh sifonér, Ruha nem volt benned, de borosüveg glédája táborozott itt.” Itt-tartózkodásának emlékére egyébként 1924-ben Somogy Vármegye Tanítósága emléktáblát helyezett el a nevét viselő iskola falán. A 30-as években Happ József volt az elemi iskola igazgatója – közvetítő az adatközlők és a népdalgyűjtők között, mivel mindegyiket ismerte. A volt Tabi járás egyik közéleti személyisége jó barátságban volt Dávid Gyula zeneszerző bátyjával. 1933 nyarán az ő meghívására érkezett Karádra Dávid Gyula. Kodály, látva Gyula tanítványa eredményes munkáját, 1934–38 között több alkalommal személyesen is falunkba utazott. Happ igazgató megkérte a „Mestert”, hogy állítson össze egy csokrot az itt gyűjtött dalokból; így íródott Kodály „Karádi nóták” című férfikari műve. 1952 novemberében Kodály Vikár Lászlót küldte le, hogy nézzen utána, milyen változások történtek a dallamanyagban. Így valósult meg Kodály ígérete: „Karádot nem hagyjuk abba ezentúl sem, mihelyt alkalom lesz, folytatjuk.” Vikár talált egy orgonára komponált karácsonyi dudajátékot is, amelyet cigányzenészek is játszanak szentesti köszöntőként. Vikár László feladata volt Karád teljes népzenéjének feltárása; 1952-56 között 1200 dallamot gyűjtött településünkön.

– Értékes relikviák találhatók a hamarosan újranyíló egyházközségi gyűjteményben. Melyek a legkedvesebb tárgyak?

– Egyik kedves darab egy korábbi körmeneti zászló kereszt csúcsdísze, amely már a főoltár forgó tabernákulumának látható részét díszíti. A másik az Országh Sándor által 1878-ban készített orgona játékasztala, amelyet a hangszer restaurálásakor visszaépítettek.

Vidéketek beszédes könyvvé válik…

Végh Mátyás ároktói plébános ma is aktuális gondolatai gyakran jutnak eszébe a lelkes kántornak: „Gyűjtsétek össze a Magyar Egyházak műtörténeti roncsait, hogy el ne kallódjanak! Nem tudjátok, hogy az újkor gyermeke meg van fosztva mindattól a megnevezhetetlen gyönyörtől, amely a lelket hatja át, ha egy műemlék előtt vagy annak bolthajtása alatt áll. Vidéketek lassanként beszédes könyvvé válik előttetek melynek minden dombján, dűlőjén, hegyoldalán, mint régi ismerős közön vissza. Ha megteszed, honossá leszel a földön, otthonossá lesz lakóhelyed, melyet mindjobban megszeretsz, melyért mindjobban megszeretnek”.

Fotó: Bősze András