Éppen nem volt internet, egyest kapott a diáklány

Mint ahogy beszámolt a mindennapjaikról, az óvodás korú kicsivel nincs más gond, minthogy percenként szétszedi a házat, a tízéves kislány viszont a digitális oktatással küzd, és szomorú látni emiatt a könnyeit – panaszkodott az idős asszony.

Szerinte, legalábbis ez a tapasztalata, a tanárok nehezen fogadják el, hogy valahol időnként nincs net. Pedig ők így jártak, ezért a nyugdíjas hölgy felhívta a belvárosi szolgáltatót, ahová harminc éve fizetik a díjat, hogy segítsenek.

– Kijött egy fiatalember, és azt mondta, hogy vegyek ilyen és ilyen kütyüket, majd beszereli – mesélte a nagymama. – Szépen megkértem a szerelőt, hogy vegye meg ő, természetesen fizetem a benzint, az idejét, a beszerzési díjat. Tudom, ha fel is kötöm a hátamra a két gyereket, és végigcsoszogom a várost, jó eséllyel veszek olyasmit, ami nem felel meg. Ez nem az ő dolga, felelte erre a fiatalember, igazított a zsinórokon és lelépett. A net tíz percig működött, a kislány egyest kapott. Lekéstük a határidőt...

Második felvonásként írta le az ezután történteket olvasónk. A férje orvosként a Covid ellen küzd, nyugdíjasként is segít, hiszen vészhelyzet van. Munka után holtfáradtan végigjárta a várost, és megvette a szükséges alkatrészt. Közben „morgott”, hogy mi lesz, ha az autószerelő is az ügyfelet használja anyagbeszerzőnek. Most itt tart a család. Telefonáltak a szerelőnek, aki azt mondta, majd jön.

Az idős hölgy eltűnődött az eseten, és arra hívná fel a figyelmet, hogy a szolgáltatónak valóban szolgáltatni kellene, és nem úgy tenni, mintha nem hallottak volna a fertőzésről, a boltzárról, az idősek védelméről. Jó lenne észrevenni, hogy mindenki igyekszik segíteni a másiknak a nehéz helyzetben. Orvos a betegnek, jómódú a rászorultnak, öreg a fiatalnak és viszont. Példaként hozta fel, hogy nemrégiben kedves fiatalok bevásároltak helyette az élelmiszerboltban, és nem fogadták el érte munkadíjat.

Borítókép: illusztráció