Online bizony elég nehéz ropni

– Minden hétvégén fellépésekre, táncversenyekre mentünk, sosem voltunk itthon – mondta. – Most pedig átbillentünk a másik oldalra, állandóan itthon vagyunk. Ez sem jó, bár igyekszünk a jó oldalát nézni. Most kevésbé pörgős az életünk, így van időnk rácsodálkozni olyan jelenségekre, hogy virágzik a meggyfa. Végre rendben tarthatom a kis konyhakertemet, el tudtunk menni segíteni a szőlőbe, és a krumplit is családilag vetettük el, közösen – mesélte azokat a jó élményeit, amelyek a vírushelyzet kapcsán adódtak.

– Szerencsések vagyunk, mert nem vesztettünk el barátokat, tanítványokat, közeli hozzátartozókat, nem kellett közvetlenül átélnünk tragédiákat, és a betegség is elkerült – tette hozzá. – Azzal viszont tisztában vagyunk, hogy sokan nincsenek már közöttünk. Pedagógusok vagyunk, így a feleségemmel már megkaptuk az oltás első dózisát. Mivel eredetileg állattenyésztési szakmérnök vagyok, tanultam élettant, ezért nagyon jól tudom, hogyan működnek az oltások. Egy pillanatra sem volt kétséges, hogy beoltatjuk-e magunkat. Sőt, a fiam most töltötte be a tizennyolcadik életévét, és önállóan, azonnal regisztrált az oltásra. Sajnos most nem tudunk találkozni a barátokkal, és online térben a néptánctanítás is furán néz ki – mondta Horváth Tibor, aki azért is várja a nyitást, mert táncoslábú tanítványai országos döntőkbe jutottak be, amelyeken szívesen szorítana már értük a színfalak mögött.