Online megy a szorzótábla élet és halál között

Egy nagybajomi nyolcéves kisfiúnál februárban mandulagyulladást észlelt a háziorvosa. Ferike jelenleg is a pécsi klinikán küzd az életéért.

A másodikos kisgyerek a kemoterápiás kezelések közt – ha ereje engedi – online tartja a kapcsolatot tanítójával, és társaival. – Osztályunk egyik legügyesebb tanulójáról van szó, aki aktívan részt vett mindenben. Életvidám kisfiú, ám pár hónapja észrevettük, hogy kedvetlenné vált, nem úgy viselkedett, mint korábban – mondta a kisfiú tanítója.

– Torkát fájlalta, és amikor az orvosi rendelőben vizsgálatra várakoztunk, összeesett. Mandulagyulladást állapítottak meg nála, de egyre rosszabb lett az állapota, étvágytalanná vált és a testén vörös foltok jelentek meg – mesélte az édesanya, Ignácz Ferencné. – Újra felkerestük a háziorvost, aki azonnal a sürgősségire küldött bennünket. Az ott készült laboreredményeket látva hamar kiderült, hogy nagy a baj, a pécsi klinikára küldtek. Még aznap össze kellett pakolnunk, hogy beköltözzünk a kórházba. Annyiszor végigpörgettem magamban, hogy mit kellett volna észrevennem, de semmilyen korábbi tünete nem volt, külső szemmel egyik napról a másikra jött a betegség. Március elsején derült ki, hogy Akut Myeloid leukémiás a kisfiunk, kemoterápiás kezelésre szorul – folytatta az édesanya, aki folyamatosan gyermeke mellett van a kórházban.

A kisfiú nagyon sok vizsgálaton átesett. – A mindennapjaink része lett, hogy branült kapott a kezébe, altatták, csontvelőmintát vettek – sorolta az édesanya. – A kezelések között, amikor egy kicsit jobban érezte magát, szívesen tanult. Gyakoroltuk a szorzótáblát, próbáltuk, de több mint egy hónapja gyakorlatilag az ágya volt a mindennapok élettere. Az ünnepekre hazajöhettünk, mert egy kicsit javult az állapota, de szigorú feltételeket kaptunk, óvni, védeni kell mindentől a gyermekemet – mondta az édesanya. A korábban Pálmajorban lakó család két gyermeket nevel, a szülők jelenleg nem dolgoznak, a ház, ahol jelenleg élnek, felújításra szorul. – Még nem tudjuk, hogy kell-e a csontvelő-transzplantáció vagy sem, azt majd csak körülbelül három hét múlva tudjuk meg. Az eddigi eredményei alapján jól állunk, nagyon bízunk az orvosokban és Istenben, hogy megsegíti őt, mert ő egy erős és kitartó kisfiú. Csodálatos önuralommal viselte a legnehezebb napokat is – tette hozzá az édesanya.