Ahol kevés a természetes parti hely, kevés a fészeknek való is

– Vajon a hattyúk miért nem a Balaton közepén úszkálnak? Csak nem ezért, mert etetik őket a partról? Ha nem dobálnák be a kenyeret, megszűnne a strandokon, a sétányokon a madarak okozta egészségügyi kockázat is – magyarázza Kovács Gyula, a Magyar Madártani Egyesület (MME) Dél-Balatoni helyi csoportjának vezetője.

– A balatoni hattyú gyűlölet és rajongás tárgya egyszerre. Egy felmérésünkből kiderült, az emberek mindössze tíz százalékának van hattyútámadásól személyes tapasztalata, viszont ennél jóval többen mondták, hogy a madár veszélyes. Elterjedt az is, hogy idegen a Balatonban. Csakhogy nem az. Őshonos faj, csak kipusztult. A nyolcvanas évek elején tűnt fel itt újra, Németország, Ausztria felől érkezett. A kilencvenes években megnövekedett a létszám, mostanra stabilizálódott. Egy időben próbálkoztak a tojások bekenésével, hogy megállítsák a szaporodásukat, ám kiderült, a beavatkozás felesleges, beáll magától az állomány. A tavon 30-50 pár fészkel, és a felméréseink alapján ezeknek csak alig több mint a fele vezet júliusban fiókákat.

A többi addigra betegségben vagy ragadózók támadásában elpusztult. A hattyú augusztus-szeptemberben vedlik, ilyenkor az összes szárnytollát egyszerre elveszíti, több hétig röpképtelen. Biztonságos helyet keres, erre a Balaton ideális. Így hát ilyenkor ide repülnek a Kárpát-medence teljes területéről a hattyúk, nyár végén 5-600 példány úszkál a tó 600 négyzetkilométerén. Ember valószínűleg több fürdik...

Kovács Gyula doktori dolgozatát a Balaton vízimadarairól írta, számára a hattyú csak egy a tóban és körülötte élő 70-90 vízimadárfajból. A déli parton Balatonberénytől Balatonaligáig tizennyolc madármegfigyelő ponton 2003 óta havonta végeznek felmérést, 2005 óta minden novemberben a teljes tó körül, valamint a halastavaknál és a berkekben is. Az összehangolt, egy időben 7-8 csapat által végzett felméréseket szinkronszámlálásnak nevezik. A szinkronmunka fontos, mivel a madarak folyamatos mozgásban vannak. Gondolnak egyet, elrepülnek a Fertő-tóra, majd vissza, esetleg nyaralnak pár napot Olaszországban. Erre is láttak már példát a szakemberek.

– Hetven-nyolcvannál biztosan több madárfaj fordul meg a tónál, de a mi munkánk elsősorban a tömegfajok állományváltozásának a mérése. Több nagy fajcsoportot különböztetünk meg, ilyenek például a libák és a récék, hétköznapi nevükön kacsák. A nyári lúd egész évben itt van, a nagylilik csak telelni jön. A libák kinéznek maguknak egy-egy vízfelületet, amikor körülötte befagy a víz, folyamatosan úszkálnak, mozgásban tartják. Ezt nevezik lihogónak. A Balatonhoz ősztől tavaszig, a telelés idejére tízezres nagyságrendben érkeznek a vadrécék és a vadludak. Ebben az időszakban tehát 20-30 ezer a vízimadarak száma. Ha a tó befagy január-februárban, ami egyre ritkábban fordul elő, a vadludak délebbre húzódnak. A nyári időszak más. A déli parton ma már kevés a természetes vizes élőhely, az egész szinte mesterséges partszakasz, ezért a madarak a Kis-Balatonon vagy a halastavaknál és a berkekben fészkelnek – magyarázza a szakember.

Az 1800-as évek közepe előtt a tavon több volt a természetes élőhely, a helyzet a XX. században sokat romlott. Amikor a déli parton a vasutat építették, éppen alacsony volt a vízszint, aztán kiderült, hogy ha magasabb, akkor a téli jegesedés tönkreteszi a parti építményeket. Ezért mesterségesen szabályozták a vízszintet, e miatt megszűntek a természetes parti öblözetek. Az északi parton valamivel jobb a helyzet, ott több a nádas. A vízfelület a madaraknak táplálkozásra, pihenésre alkalmas, fészkelésre azonban nem. Ha kevés a természetes parti hely, kevés a fészeknek való is.

A kérdésre, tapasztaltak-e feltűnő változásokat az elmúlt évtizedekben, Kovács Gyula azt válaszolja: már látszik, kik a nyertesek és kik a vesztesek. Nyertes például a búbos vöcsök, az állománya az elmúlt húsz évben erőteljesen növekedett. Amikor száraz a nyár, alacsony a vízállás, nagyobb a vízimadarak létszáma, mert több a föveny, tocsogók alakulnak ki, ezekben megjelennek más fajok is, mint a cinege vagy a rigó nagyságú parti madarak. A szakember azt mondja, jó lenne, ha meghagynák a tó természetes vízjárását, nem avatkozna bele úgy az ember, hogy folyamatosan magasan tartja a vízszintet. Ha a víz ellepi a zsombékokat, megsemmisülnek az élőhelyek, csak néhány szobányi terület marad.

– Mi haszna van a Balatonnak a vízimadarakból?

– Ha egy tóban nincs hal, egy-két éven belül biztosan megjelenik – magyarázza Kovács Gyula. – A halikra és a vízinövények magja madárszárnyakon érkezik. A madarak részéről ez az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatás. Az ember számára pedig a madár jelenléte az indikátor. Ha jó a madárközösség, sok faj él együtt, azt jelzi, hogy az élőhely rendben van. Egyes fajok a változások nyomán eltűnnek, mások alkalmazkodnak. Amikor megépült az M7-es autópálya, a déli partról eltűntek, messzebb húzódtak egyes vízimadarak. A forgalom folyamatos zavarást jelentett a számukra. Aztán egy idő után visszatértek, mert rájöttek, hogy nem ellenük van. A tavaly téli teljes számláláson mértük eddig a legtöbb madarat. Nem tudjuk, van-e ennek köze a klímaváltozáshoz. Lehet, hogy csak azért, mert nem fagyott be a tó. Úgy tűnik tehát, hogy az enyhe tél jó a vízimadaraknak, ám megsínylik, ha nyáron nagyon felmelegszik a víz, mert felszaporodnak benne a toxikus anyagok. A kilencvenes évek közepe-végére fejeződött be a tó körül a szennyvíztisztító rendszer kiépítése, és jó lett a vízminőség. Ez az embereknek jó, a halaknak rossz hír volt. A halaknak szükségük van ugyanis tápanyagra, például foszforra, és ezt az elegendő a madár az ürülékével biztosítani tudja. A tápanyag körforgásban marad.

– Ha már egy megosztó madárral, a hattyúval kezdtük, fejezzük be a másikkal a kormoránnal. Miért haragszanak rájuk annyira a horgászok és a halastavak üzemeltetői?

– A kormorán is őshonos a Balatonban, csak kipusztult. A kilencvenes évekig csak egy-két pár volt, aztán felszaporodtak, a Kis-Balatonban néhány száz pár fészkel. Nagyon okos madarak, próbáltuk megfogni, GPS-szel felszerelni, de nehéz. A kártételük viszont jelentős. A halastó terített asztal számukra. A baj elsősorban a telelő állománnyal van. Ezek a madarak a Baltikumban, Finnország déli részén költenek, ahol az elmúlt években robbanásszerű volt az állomány növekedése. Ez a nagy tömegben érkező madár március végéig itt lakmározik a Balatonnál. Ha a költőhelyén ezt a telelő állományt szabályozni lehetne, a hazai madarak vélhetően nem okoznának akkora gondot.