Helyi közélet

2021.05.07. 11:30

Az Északi-tengerben szolgál fel a kaposvári fiatalember

Csernák Botond azok közé tartozik, akiknek a világjárvány teljesen megváltoztatta az életét. A kaposvári fiatalember pozitívan élte meg a változást, mert ahogyan fogalmazott: nagyot mert álmodni és az teljesült. Most Norvégia vízalatti éttermében dolgozik, ám úgy érzi, nem horgonyoz még le egyetlen helyen.

Turbéki Bernadett

Csernák Botond egy kis kávézót, amolyan reggelizőhelyet vezetett Budapesten, amikor a világjárvány második hulláma miatt szeptemberben döntenie kellett: marad, vagy továbblép. Utóbbi mellett döntött.

Csernák Botond
Nem hétköznapi a kilátás az étteremből.

– Nagyot álmodtam, amiért sokan majdhogynem ki is nevettek a környezetemben – mondta a huszonhárom éves fiatalember. – Tudtam, hogy nem egy sokadik pizzériában szeretnék dolgozni, ezért különleges helyre adtam be a pályázatomat. Motivációs levelet, önéletrajzot küldtem be, s két nap alatt válaszoltak a jelentkezésemre: egy húszperces elbeszélgetés, majd egy hosszabb után egy hét múlva már a norvégiai Lindesnesben, az Under (angol szó, magyarul alul lévő helyre utal – a szerk.) nevű vendéglátóhelyen dolgoztam.– Pont egy budapesti költözés közepén voltunk – folytatta. – Ezen kívül egy fiatal vállalkozóknak szóló képzésen vettem részt, és közben készülnöm kellett Norvégiába. Napi maximum négyórás alvást tudtam csak beiktatni. Cserébe a világ legszebb víz alatti éttermébe kerültem, ahol teljesen mások a munkakörülmények, mint amit korábban megszoktam. Itt mindenki profi, öt–tíz évig tanulja a szakterületét. A harmincöt fős személyzet tagjai a világ huszonöt országából érkeztek. Ami pedig a legfontosabb: mindenki boldogan megy be dolgozni. Igazi csapatmunka, amit végzünk – mondta Botond, aki eleinte ott segített, ahol szükség volt rá, mostanra azonban az egyik kiszolgáló team vezetője lett.

– Van a csapatban, aki inkább az evőeszközökkel és borospoharakkal foglalkozik, de nekik is tudniuk kell prezentálni az ételeket – mondta a fiatalember, aki tizenhét fogást kísér végig alkalmanként a három-négy órás vacsorák alatt, és esténként hat asztalt felügyel az összesen tizenhárom közül. – Többnyire közvetlenül a vendégekkel törődöm. Tájékoztatom őket arról, mi van a tányérjukon, mi a története, meddig készült, honnan érkezett. De válaszolok bármilyen, az étteremmel és a fogásokkal kapcsolatos kérdéseikre is. Azt is elmondom, milyen halakat láthatnak a 26 centiméter vastag üvegfalon át, vagy éppen milyen fából készült a kezükben tartott különleges evőeszköz.

– Az első négy, úgynevezett „snack” fogásról egy hétig tanultam az információkat, aztán jöttek a főételek – mesélte. – Természetesen magam is többször végigettem már a menüt, mert hogyan beszélhetnék úgy valamiről, ha nem is kóstoltam? Bármilyen újdonság kerül a menübe, azt mindig megízleltetik velünk, hogy tudjuk, milyen – mesélte a „Chef de Rang” beosztásban dolgozó Botond, aki olyan élőlényeket is evett már, amelyeknek nincs is magyar elnevezése. Az étterem, bár 5,5 méter mélyen a tengerben van, semmiképpen nem számít unalmas munkahelynek.

– Óriási élet vesz körül minket, halak, rákok, medúzák, szimbiózisban élő algák, a tenger pedig mindig más arcát mutatja – tette hozzá. – Van, hogy nyugodt, és átlátszó a víz, akár egy feszített víztükrös medencében. Máskor felkavarodik, óriásiak a hullámok és csupán egy-két méterre látni az ilyenkor zöldes színű vízben az algák, halak és egyéb tengeri csodák világát.

Azt is elmesélte, hogy egy asztalnál a kétszemélyes vacsorát tizenöt előkészítő munkaóra előzi meg. – Az étteremmel kapcsolatos élményeim életem sztorija, viszont újra nagyot álmodtam, és szívesen Chicago felé venném az irányt – mondta. – Egy három Michelin-csillagos étterem mozgatja a fantáziámat, amelyben elég nagy lehetőséget látok – avatott be újabb terveibe Csernák Botond, aki egyáltalán nem unta meg a két főre szóló, csaknem 300 ezer forintos vacsorák világát.

Kagylógyűjtő körúszás előzi meg a séf munkáját a konyhában

Csernák Botond munkája nemcsak az étterem üvegfalai között merül ki. A hely ugyanis a fenntarthatóság jegyében működik ebben a csodálatos víz alatti világban. – Amit tálalunk, annak a begyűjtését is mi magunk végezzük helyben – mondta. – Ami a „vadonban” terem, az elrothadna, vagy újranő, nem ártunk vele a környezetnek, ha összeszedjük. Búvárruhát öltünk és azt gyűjtünk, amire éppen szükség van, aztán megy a konyhára. Minden egyes étel mögött egy kreatív séf kemény munkája áll, akik szintén hajlandóak alámerülni. Óriási élmény! – mesélte a fiatalember, aki korábban csupán búvárszemüveggel merült alá egy-egy tengerparti nyaraláson. Az éttermi munkához tartozik, hogy a „Head Cheffel” együtt beszerző körút helyett beszerző körúszásra mennek.

Amit nem tudnak búvárként beszerezni, ahhoz az étterem saját halászhajóját vetik be, amelynek fedélzetén a legénység minden időjárási viszontagság között azon dolgozik hogy a vacsorához megteremthessék az alapanyagokat. – Gyakran gyűjtök egy különleges kagylófajt, amely a milliméternél kisebb fogaival tapad a kövekre, elég nehéz leszedni, egyszerre harminc kilóra is szükség lehet belőle, amelyet 300–500 darab tesz ki – mondta. – A belsejéből egy különleges krém készül zöldségekből és burgonyából, majd tintahaltintával és brokkolival festik élethűre. A krémet visszatöltik egy replika kagylóhéjba – árulta el az egyik kulisszatitkot Csernák Botond.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában