életmű

2021.06.29. 09:00

A horgolás a jó házasság titka

Havonta elkészít egy terítőt, amelyet a saját mintáival hímez ki.

Turbéki B.

Fotós: Salfay Andras

Fotós: Salfay Andras

A nyolcvannégy éves Bertalan Sándorné keze folyamatosan jár, terítőivel a fonyódi piacon még mindig meghódítja a törzsvásárlók szívét.

Ottjártunkkor egy egész halom gondosan összehajtott, keményített, hímzett terítőt tett elénk. Néhányat szétterített, hogy jól lássuk a mintákat, amelyekről csak az avatott szem tudja megállapítani, melyik a színe, és a visszája, annyira igényes a hátulja is. Marika néni gyerekkora óta kézimunkázik. – A nagymamámnak nem voltam kedvence, emiatt édesanyám az apácákhoz vitt el minden nap, amíg dolgozott. Otthon nem nagyon törődtek velem. Háromévesen már a saját ruháimat mostam hamuból készített lúggal, csak a szenes vasaló okozott gondot – mondta –, négy-öt évesen már a varrásban leltem örömömet. Még a jómódú barátnőm babáinak is én varrtam ruhát, de édesanyám nem szerette, ha a varrógépet használom.

A babaruhák után átpártolt a terítőkészítésre. Volt rendes, hétköznapi munkája is: hivatalban, munkaidő után pedig a szőlőben dolgozott. – Este, villanyfénynél alkottam mindig – mondta. – Amíg hímzek, mindig azon gondolkodom, hogy milyen teendőim lesznek másnap, és közben jegyzetelek. Ha horgolok, akkor más a helyzet, mert olyankor számolni kell a mintát. A férjem is gyakran kérdezte, hogy szólhat-e hozzám, amikor túlságosan csendben voltam horgolás közben, nehogy eltévesszem a számolást.

Az idős asszony szinte az egész országot bejárta egykor motívumokért, ám napjainkban inkább saját tervezésű mintáit hímezi a kézimunkára. Nemrég Nagyberkiből keresték meg; a plébános Olaszországból hozott oltárterítőhöz anyagot, és az egész faluban nem akadt senki, aki meghímezte volna. A nyolcvannégy éves asszony már készül a fonyódi piacra, épp, ahogy a járvány előtt.

 

Közmondások helyett pénzt gyűjtene

Hat-hét évesen közmondásokat gyűjtött.

– Amikor az iskolában az volt a házi feladat, hogy közmondásokat gyűjtsünk, nekem addigra háromszázhatvanat tartalmazott a gyűjteményem. Akkoriban szentképeket adtak jutalomként – mesélte az idős asszony, aki mostanában inkább jótékonykodni szeretne. – Egy terítőt szeretnék árverésre felajánlani, hogy egy beteg testvérpár budapesti kezelésekre eljutását segítsem. Továbbá néhány doboz összegyűlt gyöngyfonalat is felajánlanék annak, aki hasznát venné, mert én már csak selyemcérnát használok – tájékoztatott Marika néni.

Fotó: Böcz Zoltán

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában