A nyájjal való együtt lélegzésre csak a szimpátia lehet a válasz

– Huszonöt éve szentelték pappá Siófokon. Soha nem ingott meg, mondván: nem ilyen lovat akartam?

– Nem. Kispapként egy újmisés jelmondatot kellett választanunk! Én Szent Pál apostol tanítását olvasva ezt a részt választottam: tudom, kinek hiszek. Valóban elmondhatom: tudom, kinek hiszek! Ez meghatározója és iránymutatója volt és marad egész papi életemnek.

– Kik terelgették az úton? Szülőhelyén, az erdélyi Gyergyóremetén a családban csírázott a hit?

– Szüleim vallásosan neveltek. Nálunk nem múlt el vasárnap, hogy ne vettünk volna részt a szentmisén. Gyergyóremete lakosságának 99,5 százaléka katolikus. Nincs más felekezet. Számomra is természetes volt a vallásos nevelkedés. Sokat köszönhetek az akkori káplánoknak, akik a fiatalokkal foglalkoztak. Együtt sportoltunk, horgásztunk és számos ifjúsági rendezvényen találkoztunk. Nem köteleztek bennünket hittanórákra, de örömest vettünk részt azokon, mert érdekelt bennünket a hit. Legszebb gyermekéveimet töltöttem itt.

– A székesegyházban, Zselickislakon és Iharosban volt káplán, illetve plébániai kormányzó. Iharosberény plébánosaként ellátja az iharosi, a pogányszentpéteri és a somogycsicsói hívek pasztorálást is. Hogy fogadták új papjukat az aprófalvak lakói?

– Nagy szeretettel. Ugyan volt bennem egy kis félelem, amikor megkaptam az értesítést az áthelyezésemről. Néhány hívővel eljöttünk megnézni az új állomáshelyemet. Nem fűztem sok reményt hozzá, és ennek hangot is adtam: 1 esetleg 2 év. Ahogy megismertem az embereket, már nem volt szándékomban elmenni, utána pedig rádöbbentem, mennyi munka vár még itt rám: fűnyírás, kertészkedés, a plébánia és a templomok tatarozása, új plébánia építése… A hívekkel folyamatosan ismertük meg egymást. Megérzik, ha valaki együtt lélegzik velük – örömeikben és bánatukban, ünnepeikben és a szürke hétköznapjaikban is.

– Hogy látja, a papok még ma is a települések elöljárói közé tartoznak úgy, mint régen?

– Mindenkit annyira tisztelnek, amennyit kiérdemel magának! Én nem elöljáró akarok lenni; már különben sincs elöljáró. Vagy szeretem az embereket, vagy nem. Ha szeretem őket, akkor viszontszeretnek, ha nem, akkor lehetek hivatalnok, de nem lelkipásztor. Beszédesnek tartom, hogy sokan úgy hívnak: „Kisatyánk”!

– A jó pap a polgármesterekkel is keresi az együttműködést, mert sok közös rendezvény, projekt alfája és ómegája lehet az önkormányzat. Egyház és helyi „hatalom” erősítheti egymást. Ön könnyen akklimatizálódott?

– Jó kapcsolatom van a települések polgármestereivel, sok egyházi és világi programot szervezünk. Ők számíthatnak rám és én is számíthatok rájuk! Nekem soha nem volt gondom egyetlen világi vezetővel sem.

– Ez a vidék a pálosok vidéke volt, és szerencsére ápolják is az emléküket. Olyannyira, hogy a közelmúltban idegördült egy autóbusz, amely az egyetlen magyar alapítású rend történetét mutatta be. Ön mit tanult a fehér ruhásoktól?

– A jó pap holtig tanul. Sok pálos szerzetest ismertem meg, köztük az előző tartományfőnököket – P. Bátor Botond és Csóka János atyákat –, valamint a jelenlegi tartományfőnököt, Puskás Antalt. 2017-től szervezünk különféle rendezvényeket Iharosban, amelyek a fehér barátok emlékezetére, s a pálos rend szerepvállalására irányítják a figyelmet. Több éven át képviseltették magukat azok a települések, ahol működtek egykor pálosok. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, amikor hozzánk is eljött az autóbusz, de máshonnan is érkeztek látogatók. Számomra lélek­emelő a pálosok jelenléte; már Pogányszentpéter is bekapcsolódott e programba.

– Tanítványaival hogy „küzdött meg” a pandémia idején? Kellett egyáltalán küszködnie egy-egy online hittanórán?

– A gyerekek jól vették az akadályokat és a tanárok is segítőkészek voltak. A tananyagot elkészítettem és továbbküldték a diákoknak. Nekem csak osztályozni kellett.

– Milyen baráti körben érzi a legjobban magát? Papi közegben könnyebb a kikapcsolódás?

– Nem válogatok, részt veszek világi és egyházi rendezvényeken is. Ahová meghívnak és az idő megfelelő, próbálok elmenni. Találkozom olyanokkal, akikkel a szentmiséken nem, vagy csak alig.

– Milyen programokat szerveznek nyáron?

– Szeretnénk újra hívogató rendezvényeket kínálni a fiataloknak. Tábort szervezünk például az iharosi plébánián. Fiatalokkal és a szülőkkel is számos programra készülünk, de a fagyizás, a szalonnasütés, a templomlátogatás és a kirándulás mellett a kétkezi munka sem marad el.

Gyereksereg rekedt a végtelen kukoricatengerben

A plébános egy szerencsés akció történetét is elmesélte. A gyerekek elindultak a kijelölt útvonalon: az iharosi plébánia és a porrogszentkirályi futballpálya közötti szakaszon. A nagyobbak, azzal a tudattal, hogy ők ismernek egy rövidebb utat, letértek a kijelölt útszakaszról, így el is tévedtek. Az egyik csoportvezető telefonon jelezte ezt. Amikor megkérdeztem, hol vannak, ezt válaszolta: előttem kukoricás, mögöttem kukoricás, jobbról kukoricás, balról kukoricás. Tehát a kukoricatábla közepében. Már csak az volt a kérdés, hogy melyikben. Kértem, hogy keressenek támpontot, hogy segíteni tudjak. Így végül mindenki célba ért.

Fotó: Kovács Tibor