Közösségi házat adtak át Jákóban

A 19. század egyik kiváló somogyi politikusáról, Csépán Antalról nevezték el az egykori iskola épületéből kialakított közösségi házat Jákóban.

A Magyar Falu Program keretében megvalósult beruházást szombaton Szászfalvi László országgyűlési képviselő, Biró Norbert, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke és Horváth Anita polgármester adta át. Az épületben Jákó múltját meghatározó, híres embereit, családjait bemutató Emlékszoba is helyet kapott, illetve a községtörténeti fotókiállítás megnyitójára is az ünnepséget követően került sor Polgár Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárának igazgatója jóvoltából.

Csépán Antal (Nagybajom, 1808. szeptember 22. – Jákó, 1903. augusztus 22.) a csurgói gimnázium egykori diákja, a Babócsai járás szolgabírája, Somogy vármegye alispánja volt 1865-ben és 1867—1889 között. Nevéhez fűződik többek között a kaposvári kórház 1870-80-as évekbeli bővítésének elindítása is. Kristálytiszta jellemű, bölcs, igazságos, ám szigorú alispánja volt Somogynak. A kiegyezés után jórészt az ő vezérletével alakult át alkotmányos, polgári intézménnyé a hagyományaira büszke vármegye. A tisztviselőktől munkát és fegyelmet várt, ugyanakkor figyelmes is volt velük szemben.

Biró Nobert beszédében elmondta:

Csépán Antal kristálytiszta jellemű, bölcs, igazságos, ám szigorú alispánja volt Somogynak. A kiegyezés után jórészt az ő vezérletével alakult át alkotmányos, polgári intézménnyé a hagyományaira büszke vármegye. A tisztviselőktől munkát és fegyelmet várt, ugyanakkor figyelmes is volt velük szemben. Alaposan ismerte a megyei adminisztráció minden részletét, s még idősen is nagy elismerést keltett akaratereje, buzgalma és munkabírása. Alispáni éveiben végzett munkáját Roboz István, a kor egyik jeles publicistája így fogalmazta meg: „esze, keze mindenütt ott van, ameddig hivatala ér, s a megye közönségének fejéről egy hajszál nem esik le tudta nélkül”.

S, hogy nem csak az alispáni hivatal állt életének középpontjában, mi sem bizonyítja jobban, hogy neki köszönhetjük a kaposvári kórház bővítését az 1870-80-as években.

Elkészült a főorvosi lakás, az elmebetegek melléképülete, a fürdőház, majd – 1887- ben – a nyugati szárny is. Felesége korai, 1855-ben bekövetkezett halálát követően az

itt élők, a somogyiak szolgálata tette ki mindennapjait.

Tette ezt hivatalában és egyházában is, ahol szintén több tisztséget is betöltött. 56 évig szolgálta Somogyországot, az 1889-es tisztújításkor, 82 éves korában már nem pályázott az alispáni állásra, lemondott hivataláról, hogy saját birtokán gazdálkodhasson. Talán nem meglepő, de gondos gazda hírében állt.

Érdemeit viszont nem csak megyénkben ismerték el, 1881-ben Tisza Kálmán miniszterelnök személyesen mutatta be Rudolf trónörökösnek, 1885-ben a fiatal Rippl-Rónai József megfestette portréját, 1887-ben pedig egy fogadáson külön is megszólította őt I. Ferenc József. Egykori iskolája, a csurgói Főgimnázium centenáriumi ünnepségén pedig így méltatták: “Ez a hosszú egyházi szolgálatban kiérdemült férfiú sohasem feledkezett meg ezen intézetről s midőn ennek nehéz napjai voltak az 50-es később a 70-es években, mindig segítségére sietett.”

Segített, szolgált, mert ez volt az élete, ez volt a hivatása. Emlékezzünk most közösen a kiváló politikusra, az utolsó művelt magyar táblabírák egyikére, a kórház jótevőjére, a gondos gazdára, Jákó és Somogyország kiváló polgárára! Csépán Antal példáját követve merítsünk erőt a múltból, hogy eredményesen munkálkodhassunk a jövőn!