Szőlőtőtől várják, hogy elindít a legjobb iskoláig vezető úton

– Miért volt fontos a családja számára a Szőlőtő-díj létrehozása?

– Alapvetően két eredője van a döntésünknek. Az egyik a tisztelet a felmenőim iránti, akik mindannyian egyházépítők voltak, és arra tanítottak bennünket, hogy mindenkinek a lehetőségeihez képest támogatnia kell az egyházat. Ez egy alaptétel volt, és eddig is megtettem. A másik eredője egy kortünet. Ebben a zavaros értékrendű világban nagy szükség van arra, hogy támogassuk az egyházat, mert globalisták, a­narchisták egészen durván támadják. De nemcsak az egyházakat, hanem az egyházi oktatást is. Pedig az egyházi oktatóintézményeknek mindig is nagyon fontos szerepe volt a nemzetépítésben. Ezt a szerepet vissza kell szerezni, ugyanis az egyházi intézményekben nemcsak tantárgyi nevelés van, hanem hazafias és hitbéli is, ami nagyon fontos a mai fiatalok stabilitásában.

– Ön szerint miért van szükség erre?

– Ebben az ellentmondásos világban nélkülözhetetlen, hogy legyenek tájékozódási pontok és kapaszkodók. Ezt megítélésem szerint napjainkban kiválóan meg tudja oldani az egyház. A Jóistenbe vetett hit sok mindenen átsegíti az embert, és nem véletlen az sem, hogy lelkileg megerősödve sokkal könnyebben átvészeljük ezeket a nehéz időket.

– A Szőlőtő-díjjal mi a céljuk, mit szeretnének elérni?

– A célunk, hogy néhány év múlva a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium a megye legjobb iskolája legyen. Ehhez megvannak a megfelelő előképek, ha csak a protestáns iskolákat nézzük, akkor Debrecenben, Pápán és Csurgón. El kell érni ezt a célt, mert ez a nemzeti lét és nemlét kérdése lesz rövid időn belül.

– Honnan jött a díj neve? Mit fejez ki?

– Mi a jövedelmünket szőlőtermesztésből szerezzük. Ez volt az egyik szempont. A másik pedig, hogy ez egy teológiai fogalom. Krisztus nevezte magát szőlőtőnek. Úgy gondoltuk, hogy a szőlőtő a megfelelő elnevezés. Nem akartunk a családnevünkkel hivalkodni, sőt ezt a díjat is addig vállaltuk, amíg a Gondviselő engedi. Van egy tudós lányunk, aki szintén gyakorolja a hitét, ezért azt gondolom, hogy később majd átveszi ezt tőlünk. A családunkban egy erős hazaszeretet munkálkodik. A feleségemet és engem is erre neveltek, és mi is erre ösztönöztük a gyerekeinket, de az unokáink is így nőttek fel. Összességében ezek azok a fontos tényezők, amik elindítottak bennünket és létrehoztuk ezt a díjat.

– Ebből a díjból milyen arányban részesül a diák és a felkészítő tanára?

– Az egymillió forint kilencven százalékát a pedagógus, tíz százalékát a diák kapja. Az a középiskolás fiatal és tanára kaphatja meg az elismerést, aki valamelyik országos tanulmányi versenyben az első tízben végez. De tettünk egy kitételt is. Ha az adott tanévben nem lesz olyan középiskolás, aki érdemes lesz a díjra, akkor egy kiemelkedően teljesítő általános iskolás, aki szintén egy országos tanulmányi verseny első tíz helyezettje között végez, valamint a felkészítője 500 ezer forintot kaphat. A másik félmillió forintot átvisszük a következő tanévre. Az sem biztos, hogy mi minden évben csak egymilliót adományozunk, hiszen annak örülnék, ha minél több diák végezne előkelő helyen. Ha ez a díj megpezsdíti az életet az iskolában, akkor megemelhetjük a díj összegét.

– A családja a Balaton-parton gazdálkodik, mégis a kaposvári iskolában hozták létre a díjat. Miért éppen ezt a közösséget választották?

– Ez egy hosszú történet. Úgy gondoltuk, hogy nekünk Kaposváron, a református gyülekezetben van a helyünk. Ide kötődünk, itt van feladatunk. Itt lettünk egyházközségi tagok a feleségemmel és a Kaposváron élő gyerekeimmel együtt. Tetszik ez a szellemiség, ami a gyülekezetben van, és az a „friss levegő” is, ami most bejárja ezt az iskolát. Mindez együtt vezetett el a díj létrehozásának a gondolatához.

– Az iskola vezetése hogyan fogadta a kezdeményezésüket?

– Az igazgató asszony teljes mellszélességgel támogatta, és a lelkipásztor is örömmel fogadta, amikor felvetettem nekik az elképzelésünket.

Gombos Sándoréktól nem áll távol a jótékonykodás

Gombos Sándortól és családjától eddig sem állt távol a jótékonykodás, az egyház és az iskola támogatása. – Korábban is igyekeztünk segíteni az egyházat, persze nem ebben a formában – mondta a megyei agrárkamara korábbi elnöke. – Az egyházkerületet is támogatjuk borral. Évente 100-120 palackot adunk nekik, illetve a kaposvári gyülekezetnek is szoktam felajánlani bort. A nedűt az úrvacsorai alkalmaknál kóstolhatja meg a közösség.