Megtalálta az új barátait nálunk is Gordan Filipovics

– Meglepte a Príma Primissia Díj?

– Lehetek őszinte? Nagyon... Abszolút nem számítottam erre a kitüntetésre, teljesen váratlanul ért. Kár lenne tagadni, jólesett a lelkemnek – mondta az 59 esztendős Gordan Filipovics, vagy ahogyan csak sokan ismerik, a Barát.

– Egy év híján pontosan három évtizede, 1992. október 28-án került Kaposvárra.

– Akkor már javában dúlt nálunk a háború; azt egyszerűen nem lehet kitörölni az emlékek közül, ahogy szétlőtték Dubrovnikot. Másfél évig kosaraztam Dubrovnikban, de a harcok miatt el kellett költöznöm Rijekába. Talán ha öt hónapot lehettem ott, amikor Magyarország felé vettem az irányt.

– Keresték a somogyi megyeszékhelyről?

– Akkor fogalmam sem volt arról, hogy egyáltalán hova kerülök. Arra emlékszem, hogy a Dorottya Hotelben ültünk le tárgyalni, s gyorsan dűlőre jutottunk.

– Mennyi időt töltött a pályán?

– Másfél évtizedet. Utána még három szezont lehúztam alacsonyabb osztályú csapatokban, s 2009 óta edzősködöm. Az U20-as csapatnál kezdtem, később kerültem a felnőttcsapat edzői stábjába.

– Igazából akkor lett nagy közönségkedvenc, amikor Gellér Sándor átvette az akkor éppen bukdácsoló kaposvári kosárcsapatot. Egymás után nyerték a meccseiket, rendre tombolt a lelátó.

– Gellér Sándor egészen más mentalitást képviselt, mint a többi edző: ő ki tudta belőlem hozni a maximumot. Ha jól emlékszem, az akkoriban verhetetlennek tartott Honvéd állította meg a nagy menetelésünket.

– Melyik volt a legemlékezetesebb meccse?

– Nehéz választani, lévén volt több is... A 2000/2001-es szezonban a bajnok Szolnokkal játszottunk otthon. Ivkovics sérüléssel bajlódott, ráadásul a meccs elején a sporik kiállították Emir Halimicset. Ez aztán kellően felpaprikázta a társaságot, a vége pedig vagy 30 pontos győzelem lett. Örök emlék marad ugyanabban az évben a paksi döntő sikerrel megvívott, utolsó hatodik találkozója, s szívesen gondolok vissza a 2004-es székesfehérvári Magyar Kupa-diadalra is. De azt ne kérdezze, hogy hány meccsem volt és mennyi pontot dobtam: azt ugyanis soha nem számoltam.

– Sztojan Ivkovics csapattársaként – aki a magyar férfi kosárlabda-válogatott szövetségi kapitánya – Szolnokon is bajnoki címet ünnepelhetett.

– 1999-ben az ő ajánlására kerültem egy évre a Tisza- parti városba. A Magyar Kupa döntőjébe is bejutottunk, de ott alulmaradtunk az Albával szemben.

– Hogyan fest Gordan Filipovics álomcsapata?

– A karmester az amerikai Ronald Nunnery, a két bedobó szintén a 2001-es aranycsapatból Emir Halimics és a három évvel későbbi társulatból Nate James, a két center pedig Sztojan Ivkovics és jómagam.

– Milyen érzés volt, amikor nagyobbik fiával, Márkóval – aki korábban négy szezont töltött Székesfehérváron, majd utána egyet Szombathelyen a Falco KC-ban – ellenfélként találkozott?

– Furcsa... Hogy annak idején elment Kaposvárról, az az ő döntése volt; abszolút nem akartam beleszólni. De végül is megérte, hiszen tavaly Olaszországban, ebben a szezonban pedig a legerősebb európai bajnokságban, Spanyolországban pattogtatja a labdát. Kisebbik fiam, az öt évvel fiatalabb Péter Milán már a negyedik szezonját kezdte az amerikai egyetemi bajnokságban.

– Akkor most üres a ház.

– Ez van, ez az élet rendje. Egyébként nyáron telt ház van nálunk: Márkó és Péter Milán is hazajön a barátnőjével, s magukkal hozzák a kutyájukat is.

– Most is a fiatalokkal foglalkozik.

– Ők jelentik a jövőt. Egyébként a mai fiatalok teljesen mások, mint mi voltunk annak idején. Nehéz őket elmozdítani a számítógép és a mobiljuk mellől – nagy tisztelet a kivételnek.

Mind a két fia kosarazik Spanyolországban és Amerikában

Gordan Filipovics pályafutásának kiemelkedő eredményei. Bajnokság: háromszoros aranyérmes (1999/2000 – Szolnok; 2000/2001 és 2003/2004 – Kaposvár); ezüst­érmes (2002/2003 – Kaposvár). Magyar Kupa: aranyérmes (2003/2004 – Kaposvár); kétszeres ezüstérmes (1999/2000 – Szolnok; 2000/2001 – Kaposvár).

1995. április 22-én vette feleségül a röplabdázó Marek Anikót. Amúgy emlékezetes dátum április 22-e: napra pontosan ekkor született 30 éve.

– Véletlen az egybeesés, abszolút nem így terveztük. Akkor viszont szünetelt a bajnokság, mi pedig pont befértünk – mondta Gordan Filipovics.

Ahogyan az ismert bölcsesség tartja, az alma nem esik messze a fájától, s ez Gordan esetében is igaz, hiszen mindkét fia kosárlabdázik. A 25 esztendős Márkó az előző szezonban Olaszországban a VL Pesaróban, az idén pedig a spanyol élvonalban, az Obradiro CAB csapatában szerepel, míg a 20 éves Péter Milán negyedik szezonját kezdi az amerikai egyetemi bajnokságban a Maine színeiben.