Vágy az önkifejezésre

Évek óta meghirdeti Őszikék című versírópályázatát a berzencei Szeretet Szociális Otthon, és a Szeretet Temploma Alapítvány támogatásával minden ősszel megjelenteti az alkotásokat. 

Ezúttal témamegjelölés nélkül küldhették be műveiket az állami és az egyházi fenntartású szociális otthonok, illetve gyermekvédelmi intézmények lakói – köztük a mosdósi Kiss Ferenc Református Idősek Otthonában, illetve a Magyar Pünkösdi Egyház Szeretetotthon kadarkúti és kaposvári intézményében élők. 38 szerző 72 versét juttatta el a kiíróknak, s valamennyi pályamű megjelent a fotókkal gazdagított kiadványban. A vírushelyzet megélése, a bezártság leküzdése hangsúlyosan jelen van a lapokon. Csakúgy, mint a Teremtőbe vetett hit, ami szüntelen reményforrást jelent, de a szerelem és a szeretet életátalakító, személyiséggazdagító ereje is kicseng egy-egy alkotásból. Egy-egy mű emlékeket idéz, míg a másik a hajdani házastársat siratja.

A berzencei Orsós György a cigány író, költő, népművelő, Choli Daróczi József életműve előtt hajt fejet: „Már csak üresen néz a szemed, / Föld csókja omlik arcodba, / S közben elfelejtik a múltadat. / Elestél többször, haló poraidra!” – kezdi költeményét. A pályázatkiírás évről évre lázba hozza az otthonlakókat, akik nyomban hozzáfognak az alkotáshoz, majd segítőikkel csiszolgatják a sorokat, hiszen az ember ősi vágya az önkifejezés, amely komoly motivációs tényező és semmivel sem pótolható örömforrás. Akkor is, ha a versek kidolgozottsága eltérő színvonalú. L. S.