Ha Réka így élvezi az életet, akkor nehogy már mi ne tudjuk!

Hogy szeretek, az túlzás. Ezt volt a rém egyszerű válasza Rékának arra a kérdésre, hogy miért szeret futni. – Az edzéseket annyira nem kedvelem, mert elég unalmas körbe-körbe futkározni egyedül a pályán – mondta. – De az tényleg jó, hogy mehetek versenyekre, mert inkább versenyezni szeretek. És az is nagyon jó a futásban, hogy sok barátot szereztem, mert egyébként nincs túl sok ismerősöm. De a legjobban a kaposvári jótékony hendikepfutást szeretem, itt minden hónapban van egy verseny, oda szoktam járni. 

– Réka egy speciális futóbiciklivel (Frame Running) tud versenyezni, amit 25 éve alkottak meg kifejezetten központi idegrendszeri sérülteknek, akiknek egyébként különösen nehéz bármiféle sporttevékenységet találni – tette hozzá Völgyi Rita, Réka édesanyja. – Ez egy folyamatosan fejlődő sportág, most éppen azon munkálkodik sok-sok ember, hogy paralimpiai szám legyen 2024-ben vagy 2028-ban. A futóbicikli tulajdonképpen egy segédeszköz, amivel olyan gyorsaságot tapasztalhat meg a sérült ember, amilyet egyébként soha. Réka úgy fogalmazta meg, amikor először futott vele, hogy érzi, ahogy lobog a haja. Vagyis megadja a mozgás szabadságát a sérülteknek. 

A Frame Running egy paraatlétikai sportág, ugyanúgy vannak belőle versenyek, mint minden más sportágban, ám most a Covid miatt meglehetősen beszűkültek a lehetőségek. – 2019-ben Dániában, amelyik távon Réka elindult, valamennyiben bent volt a világ 10 legjobbjában, vagyis 100, 200, 800 és 1500 méteren is harmadiktól hatodikig helyezéseket ért el. – mondta Völgyi Rita. – Tavaly és idén Portugáliában sem volt verseny a Covid miatt, így sajnos most hiányzik a versenyzés és a győzelem élménye, pedig Réka számára ez nagyon fontos. Nagyon szeret versenyezni, annál jobban talán csak az érmeket. Amikor véget ér az iskola, egy sérült ember általában elszigetelődik, megszűnik a társaság, munkát pedig nemigen talál. S mivel már akkor láttuk, hogy Réka nagyon szeret versenyezni, keresgéltük a lehetőségeket – folytatta Völgyi Rita. – Jártunk fejlesztő lovaglásra, amiből aztán az lett, hogy Réka országos paralovasbajnok is. Többször voltunk boccia (kimondottak mozgássérültek számára kifejlesztett játék) versenyen, és ott találkoztunk egy másik családdal. Általuk ismerkedtünk meg a Frame Runninggal, s a lányuk mostanra Réka futótársa. Szóval elkezdett edzeni, közben pedig megkérdeztem Sárdi Attilát, aki most már Réka edzője, hogy szerinte beengednének-e bennünket a futópályára, hiszen mégiscsak egy biciklivel fut. Aztán addig-addig beszélgettünk, amíg azt mondta, nagyon szívesen edzené Rékát rendszeresen. 

A kérdésre, hogy mit nyújt számára a futás, Réka azt mondta, embereket, barátokat, kapcsolatokat. – Azt is megmutatja, hogy mire képes az ember – mondta. – Motivál is, mert mindenkit le szeretnék hagyni. Persze ez nem mindig sikerül, de azért szeretném. 

S hogy javíthat-e még Réka állapotán a futás? – Feltétlenül – mondta határozottan Völgyi Rita. – Általában az iskola befejezése után leépülés figyelhető meg a fogyatékkal élők esetében. A mozgás viszont rendkívül jól karbantartja az izomzatot. A sporttársadalomban mostanra megbecsülik Rékát, sok ép futót is rendkívüli módon motivál a teljesítménye. 

– De az akadálymentesítés terén azért még lenne mit tenni – vágott közbe Réka. 

– A fejlődést azonban már látjuk, s ha egyre többen tudomást szereznek ezekről a versenyekről, az talán a társadalmi elfogadást és a szemléletváltást is segíti – tette hozzá Völgyi Rita. 

Réka azt mondja, számára idén a legnagyobb siker a jótékony hendikepfutáson elért eredmény. – Az idei összes hendikepfutáson részt vettem, és mindegyiken kaptam érmet – mondta. – A cél, hogy 12 érmet szerezzek ebben az évben. Még egy verseny lesz december 30-án. S az is nagy öröm, hogy már felkértek, a Kometa Futófarsangon az egyik csapatnak én legyek a befutója. 

Völgyi Rita szerint Réka elsősorban arra tanítja családjukat és az ép embereket, hogy jobban értékeljük azt, amink van. – Sokkal jobb kedvű lett a családunk Rékával – mondta –, mert mindig mosolyog. Élvezi az életet, és mi is megtanultuk tőle azt, ha így lehet élvezni, akkor már nehogy ne lehessen épen. Türelmesebbek, elfogadóbbak vagyunk. Sok erőt ad, mert ha ő nem hagyja el magát, akkor mi sem tehetjük. Nagyon jó megküzdési stratégiákra tanította meg ez a helyzet, és ezt mi is megtanuljuk tőle. 

A kérdésre, hogy mikor békélt meg ezzel a helyzettel, Völgyi Rita úgy fogalmazott: nem tudok időpontot mondani. – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen meg lehet békélni vele – mondta. – El lehet fogadni, lehet jól lenni, de nyilván azt szeretném, ha nem ilyen gyerekem lenne. Nem azt szeretném, ha Réka nem lenne, hanem azt, ha ép gyerekem született volna. 

Az unalom a legnagyobb ellenség

Réka szülés közben sérült, mert oxigénhiányos állapotba került, s ilyenkor az agy mozgatóközpontjai sérülnek leginkább. – Amire most Réka képes, az azért is óriási dolog, mert őt tulajdonképpen a szülést követő hét napig gépek tartották életben – mondta Völgyi Rita. – De szerencsére nagyon jól regenerálódott akkor is, mint ahogy most is minden edzés után. Akkor fogalmunk sem volt, hogy jár-e majd valaha, de mindig rendkívül kitartó volt, és nagyon akart mindent. Érzelmi intelligenciája ugyanakkor különleges. Úgy vélem, amit a mozgásnál vesztett, azt ezen a területen kompenzálta az élet. Nagyon jól tud kezelni helyzeteket, nagyon jó a problémamegoldó képessége, rendkívüli módon tud mások rezdüléseire figyelni, másoknak erőt adni. Például amikor a Covid miatt jöttek a lezárások, ő az első pillanatban fogott egy papírt, és leírta, hogy mik azok, amik megmaradtak neki, amiket tud csinálni. Talán azért, mert azt ő is jól tudja, hogy az unalom a legnagyobb ellensége.