Nem muszáj azonnal a kukát etetni a lejárt termékekkel

Hiába jár le egy termék minőségmegőrzési ideje, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ki kell dobni. Elképzelhető, hogy egy-egy ilyen élelmiszer minősége már nem olyan, mint egy frissebb terméké. Viszont, ha bontatlan, sértetlen csomagolásban, a gyártó ajánlásának megfelelően tároltuk, és a kibontás után nem tapasztalható számottevő elváltozást, akkor a lejárt minőségmegőrzési idejű termék hónapokkal később is fogyasztható. 

Nébih „lejárati útmutatója” szerint a zsír és az olaj, valamint a sós ropogtatnivalók a felhasználási idő után két hónapig elfogyaszthatók. Az aszalványok, a müzlik, a kekszek és a csokoládék három, az üdítőitalok, a gyümölcslevek és a szörpök fél évig minden probléma nélkül ehetők, ihatók. A gabonaféléket, az UHT tejet és a száraztésztát kilenc hónapig, a konzervet, a lekvárt, a mézet, az ásványvizet, valamint a kávét és a teát a fogyaszthatósági idő után akár még egy évig is fel lehet használni. 

Kasza Gyula, a Nébih kockázatmegelőzési és oktatási osztályvezetője, a Maradék nélkül program vezetője megkeresésünkre elmondta, a termékeket azért is látják el minőségmegőrzési idővel, mert a gyártók addig az időpontig vállalnak minőségi garanciát rájuk, de sok esetben még utána is fogyasztható az élelmiszer. Kasza Gyula kiemelte, a fogyaszthatósági idővel jelölt élelmiszereket azonban nem ajánlott a lejárati idő után elfogyasztani. Azokat csak addig lehet megenni, amíg a dátum jelzi. 

Az osztályvezető hozzátette, azért is készítették el a kiadványt, hogy minél kevesebb élelmiszer kerüljön a szemetesbe, valamint hogy segítsék a karitatív szervezetek munkáját. Egy új rendelkezés ugyanis lehetővé teszi, hogy a lejárt minőségmegőrzési idejű termékeket adományként fel lehet használni, kereskedelmi forgalomba viszont nem hozhatók. 

Borbély Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kaposvári campusána egyetemi docense érdeklődésünkre elmondta, nagy szükség volt erre az útmutatóra, mert egy ember – csak otthon – évente 

átlagosan 60-70 kilogramm élelmiszert dob ki a szemétbe. 

Kapitány Sándorné nem feltétlenül használja el a lejárati idő után az élelmiszereket, mivel odafigyel rá, hogy már az előtt elfogyjon. – Azonban, ha néhány nappal túllépem, akkor természetesen megeszem. Az étel nagy érték és drága is, ezért nem szabad pazarolni. Törekedni kell arra, hogy elfogyasszuk és ne a kukában végezze. Nálam ilyen nem is fordul elő, tette hozzá a kaposvári asszony. 

A kaposmérői Pauska Attila  általában csak addig fogyasztja el az élelmiszert, ameddig a lejárati ideje engedi. – Utána már nem merem megenni, nehogy esetleg megbetegedjek. Ennek ellenére nem pazaroljuk otthon az élelmiszert, és szinte semmit sem dobunk ki. A családban figyelünk arra, hogy a megadott időpontig mindent felhasználjunk, válaszolta kérdésünkre. 

Páhokiné Kütsön Szilvia viszont nem a pazarlás híve, ezért lejárat után sem azonnal dobja ki az élelmiszereket. – A tejet bátran megiszom, a pékárut „újrahasznosítom” és olyan ételt készítek belőle, amihez a többnapos is jó. Ha lejár a tésztának a szavatossági ideje, akkor sem foglalkozom vele. Megfőzőm és megeszem, mert nem lesz tőle semmi bajom. Az élelmiszert kidobni nagy vétek, vélekedett a bárdudvarnoki asszony. 

Fotó: Lang Róbert