2022.02.25. 17:26
Tapintással látja kedvenceit, tőlük az epilepsziája is elmúlt
Horváth Tünde születése óta vak és egyéb betegséggel is küzd.
Segítségre szorul az élet legtöbb területén, így a közlekedésben, és a tanulásban sem önálló. Négyéves korában Budapestre került, a Vakok Intézetében nevelkedett, mostanra azonban diplomát szerzett, ráadásul saját kedvére tette ezt.
– Mivel Budapesten nevelkedtem, sajnos a lakóhelyemen nincsenek barátaim – mondta a fiatal lány, aki úgy véli, bátrabb lenne, ha valaha látott volna, mert hagyatkozhatna látásmaradványára. Édesanyja segíti mindenben, még az egyetemet is együtt végezték el, bár csak Tündi kapott a végén diplomát, amelynek megszerzését házi kedvencei miatt vállalta.
– 2009-ben húsvéthétfőn hoztak hozzám egy nyuszit, amit egy ismerős magának szánt, aztán nálunk maradt – mondta. – Azelőtt még soha nem simogattam nyulat. Onnantól kezdve megváltozott az életem, még az epilepsziám is megszűnt azóta, tíz éve nem volt rohamom – emlékezett vissza Horváth Tünde, aki szerint a nyúl azért jó házi kedvenc, mert nem karmol, mint a macska, nem harap, mint a kutya, és ha kiskorában kézhez szoktatják, szelíd marad, főleg a baknyulak.
Tündének a kezdetek óta tíz nyula volt, amelyek közül kilenc különböző ok miatt pusztult el. – Úgy döntöttem, szeretném szakszerűen tartani őket, ezért beiratkoztam nyúltenyésztő szakra a Kaposvári Egyetemre – mesélte. Az előadásokra édesanyja kísérte el, aki állandóan jegyzetelt, aztán otthon felolvasta lányának a tananyagot. 2020-ban, a diplomaosztón, az édesanya, mint „támogató szülő”, bársonykötéses oklevelet kapott, mert 2016 és 2020 között segítette Tündét: szinte együtt végezték el az egyetemet.
– Sokat köszönhetek az oktatóknak: Molnár Marcellnek, aki a konzulensem volt, és Matics Zsoltnak. Anyukám pedig azóta is folyamatosan segít. Ellátja a nyulat, én pedig a szakértelmet adom a tevékenységhez – mondta Horváth Tünde, aki már most aggódik a húsvét miatt, mert félti a felelőtlenségből bevállalt, majd feleslegessé vált nyuszikat.
– Nem szabad őket elengedni, mert nem tudnak gondoskodni magukról, számtalan veszély leselkedik rájuk – mondta Tünde, akinek legnagyobb szomorúsága, hogy hiába végzett egyetemet, nem tud elhelyezkedni.
