A személyes találkozás varázsát nem pótolja egy online előadás

Horváth László Árpád szerencsés embernek tartja magát, mert egész életében azzal foglalkozhatott, amit szeretett. Munkája elismeréseként számos kitüntetésben részesült már, ám a kor előrehaladtával másképpen ítéli meg a díjakat. – Ma már kevésbé fontos az elismerés, fiatalon jobban inspirált – mondta. – Megerősítésre azonban mindenkinek szüksége van, hogy jó az út, amelyen jár. Ez a kitüntetés most engem inkább összegzésre inspirál: kiállta-e az idő próbáját, amit eddig csináltam. A kívülálló számára valószínűleg nem minden része látványos, de én tudom, milyen aprólékos, embert próbáló munka volt – mondta. 

1990 óta nemcsak közönségbarát programokat, hanem képzéseket is szervezett a TIT égisze alatt. Az idők során az alapítványi középiskolájukban harminchat különféle szakmából vizsgázhattak a tanulók. A számítástechnikától a gépkezelőn át a szociális gondozóig, sőt, érettségi vizsgára is készítettek fel csoportokat. Az országban elsőként szerveztek nappalin 600 órás nyelvoktatást és diplomataképzést. 

Az évek során számtalan előadó, köztük világhírűek látogattak el a Dózsa György utcai épületbe, hogy aktuális témákról beszéljenek az érdeklődőknek. – Nagy megtiszteltetés volt, hogy soha senki nem mondott nemet a meghívásra. Japánul hívtuk meg a japán nagykövetet, aki elfogadta a meghívást, ahogy Habsburg Ottó is, aki két héten belül válaszolt – mutatta a vendégkönyvet. – Vannak benne olyan mondatok, amelyek különösen értékesek számomra. Soha nem felejtem el, hogy a kínai nagykövet, Chen Zhiliu milyen gyönyörű magyarsággal szólt hozzánk, és ahogy Habsburg Ottó azt mondta, „mi, magyarok”. Azoknak az embereknek, akik a márciusi szellemben nőttünk fel, megindító volt. Itt van Jókai Anna, és Kányádi Sándor néhány mondata is – sorolta a könyvben szereplő neveket a teljesség igénye nélkül. 

– Buzsáki György világhírű agykutató is azonnal válaszolt a levelünkre. A meghívásunkra érkezett Kaposvárra az Egyesült Államokból, az egyetemen tartott előadást 500 ember előtt – mondta Horváth László Árpád, aki szerint a járványhelyzet után csak óvatosan szabad újrakezdeni a programokat. 

– Az elmúlt időszakban nagyon sok programunk elmaradt, ám igyekszünk újra felvenni a ritmust, s meghívni olyan embereket, akik nagy érdeklődésre tartanak számot. Bár haladni kell a korral, és a technika vívmányai is nagy teret engednek az online rendezvényeknek, továbbra is azt vallom, hogy a személyes találkozás és az élő előadás varázsát semmi más nem pótolhatja. A tudományt közvetíteni kell, ám hiába nagy tudós valaki, ha a tudását nem képes közérthetően átadni – mondta a tudományok szerelmese, aki bízik benne, hogy tényleges visszavonulásáig megtalálja majd azt a szakmai utódot, aki fiatalos gondolkodással és leleményességgel alapozza majd meg a Somogy Megyei TIT működését. 

– Vitathatatlanul mindig a rendezvények, a konferenciák voltak a leglátványosabb részei a munkánknak – mondta. – A háttérmunka, a források megszerzése kevésbé látványos, viszont jóval nehezebb feladat volt. A 2001-ben átadott, felújított székház jelentősen hozzájárult a munka sikeréhez, valamint azok az elnökségi tagok, akikre példaként tekinthettem, és egyik legnagyobb erényük az volt, hogy hagytak dolgozni – mondta mosolyogva a somogyi TIT elnök-igazgatója, aki nyugdíj mellett még mindig a társulat működését koordinálja. 

Napjaink egyik legnagyobb gondjának azt tartja, hogy torzul az értékrend. – Nem azokra figyelünk, akik fontosat mondanak, hasznos ismeretanyagot adnának át, s a televízió sem azoknak ad megnyilvánulási lehetőséget, akikre társadalmi szempontból szükségünk lenne. Megfogyatkoztak a példaképek, nincs, aki a fiataloknak irányt mutasson, s oda terelje őket, ahol iskolaidőn kívül is fontos ismereteket szerezhetnének – mondta Horváth László Árpád. 
 

Fontos volt családjában a tanulás 

– Édesapám mindig szeretett volna tanulni, de nem adatott meg neki – mondta Horváth László Árpád. – Bognármester volt, a családunkban apai ágon öröklődött ez a mesterség. Apám azonban egyáltalán nem ragaszkodott hozzá, hogy a szakmát továbbvigyük, nem tett semmilyen lépést annak érdekében, hogy testvéreimmel a nyomdokaiba lépjünk és megtanuljuk a mesterségét. Ehelyett inkább azért tett meg mindent, hogy segítsen bennünket a tanulás útján. 
Horváth László Árpád édesanyja is művelt volt, apácáknál tanult Budapesten. 
– Édesanyám a szeretetet hozta a családunkba, és elfogadta az utat, amelyet édesapám jelölt ki nekünk. A középiskola nagyon keménynek bizonyult, hiába voltam jó tanuló a somogygeszti általános iskolában, fel kellett vennem az új tempót. A főiskolai éveket életem legszebb időszakaként éltem meg – tekintett vissza tanulmányaira, amelyet végül három diplomával zárt. Egytől egyig utóvizsga nélkül szerezte meg őket. Máig szívesen emlékszik vissza azokra a meghatározó tanárszemélyiségekre, akiknek a kedvéért szívesen megtanulta a leckét. 

Fotó: Lang Róbert