Egységben az erő, akkor is, ha a környezetvédelemről van szó

– Mindig is meteorológus szeretett volna lenni? 
– Igen, általános iskolás korom óta erre a pályára készültem, igazából édesapám fertőzött meg a légkör és a természet iránti szeretettel. Ő ugyan nem szakmabeli, de nagyon érdekelte a meteorológia és akkoriban indultak hazánkban az első ismeretterjesztő csatornák, amiket nagyon szerettünk nézni. Tatabányai vagyok eredetileg és olyan helyen laktunk, ahonnan rá lehetett látni a lakás ablakából a Tatai-medencére. Mindig odahúzott apukám az ablakhoz, ha látott valami érdekeset, hogy „nézd meg, hogy villámlik”. 
 

– Az egyetem után az Országos Meteorológiai Szolgálatnál kezdett dolgozni. Itt milyen munkát végzett? 
– Majdnem tíz évet töltöttem ott, előrejelző meteorológusként dolgoztam és napi kapcsolatban voltam a megrendelőkkel, így a szakma gyakorlati oldalát is megismerhettem. 
 

– Akkor biztosan el tudja magyarázni az olvasóknak, hogy miért van az, hogy nem mindig jön be egy előrejelzés! 
– Az, hogy mennyire pontos az előrejelzés, mindig az időjárási helyzettől függ. Vannak olyanok, amelyek nagy pontossággal számíthatók ki matematikai, fizikai képletekkel. És vannak olyanok, amikor a kiinduló időjárási mintázat bonyolult és bizonytalan, ekkor egy kis változás is nagy eltérést eredményezhet a másnapi időjárásban. Ezt nevezzük pillangó hatásnak, ez a fogalom ugyanis eredetileg a meteorológiából származik. Először a hetvenes években hangzott el egy konferencián. 
 

– Ötödik éve dolgozik Kaposváron. Miért döntött úgy, hogy ide jelentkezik? 
– 2017-ben jöttem ide, miután megszületett a kislányom. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy a budapesti belvárosi életünket egy élhetőbb és egészségesebb környezetre cserélnénk. És lévén ő idevalósi, adta magát a dolog, hogy Kaposvárra helyezzük át a székhelyünket. Habár nem tudtam üres álláslehetőségről, de tettem egy próbát és beküldtem az önéletrajzom az akkori Kaposvári Egyetemre. Véletlenül pont akkor indult egy projekt, amelyhez meteorológust kerestek, így szerencsésen egymásra találtunk. 
 

– Az oktatás mennyire vonzotta korábban? 
– Nagyon szerettem volna mindig is tanítani, így gyakorlatilag hazataláltam. Nem csak a városra értem ezt, hanem a pályámra is. 
 

– Milyen területen kutatott korábban? 
– A phd (doktori) munkámat a felsővezetékek jegesedésének modellezéséből írtam. Az OMSZ a mai napig használja az általam létrehozott modellt, amely előrejelzi az áramszolgáltatóknak, mikor, hol várható havazás miatti vezetékszakadás. 
 

– Jelenleg a klímaváltozás témájában folytat kutatást. 
– Ez sajnos folyamatosan aktuális téma. Egyik kutatási területem a megváltozott ter­mesztési környezet vizsgálata, azaz hogyan és milyen irányba tolódnak el fő mezőgazdasági növényeink fenológiai fázisai, vagy melyik hibridek a leg­ellenállóbbak, amelyeket érdemes választani a gazdáknak. Emellett a klímaváltozás kapcsán vizsgálunk invazív kártevőket is, például mennyire életképesek a Kárpát-medencében és ez a jövőben hogyan változik. 
 

– A gazdákat Somogyban is érintik ezek a kártevők, így a dióburok-fúrólégy is. Ez is a klímaváltozás miatt bukkant fel nálunk? 
– Az invazív kártevők általában a kereskedelmi tevékenységünkkel hurcoljuk be adott területre. Sajnos a dióburok-fúrólégy esetében az éghajlat is kedvezett az elterjedésének. Ezen kívül a parlagfű olajos bogarat és a fenyőrontó fonalférget is vizsgáltuk már. 
 

– Tavaly nagyon gyenge volt a gyümölcstermés, ami az időjárásnak tudható be. Mit gondol, ennél rosszabb évek is várhatnak még ránk? 
– Szerintem mindenképpen, mert a klímaváltozás, ahogy a nevében is benne van, az egész éghajlati rendszerünk átrendeződését jelenti. A globális felmelegedés elnevezés kissé félrevezető abból a szempontból, hogy nemcsak állandó melegedéssel kell szembenéznünk, hanem inkább a szélsőségek gyakoribbá válásával, amibe egy átlagosnál hidegebb időszak is éppúgy beletartozik. A légkör a fizikai folyamatok során mindig az egyensúlyra törekszik, de mi ebből a stabil helyzetből kibillentettük. Most pedig egy új egyensúlyt próbál kialakítani a légkör, amit mi szélsőségnek élünk meg, lehet az lesz az új norma. Az aszályos időszakok mellett a hirtelen lezúduló nagy csapadék is ide tartozik. 
 

– A jelenlegi időjárásunk is ezt tükrözi, ugye? 
– Így van, februárban szinte tavasz volt, a március viszont a szokottnál hűvösebb. Alapvetően a meleg felé tolódnak el a szélsőségek, de ilyen hideg szélsőségek sem zárhatóak ki. Gondolhatunk itt akár a tavalyi tavaszra, amikor májusban még hideg volt, nem véletlenül. Ezek azok a szélsőségek, amelyek a rendszer átrendeződésére is utalhatnak. Ennek még nem tudjuk mi lesz a vége, mert ebbe a folyamatba mi folyamatosan belenyúlunk, ezért nem tud beállni az új egyensúly sem. 
 

– Vannak, akik szkeptikusak a klímaváltozással kapcsolatban és úgy gondolják, hogy ez nem emberi tevékenység eredménye. Ön nyilván nem ezen az állásponton van. 
– Sok bizonyíték van arra, hogy a változást az ember idézte elő. Ezek nem csak hasraütésszerű kijelentések, hanem tudományos kutatások igazolják. Meg tudják például mérni a légkörben azoknak a szén­izotópoknak az arányát, amelyekről tudjuk, hogy a fosszilis energiahordozók égetésekor kerülnek a légkörbe. Ezeknek jelentősen megnőtt a jelenlétük az utóbbi évtizedekben, ami egyértelműen bizonyítja az emberi tevékenységet. És ez csak egy bizonyíték a sok közül, amely kimutatható mérésekkel. 
 

– Vannak néhányan, akik ha természetvédelemről vagy környezetvédelemről van szó csak legyintenek, hogy egy ember nem sokat tehet. Nekik mit üzenne? 
– Egy ember valóban nem tehet sokat, de nem vagyunk egyedül, hiszen 7,7 milliárdan élünk ezen a bolygón. Az, hogy mennyire óvjuk a környezetünket igazából csak összefogás és hozzáállás kérdése. Ha tudnánk a Földre egységként gondolni, minden jobb lenne. Ugyanis amit mi kibocsátunk itt Kaposváron, az elmegy keletre és nyugatra is, nem lehet csak egy területben gondolkodni. 
 

Fotó: Lang Róbert

A legjobbnak választották 

2021-ben Somfalvi-Tóth Katalin, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kaposvári Campus Növénytermesztési-tudományok Intézet munkatársára esett a választás. A fiatal szakembert az oktatási és tudományos tevékenysége miatt jelölte a Róna Zsigmond Alapítvány a díjra. – Igazából meglepetésként ért maga a jelölés és a díj is, de nagyon örültem neki. Azt pedig megtiszteltetésnek érzem, hogy nem én jelentkeztem, hanem külső szemlélő talált érdemesnek erre a díjra – mondta lapunknak Somfalvi-Tóth Katalin.