Ukrán háború

2022.03.23. 19:20

Mindenük megvan, de hazájuk nincsen

Kijevből és Harkovból érkezett menekülteket fogadott be Czinkóczky Csaba, a töreki Dharma Ló- és Állatmenhely alapítója. A többségében anyák és gyermekeik a harcok által legérintettebb területekről érkeztek.

Koszorus Rita

Fotó: NemA

Yana, Yulia, Lilia, Luda és Lilia munkatársak voltak Kijevben a háború kitörése előtt. Most Törekiben élnek gyermekeikkel. Yana és Yulia elmesélték, hogy az alapítvány aminek dolgoztak, segített nekik a menekülésben. Elsősorban árva és hátrányos helyzetű gyerekek elhelyezésében és gondozásában segítettek gyermekvédelmi szakemberként. – Az alapítvány elnöke figyelmeztetett minket, hogy kitörhet a háború, de mi nem igazán hittünk benne, hogy valóban így lesz – mesélte Yulia. – Amikor elkezdődött, azt hittük két hétnél nem tart tovább, de már eltelt majdnem egy hónap és nem látjuk a végét – fűzte hozzá Yana, aki három gyermekével menekült el Ukrajnából miután 5 napig egy pincében húzták meg magukat, hiszen kevés az óvóhely Kijevben. 

 

A valóságos horroból menekültek el

 

A kijevi asszonyok azt mesélték, egy kerületre jut egy óvóhely, ami nem alkalmas emberek hosszútávó fogadására. Azonban a légiriadók alkalmával tanácsos a föld alá menekülni. – Minden nap felhívtuk egymást telefonon Yanával, hogy tudjuk  biztonságos helyen van -e a másik. Borzasztó volt hallani a robbanásokat – mondta Yulia. S a menekülés is félelmetes volt, hiszen nem utazhattak az autópályán. – Ukrán katonák mondták el nekünk, hogy egy erdőbe térjünk be és arra kerüljük ki az autópályát. Elhaladtunk két szétlőtt orosz tank mellett. Ugyan már nem volt tűzharc, de maga a látvány is ijesztő volt – idézte fel a borzalmakat Yulia, aki úgy írta le azt az estét, mintha egy akciófilmbe csöppent volna. – De sajnos ez a valóság, tette hozzá. Előbb elhagyták Kijevet és Lviv közelébe mentek, ezt a vidéket éppen aznap hagyták el, amikor orosz találat érte a Lviv közeli légi bázist. Ezután megcélozták a magyar határt, vagyis a munkácsi átkelőt és így jutottak át Magyarországra.

Lilia már tudja nincs hova visszamennie. – Chernobyl környékéről jöttem, tíz napot töltöttem a pincében áram nélkül. Azt mondták, hogy az oroszok biztosítanak lehetőséget a civileknek, hogy elhagyják a régiót. De nem így volt, a hét és öt éves gyerekemmel a folyón keresztül menekültünk el. Ott most áradások vannak, de annyi jó van ebben, hogy a tankok is elsüllyednek a vízben nem csak a házak – mondta az asszony. 

 

Luda gyermekeivel jött el szülőhazájából, ahhoz a területhez laktak közel, ahol a tv tornyot lebombázták az oroszok. Azt mesélte, hogy akkora erejű volt a robbanás, hogy a detonációt követően kiesett a fotelből. 

 

 

– Nem gondolunk arra, hogy mi lesz holnap. Próbálunk a jelenre koncentrálni és élvezni, hogy itt béke van és csend – mondta Yana, akinek testvére Lilia is elmenekült az orosz invázió elől lányával Dariával. A gyerekek etetik a kecskéket és nem riadnak meg a marháktól sem. Pedig mint az anyák mesélték, ők igazi városi emberek, sosem éltek ilyen közel a természethez. De nagyon hálásak minden segítségért. – Hihetetlen, hogy milyen segítőkészek az emberek, a buszon egy asszony sírva is fakadt, amikor meséltünk arról, honnan jöttünk. Rengeteg ruhát ajánlottak fel, amikor egy héttel ezelőtt megérkeztünk és rendszeresen kapunk ételt is, és ezért nagyon hálásak vagyunk a magyaroknak – emelte ki Yulia. Azt mondta: meglepődtek az emberek nagylelkűségén. A magyarok vendégszeretetéről tudtak, hiszen neki is sok magyar barátja és ismerőse van. – A gyerekeknek igyekszünk programokat kitalálni, a hétvégén pedig voltunk a Balaton-parton, ami csodálatosan szép, én még sosem jártam itt, csak hallottam róla, úgyhogy nagy élmény volt mindannyiunknak, tette hozzá. Kiemelte: nagyon hálásak a magyarok segítségéért, vendégszeretetéért és türelméért. 

A befogadó Dharma Ló- és Állatmenhely alapítója, Czinkóczky Csaba lapunknak elmondta: sok támogatást kapnak civil adományozóktól. - Jól állunk ruhákkal, játékokkal és konyhai eszközökkel. Amire még szükség volna, tisztálkodószerek és élelmiszer, hiszen egyelőre nem látjuk azt, hogy meddig kell megoldani a menekült családok élelmezését - mondta. Hozzátette: nagy segítség volna az is, ha keréképárokat tudna szerezni a gyerekeknek, hiszen számukra feltöltődés lenne, ha kimozdulhatnának a négy fal közül. 

 

A férjeikért aggódnak a legjobban

Miközben mindent megtesznek azért az asszonyok, hogy gyermekeiknek a leginkább a normálishoz közelítő életet biztosítsanak, a félelem ott motoszkál bennük. – Az én férjem informatikus békeidőben, most a Kijevet védő alakulatban szolgál. Pedig soha életében nem volt katona és nem érdekelték a fegyverek – mondta Yulia aggódva. A férje elmondta neki, hogy most nagyon félelmetes Kijev környékén.
Yana férje önkéntesként segít rászorulóknak, Lilia férje pedig elektronikai szakember, ezért aztán folyamatosan azon dolgozik munkatársaival, hogy legyen áram a városban.

 

Dolgozni akarnak

A munkatársakból lett lakótársak szeretnének hazamenni majd, de addig is hasznossá tennék magukat. – Szívesen vállalnánk munkát a környéken, akár takarítást, vagy idősgondozást, esetleg főzést is. De nem akarunk itthon ülni és karba tett kézzel várni a segítséget és a háború végét – mondta Yulia. Amíg nem találnak alkalmi munkát a háztartással és a gyerekek körüli teendőkkel kötik le magukat. S a háború gyors befejezésében bíznak, abban, hogy áprilisra már béke lesz. De mint mondták: inkább csak álmodoznak erről. S mivel hívő emberek imádkoznak azokért, akik segítik őket és persze a békéért.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában