Mi lesz veled magyar atom?

Az elmúlt napokban Süli Jánossal a paksi atomerőmű fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszterrel főszerkesztőnk, Lengyel János beszélgetett. Több évtizedes barátság köti össze őket, így a beszélgetés nem csupán energetikai kérdésekről szólt, de bemutatta a hallgatóknak a felelős vezető mögött a szakembert is.

A teljes adás meghallgatható portálunkon is, de a beszélgetés különleges aktualitást is nyert. Hisz egyrészt évtizedes politikai és közéleti vita zajlik arról, szüksége van-e országunknak az atomenergiára. Másrészt a szomszédunkban zajló orosz-ukrán háború sokakban megkérdőjelezte az orosz szerepvállalást a most építeni tervezett Paks II esetében. Süli János a beszélgetésben szakértő módon tett különbséget az érvek és a vádak között, tényekkel bizonyítva, hogy a magyar atom nem csupán létszükséglet, de a fejlődésünk kulcsa is.

– Már gyerekkoromban is az érdekelt a legjobban, hogy mitől sós a 4,5 voltos elem – mondta Süli János arra a kérdésre, hogy mióta érdekli az elektromosság. – Engem mindig is az energetikai része érdekelt a villamosságnak. Ez aztán meghatározta azt, hogy milyen irányba tanulok tovább, nem is volt kérdés, hogy belőlem villamosmérnök lesz. Egy percét nem bánom, hogy így alakult.

Süli Jánost a véletlen sodorta Paksra, édesapja javaslatára kezdett munkába az atomerőműnél. Elmondása szerint jól választott, ma sem tenne másként. Véleménye szerint a villamos energia biztosítása egy csendes, de szép munka. Hiszen ha van áram, senki nem kérdez semmit, de ha nincs, akkor pillanatok alatt nagy a baj. A beszélgetés alatt többször is leszögezte, őt nem a siker érdekelte sohasem, hanem hogy sikerül egy-egy problémát sikeresen megoldania. 

– Ha nem Paksra jövünk anno a feleségemmel, akkor valószínűleg a Ganz-hoz, vagy az EVIG-hez megyünk dolgozni – elmélkedett a múlton Süli János. – Ma már egyik sem működik, miközben Paks még mindig áramot termel, munkát ad, és fejlődni képes.

Pályája kezdetén, már a hetvenes-nyolcvanas években is hatalmas viták övezték az atomenergia felhasználását, és az atomerőművek építését. A későbbi miniszter ugyanakkor már abban az időben is tisztán látta: egy fajlagosan olcsó, tisztán üzemelő, időjárástól független villamos energia előállítási megoldás ez.

– Aki nyitott, azt meglehet győzni az atomenergia felhasználásának szükségességéről – válaszolta Süli János arra kérdésre, hogy lehet-e közérthetően az atomerőművek mellett érvelni. – Aki viszont elvakultan zöld vagy atomenergia-ellenes – mert a kettő nem is ugyan az – azzal legtöbbször kár is próbálkozni. Én évtizedek óta itt élek a családommal, két gyerekemmel és három unokámmal Pakson. És higgyék el, nem vagyunk potenciális öngyilkos-jelöltek. Pontosan tudjuk, hogy az atomerőmű biztonságos!

A miniszter szerint a történelem sok tekintetben ismétli önmagát. A paksi atomerőművet a nyolcvanas évek olajválsága hívta életre, és napjainkban újra egy energiaválság kezdetét láthatjuk. Mint elmondta, ha korábban elkezdte volna az ország építeni a két új blokkot, akkor most lényeges kisebb lenne a villamos-energia kitettségünk.  

– Régen érvek mellett zajlottak a viták Paksról, ma sajnos sokkal inkább politikai csatározások határozzák meg az atomenergiáról való gondolkodást. A villamosenergia igény sokak szerint lecsökkenthető. Jobb szigeteléssel, modern berendezésekkel, és hasonló technológiai megoldásokkal. De az az igazság, hogy Magyarországnak még mindig jóval kisebb a villamos energia igénye, mint a környező országoké. De az ország újraiparosítása zajlik, ami szintén megköveteli a megnövekedett energiaigény kiszolgálását. Ha nő a GDP, akkor azt törvényszerűen követi az energiafelhasználás növekedése is. Ezt az igényt nekünk ki kell szolgálni, mert jelenleg a villamos energia 30 százaléka importból származik.

Süli János elmondta azt is, hogy sem ő, sem a kormány nincs ellene a megújuló energia felhasználásának, sőt támogatják azokat. De azt is látni kell, hogy ezek időjárástól függően állnak rendelkezésre. Akkor, ha süt a nap vagy fúj a szél. A villamos energia viszont nem tárolható gazdaságosan. Példaként említi a szomszédos Ausztriát, ahol a naperőművek és szélerőművek által termelt áramot nem táplálják bele a hálózatba, hanem annak segítségével a vizet egy hegy tetején lévő szivattyús-tározós erőművekbe feltárolják, villanyból csinálnak helyzeti energiát. Amikor nem süt a nap, nem fúj a szél, akkor a vizet leengedik, így termelve áramot. De ezt a megoldást is csak speciális földrajzi körülmények között lehet alkalmazni. Számunkra Paks II jelentheti azt a megtérülő megoldást, amivel az energiaigényünket csökkenthetjük.

– Napjainkban az építkezés első fázisa zajlik, ezekre már megvan az orosz fél engedélye. Harminckét épületet kell építeniük, tizennyolc esetében már meg is kezdték az építést – mondta el az új blokkok építésének részleteiről Süli János. – Jelenleg a háború sem érinti közvetlenül a fejlesztéseket, hisz minden fél érdeke, hogy ez az atomerőmű elkészüljön és biztonságosan üzemeljen.