A kegyelemlövés mentette meg az ifjú vadász életét

„Odaértünk egy erős aljnövényzettel sűrűn benőtt részhez, én pedig láttam, hogy a vaddisznó hason fekszik előttünk, és hogy két erős agyar áll ki a szájából. Szóltam a kísérőmnek, hogy álljon meg, és oldalazni kezdtem, mert a kegyelemlövést nem a vad fejére akartam leadni. Miközben lassan távolodtam, a kan hirtelen felugrott, és mintegy húsz méterről egyenesen a srácnak rontott. Ijedtemben odalőttem neki, a disznó pedig odacsúszott a hóban a kísérőm elé, aki megmozdulni sem tudott. Kérdeztem, hogy miért nem ugrott el előle. De nem válaszolt. Én még embert nem láttam ilyen sokkot kapni hasonló helyzetben.” 
Ez a vadásztörténet is szerepel a könyv lapjain, visszatekintve egy gazdag életútra. Simon Pál családjában apai ágon mindenki erdészettel és vadászattal foglalkozott, ezért beleszületett a szakmába, amelyre gyermekkorától fogva készült. 
– Soha nem gondoltam, hogy életem során mással fogok foglalkozni, mint vadászattal – ismerte be a vadászati szakember. – Szerencsés voltam, hogy egy életen át azt csinálhattam, amit szeretek. Nekem sohasem okozott gondot reggel felkelni és munkába menni. 
A kaposvári mezőgazdasági főiskola elvégzése után a lábodi vadgazdaságnál indult a pályafutása, majd néhány éves apróvadtelepi munka után a megyei tanácshoz került vadászati felügyelőnek. Onnan ment nyugdíjba a vadászati és halászati hatóság vezetőjeként 2010-ben. Korábban vadászmester volt hosszú ideig, most egy osztopáni–bodrogi vadásztársaság elnökeként ténykedik a saját gazdaságuk környékén, s fát ültet, erdőt telepít a jövőnek. Rengeteg trófeát mondhat magáénak, bár a rekordok hajszolása és a hivalkodás sohasem volt a szokása. Egy elejtett aranyérmes vadkant azért számontart. Afrikában és Kanadában is hódolt a vadászszenvedélyének. A szalonka a gyermekkora óta az egyik kedvence, mert úgy nőtt fel, hogy ez a madár az 1950-es években még nem volt gyakori vadászzsákmány. A könyv nem egyszerűen vadászkalandok gyűjteménye, hanem minden része tartalmaz olyan tanulságot, amelyet továbbgondolni érdemes. 
– Még emlékszem arra a korra, amikor más volt a vadászat – emlékezett Simon Pál. – Azzal, hogy felfutott a vadlétszám, és vele együtt a vadkár is, egy új helyzetet teremtett. Az én időmben a lámpás vadászat, az éjjellátó készülék és a hőkamera elítélendő dolog volt. Én ma sem használom, de az élet azt hozta, hogy a fiatal nemzedéknek ez már természetes. A nyugdíjba vonulásom óta, tizenkét év alatt is nagyot változott a világ, benne a vadászat is. Ezért is jó egy ilyen visszatekintés, ami egyben korkép, és ki lehet szemezgetni belőle azt is, hogy történt az államigazgatásban az elmúlt harminc év alatt. 
 

Egy tűzoltó írta-szerkesztette a könyvet

A kötet írója Varga Csaba, a Kaposvári Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság tűzoltója. Mindemellett gazdálkodik és vadászik, a Nimród Vadászújság munkatársa. Első, vadászati témájú könyve 2016-ban jelent meg, amelyet négy másik követett. A Vadászat és pipaszó című könyv megszületésének legfőbb apropója a Simon Pállal való, másfél évtizeddel ezelőtt történt találkozása, és annak következményei voltak. Varga Csaba akkortájt lett vadász, s ezt az utat Simon Pál felügyelete és szakmai irányítása alatt tette meg. A portré-életrajz születésekor egy általa kigondolt tematika és vázlat alapján diktafonra rögzítették a beszélgetéseket, amelyekből végül a könyv anyaga összeállt. Mindemellett rengeteg fotó és kordokumentum került bele, Simon Pál naplói is az író rendelkezésére álltak a munka során.