Dudások, furulyások és citerások lepték el Szennát

Már messziről hallatszott, hogy a dudások próbálnak Szennában a művészeti iskola épületében. Miután a hangszereket átvizsgálták, azonnal új dallamokat tanultak rajtuk. Mokos Csongor másodszor járt a dudaiskolában. 

– Nagyon régen hét évesen kezdtem el dudálni, nagyon megtetszett a hangzásvilága és kihívás volt számomra megszólaltatni – mondta el a gödi fiatal. Hozzátette: sok kitartás kellett, mire megtanult a hangszeren játszani. 

– Itt tudtam bővíteni a repertoárom és új technikai fújást is tanultam – jegyezte meg Mokos Csongor. A szennai skanzen egyik épületében pedig a hosszú furulyások kaptak helyet. – Bodzafából készül a hangszer, meg tudom két kezemen számolni, hogy hányan tudnak rajta játszani profi szinten, hiába nagyon ősi, kevesen ismerik – mondta el Dóra Áron. A Keszthely mellől érkező férfi hozzátette: a magyar furulya típusok hasonlóak a környező országokéhoz, de ennek a hangszernek nincs párja, a hangzásvilága, sípszerkezete és a hangképzése teljesen egyedi, a Dél-Dunántúlra jellemző csak.

Karácsony Tamásné Bajzik Éva a dudaiskola szervezője elmondta: az első tábort 1979-ben Csíkvár József szervezte, ezt a hagyományt élesztették újra. – Áldását adta, hogy folytassuk, idén 17. alkalommal 4 napon át várták a somogyi népzene, néptáncok iránt érdeklődőket – tette hozzá a szervező. Kiemelte: az ország minden tájáról érkeztek táborozók, akik dudálni tanultak, vonós hangszeren játszani, furulyázni, citerázni, énekelni és néptáncolni. – Kiegészítő kézműves programjaink is vannak, mint például a fafaragás, bőrözést, nemezelést és újdonságként bútorfestést. 

– Azt látjuk, hogy évek óta visszatérő családok is jönnek, akiknek minden tagja tud itt tanulni, szeretnénk itt élőként megismertetni a somogyi kultúránkat bemutatni, amely gyönyörű szelete a magyar néphagyománynak – emelte ki Karácsony Tamásné Bajzik Éva. Esténként táncházba várták a táborozókat és izgalmas néprajzi előadásokat is hallhattak, valamint pincetúrán is részt vehettek.