Ausztriában és Szlovéniában is elbűvölt mindenkit a csokibogár

2007-ben szerezte meg a jogosítványt és 2008-ban vásárolta meg az első bogárhátúját Pirkhoffer András. Miután felújította, eladta. Szeretett volna egy még öregebb gépet vásárolni. Egy 1964-ben készült bogárhátú Volkswagenre esett végül a választása, amely sok mindenben különbözik kortársaitól. 

– Ami elsőre feltűnik az autón, az az alacsony padozat és a nem mindennapi, csokoládébarna színe – magyarázta a koros kocsi büszke gazdája. – Az amerikai stílust igyekeztem megjeleníteni a járművön és azt hiszem, sikerült.

Az autót Pirkhoffer András 2015-ben vásárolta meg és éveken át csinosította, sok extrával látta el. – A bal oldali hátsó ablakot nyithatóvá tettem, a lámpán lévő kavicsvédőket, a szélterelőket kicseréltem, a hátsó ablakba pedig csillag alakú pótféklámpát szereltem be, amelyet Kaliforniából rendeltem – mutatta büszkén járgányán. Hozzátette: sok keresgélés előzte meg a felújítást, s sok alkatrészt kellett külföldről beszereznie. 

A négyhengeres, 1200 köbcentis, 36 lóerős motor ciripelő hangja hamar felkelti a látogatók figyelmét. Számos kiállításon bemutatkozott már a különleges bogárhátú. Egy ausztriai bogárfesztiválon 450 autó közül a legszebb húszba válogatták be, az idei szlovéniai találkozón pedig a legszebbnek választották. 

Az ötvennyolc esztendős autó 120 kilométert képes megtenni óránként. Pirkhoffer András télen pihenteti bogarát a garázsában. 
A karosszérialakatosként dolgozó férfi nyitott szemmel jár a veterán gépek között, szeretne a jövőben egy Volkswagen kisbuszt is vásárolni, amin éveken át bütykölhetne, hogy minél szebb állapotba hozza. 
 

Jó szomszédságban parkolhat 

A bogárhátú a német autógyártás két másik különleges modellje mellett parkol. – A 3-as és a 4-es modellből nagyon keveset gyártottak a 70-es években, elől van a csomagtartó, hátul a motor, sajnos nem volt túl népszerű a léghűtéses motorja miatt – mesélte róluk Pirkhoffer András. 
 

 Fotók: Németh András